A védelmező maffia +18 (szünetel)

XVIII

Everly szemszöge: 

Hangos léptek zaja ütötte meg a fülemet, és tehetetlennek éreztem magam ennek az embernek a kezei közt. Alvást tettettem de máson sem járt az eszem, csak azon hogyha kinyitja az előttem álló ajtót, akkor bizony nagy bajban leszek. Vagyis nem én leszek, hanem a fogva tartóm.. Jelenleg egy fekete maszkos férfi karjaiban tartózkodom, akit nem is ismerek de lehet nem is baj. Ficánkoltam a karjai között, és próbáltam hangokat kiadni a számon de semmi nem ment, annyira össze szorította a testem. Dominico benyitott az ajtón, de ahogy meglátott az arca eltorzult a tekintélye pedig sötétté változott. Elő rántott egy fegyvert és lőni készült, de olyan hangosat sikítottam, hogy a füléhez tette a fegyvert tartó kezét, ezzel megbillentve az egyensúlyát ficánkolva hátra löktem, majd Dominicohoz futottam.

 -Nincs semmi baj baby, elintézem! - Nyugtatott Dom ahogy csak tudott, ebben a feldúlt helyzetben. 

-Se.. segíts.. - Össze csuklottak a lábaim, majd pedig elsötétült körülöttem minden. 

Nem emlékszem semmire, csak 1 hangos üvöltésre és egy női kiáltásra. Nem hiszem hogy a padlón landoltam, hiszen puha érzés kerített hatalmába, nagy meglepettségemre.

 -Betörés előtt 30 perccel- 

Hallottam ahogy Dominico elhagyja a szobát, majd hangos és gyors léptekkel becsapják a bejárati ajtót. Nem tudom hogy hova ment, merre és hogy mennyi időre de nagyon remélem, hogy vigyázni fog magára.. Ki keltem az ágyból majd kis nyújtózás után, a fürdőbe vezetett utam. Amint oda értem, bele nézve a tükörbe arcot mostam és végig néztem magamon. A testem, az arcom, a hajam, a szemeim és a gödröcskék a szemem alatt.. Szörnyen nézek ki, és nem értem hogy bárki is hogyan tud rám nőként nézni. Eddig volt önbizalmam, de most cseppet sem érzem hogy lenne.. Hirtelen ajtó csapódásra lettem figyelmes, majd erőszakos léptekre és egy mély férfi hangra amelly a nevemet mondogatta. Fürdő szoba ajtóhoz léptem és bezártam azt. Túl hangos lehetett, hiszen a léptek hangja egyre csak erősödött ezzel sarokba szorítva engem. Miközben sikoltoztam be törte az ajtót, és magához cibált. 

-SEGÍTSÉG!! - Üvöltöttem de mintha senki sem hallaná, meg a segélykérésem.

 -Kussolj már el! - Förmedt rám az erőszakos férfi majd kiráncigált a fürdőből, és az ágy mellett kezdett el fojtogatni.

 -ssee.. - kértem volna segítséget, bárkitől aki a házban tartózkodik de senki sem jött a segély kiáltásaimra. Kezét a számra téve, fojtotta belém a hangokat. És pont ekkor nyitott be a hálóba életem megmentője, Dominico. Annyira szeretem azt, hogy pont időben van ott mindenhol.

Miután elájultam magába zárt a sötétség, ezért nem tudom hogy hol vagyok vagy hogy mi van körülöttem. Szépen lassan kinyitottam a szemeimet, és próbáltam megszokni az ablakon beszűrődő fényt. Amint ez sikerült egy fekete ruhás alak állt előttem. Alig tudom kivenni hogy ki lehet az, de mindjárt meg tudom.

-Végre! -Ez a hang elég ismerős, de alig látom és csak feltételezni tudom hogy nem Dominico lesz az.

-Ki is vagy? -Kérdeztem rekedtes hangomon,mire végre elhúzta a bársony színnel borított függönyt és látni lehetett az arcát.

-Zane.. -Válaszoltam saját magam kérédésére.

-Szia kislány. Jobban vagy? -Közelebb lépve megölelt, majd helyet foglalt a jobb oldalamon az egyik bőr fotelban.

-Egy kicsit fáj a fejem,de azon kívül semmi bajom. Dom..? -Zane mosolya mintha az arcára fagyott volna. Egy ideig csöndben ült majd szólásra nyitotta száját.

-Everly.. Domnak el kellett utaznia egy hosszabb időre. -Szólalt meg végre,mire akkora kő esett le a szívemeről hogy jól van és semmi baja.

-Rendben, inkább nem kérdezek ezen kívül semmit. Annyi még, hogy mikor  mehetünk haza? -Zane felállt majd elővett egy fehér- arany borítású sport táskát és le rakta az ágy szélére.