Rúnatánc (Bolyongó folytatás)

Kettő

Január 7., péntek

07:22

Egyébként mi újság Londonban? Hogy vagy?

17:20

Fessen. Írj, ha sürgős.

17:45

Kösz...

22:03

Szívesen.

Kettő

Mentális pofon.

Eljegyezték.

Még egy pofon.

Mit gondoltam?

Aztán még egy pofon, mivel azt az infót adta ki az agyam, hogy legutóbb, amikor megérkeztem hozzá, köszönés és kérdés nélkül rögtön megcsókoltam. Két percre rá a kis újbudai lakás szőnyegére hajítottam a melltartóját. Talán neki is ez járt a fejében? Nem ugrott fel se ölelésért, se pusziért, úgyhogy leráztam magamról a kabátot meg a motyót, és lehuppantam elé a kávémmal. Lehajtotta a laptopmonitort. Sugárzott. Karcsú nyaka ismerős íve, kék tekintete, sűrű, sötétbarna, kivasalt haja...

- Gabesz volt - nevettem kínomban. - Beárult téged nálam.

- Naná, hogy beárult - bólogatott hunyorítva. - Fogalmam sem volt arról, hogy itt vagy. Említette valamikor, hogy Németországban vagy, de én Münchenre esküdtem volna, viking.

A tökömet. Levikingezett, ahogy régen.

- München a szerelmed - tette hozzá. - Nem?

- München is, csak az a helyzet, hogy a nyakamba vettem egy finn óvodást, miatta kötöttünk itt ki. Meló szempontjából itt több esélye van.

Kissé eltátotta a száját, mire felnevettem. Legalább oldódott a döbbenet, ami mintha fekete lyukként terjengett volna a gyomromban egy perccel ezelőtt.

- Mikko itt van veled? Ezt hogy csináltad? Az az ember egy erdőben tekergő mókus!

- Kicsit megneveltem. Illetve nevelem. Folyamat. Itt dobol egy stúdióban, és ellenőrzés alatt tartom a... az őrültségeit.

- Még mindig? - vonta fel a szemöldökét. Az a szemöldök... - Még mindig csinálja?

- A durva cuccról leállt - legyintettem, és beleittam a kávémba. - De fűtől bűzlik a lakás.

- Atyaég, Norbi... Mesélj! El se hiszem, hogy itt vagy. Annyira fura, de közben jó, érted?

- Ja, de te kezded. Az ELTE kampusza elég messze van innen, és figyelj, én utánaszámoltam, de nem lehetsz akkora zseni, hogy már...

- Dehogy végeztem, még van egy évem. Halasztok két félévet. Nyáron megismertem egy Ingrid nevű lányt, aki mellesleg fél óra múlva itt van egy tárgyalópartnerrel...

- Ó. Értem.

Bocsánatkérőn pillantott rám.

- Kaptam egy kihagyhatatlan lehetőséget. Most terepen vagyunk a csapatommal, úgy értem, inkább virtuális terepen, a vírusnak köszönhetően. De igyekszünk kihasználni, hogy kisebb előadásokat azért lehet szervezni.

- Csapat? De akkor ez még nem a joggyakorlatod?

- Nem hát.

- Akkor még mindig Brüsszel a terv a jog után? Hogy kimész megváltani a világot?

Szárazon nevetgélt, lesütötte a szemét.

- Igen, ez volt a terv. Csak rájöttem, hogy az álmok és a vágyak... változnak, érted?