A nevem Csobi Vajk. A buzulmánok hű tagja vagyok, és utálom a stresszes életemet. Az egyetlen dolog ami életben tart az Gergőcica. Vagyis... (Idk geci elfelejtettem mit akartam irni 💀)
Na szval.
6:30-kor megszólalt az Alvin és a mókusok főcímdala, amit beállítottam ébresztőhangnak a 800 éves ájfosomon. Kinyitottam megbabonázó blue orb-jaimat és kinyomtam 6-szor is egymásután a riszatót. Körülbelül hét óra lehetett amikor észbekaptam, hogy elfogok késni. De nyilván nem sietek mert szeretek azokkal kibaszni, akik rám várnak az árkádban a spár előtt.Komótosan kiballagtam a szobámból a fürdőbe, és elkezdtem rendbeszedni magam a tükörbe. Amint megláttam a frissen virradt ábrázatomat eltátottam a számat.
-De kurva jól nézek ki!
Kiáltottam fel boldogan és kikerülve a fogkefét és a fogkrémet, leültem a wcre fosni egyet így reggel. Egy jó nap mindig úgy kezdődik hogy kiadom magamból az előző este felgyülemlett kaját.Miután bebüdösítettem az egész kócerájt elindultam az iskolába ami tele van patkányokkal.
(Na rauntam meg idk mit irjak meg majd folytatom cs)
YOU ARE READING
Egy láncdohányos élete
Romancebuzulmán szív, buzulmán lélek, buzulmán leszek amíg élek...