not shy, not me | kth

25

Lotti

Szerintem egy kezemen össze tudnám számolni hányszor keltem fel eddigi életem során, arra, hogy valaki a hajamat simogatja. Valójában lehet, hogy a szám erősen közelít a nullához.

Kissé félve nyitottam ki a szemeimet, mert bár éppen hogy megébredtem, az agyam nagyjából összerakta a képletet. Így pislogtam párat, hogy tisztuljon a látásom és meg sem lepődtem az elém táruló Kim Taehyungon, aki engem nézett.

- Jó reggelt, szépség. – köszöntött, mikor észrevette, hogy ébren vagyok. – Jól aludtál?

Zavarba kellett volna jönnöm, vagy vissza vágnom neki valamit, ahogyan az már megszokott volt tőlem. De valamiért csak elmosolyodtam és sóhajtva átdobtam a karomat a férfi felsőtestén, majd a vállába fúrva a fejemet késztettem őt nevetésre.

- Haza kéne mennem lassan, igaz? – susogtam a srác fülébe, aki szorosabbra fonta derekam körül a kezét és finoman a hajamba csókolt.

- Felőlem egész nap így maradhatnánk, de sajnos vannak kötelességeim és tudtommal neked is. – igazította ki az arcomba hulló hajamat, majd óvatosan az állam alá nyúlt ujjaival és megemelte fejemet, hogy egyvonalba kerüljön az arcunk. – Haragszol még a tegnapiért?

- Igen. – bólintottam finoman, mire Taehyung előre hajolva lágyan összeérintette egy másodpercre ajkainkat. Ujjaimmal fedetlen felsőtestét kezdtem simogatni, teljesen megfeledkezve a körülményekről, és hagytam magam kissé elragadtatni. A rövid puszinkat elmélyítettük és kellemes csókolózásba kezdtünk. Az énekes lejjebb vezetve a kezét térdhajlatom alá nyúlt és átvezette lábamat a dereka körül, így lovagló ülésbe rakva engem.

Egyik kezemmel hajába túrva csókoltam őt tovább, míg másikkal még mindig a mellkasát simogattam. Taehyung az arcomat fogva tartott közel magához, szabad kezével pedig hol a derekamat simogatta a pólója alatt, hol lecsúszott a fenekemre.

- Tényleg haza kell mennem. – váltam el tőle egy lágy cuppanással, de azonnal vissza is hajoltam a finom ajkakra, amit Tae egy kis kuncogással fogadott. – És haragszom is rád. Jó nem, annyira nagyon, mint kellene, de...

- Lotti, ígérem, hogy egyszer elmondok mindent, de ennek nem ma lesz a napja. – átölelte a derekamat mindkét kezével és felült az ágyban, engem is magával rántva. – Szeretném, azért, ha tudnád, hogy tényleg sajnálom, hogy rajtad vezettem le a dühömet. Nem érdemelted meg.

- Oké, nem haragszom. – forgattam meg a szememet, ugyanis tegnap este már kisírtam magamat Sohyunnak, aki elmondta nekem, hogy feltehetően jól raktam össze a képet a fejemben és Taehyungot valóban nem az én jelenlétem érdekelte, hanem a sasaengek, akik a ház előtt voltak. Azonban így is felzaklatott a helyzet, kellett idő, hogy lenyugodjak. Mikor a férfi bejött a szobába, hogy bocsánatot kérjen, már egyáltalán nem voltam mérges vagy zaklatott és őszintén megesett a szívem rajta, hogy azok után, hogy az ő érzelmeit kavarták fel, még tőlem is bocsánatot kell kérnie.

Többek között ezért kértem, hogy aludjon velem. Másrészt pedig, tagadhatnám ugyan, de, amikor megláttam őt, annak ellenére is megdobbant a szívem, hogy állítólag ki nem állhatom és mérgesen nézett rám.

Az után a reggeli művelet után, amit közösen elkövettünk, teljesen máshogy kezdtem rá nézni. Csak azt nem tudom, hogy az érzelmeim romantikus jellegűek, vagy csupán a jó szex miatt vágyakozik utána a testem. Erre kell rájönnöm, záros határidőn belül.

- Ha még mindig haragudnál, kitalálnék valamit, amivel kiengesztelhetlek. – csókolt az ajkamra, ujjaival a pólója alá nyúlva, és kitapintva felhevült bőrömet. Mosolyogva megingattam a fejemet, így orrunkat akaratlanul összedörgölve.

- Találjunk erre egy esőnapot, tökfej. – emeltem meg az államat, fejemet hátra ejtve. – Dolgoznunk kell, rémlik?

- Szavadon kell, hogy fogjalak, mert félek, hogyha kiengedlek az ágyamból, újra ellenséges leszel velem. – hajolt a nyakamba, pillangó puszikat hintve oda.

- Ezt se tagadni, se megerősíteni nem fogom. – húztam fel a vállamat a csikiző érzésre. – Na, engedj el, elkések és amúgy te is!

Egy utolsó rövid csókcsata után végre mindketten kikászálódtunk az ágyból. Mivel nem vehettem fel a tegnapi ruháimat, hiszen feltűnő lett volna a kollegáimnak, Taehyung hozzám vágott egy színes inget, amit kényelmesen felvehettem a farmeremmel és igazából egész jól is állt rajtam.

- Remélem, tudod, hogy többé nem kapod vissza ezt a Gucci cuccot. – nyújtotta, ki rá a nyelvemet, amikor már felhúztam a cipőmet és vártam, hogy indulhassunk.

- Nyílván nem, mivel ez egy Celine ing, de cuki vagy. – lépett hozzám és megpuszilta az ingemet. Döbbenten néztem le az ingre, amiről meggyőződésem volt, hogy az általam említett luxusmárka darabja, majd, amikor felemeltem a fejem egy felettébb jól szórakozó BTS taggal találtam szembe magam. – Imádom azt az arcot, amit vágtál! Persze, hogy ez egy Gucci ing.

- Tudod, hogy megijedtem, hogy dizájner tanonc létemre összekevertem a két márkát? – csaptam finoman a mellkasára. – Ezek után tényleg megtartom!

- Van belőle egy rakat másik, amiket egy fotózás után kaptam, ha akarod, azokat is oda adom. Neked amúgy is jobban áll. – kacsintott rám, majd előre engedett maga előtt a garázsba vezető ajtón.

- Persze, határozottan szükségem van nagy mennyiségű férfiingre. – bólogattam, miközben beszálltam a kocsiba, amire mutatott a férfi. – Habár, ha előtte felveszed őket, jó pénzért eladhatnám őket a neten...

- Bolond vagy! – hagyta rám a dolgot, de, azért mindketten elnevettük magunkat és az út további részében, már egészen más dolgokról beszélgettünk.

Meglepően jól éreztem magam a társaságában, és az igazság az, hogy most egyáltalán nem a megismert fuckboy oldalát láttam, aki állandóan a bugyimba akart férkőzni. Most azt a bolondos, aranyos Kim Taehyungot láttam, akit az egész világnak mutatott, amilyen valójában volt. És őszintén nagyon kedveltem.

Egész együttlétünk alatt nem tett úgymond illetlen megjegyzéseket felém, csupán néhány apróbb érintést tett irányomban, ugyanis egész úton, amikor éppen nem sebességet váltott, a combomat fogta.

Mióta felébredtünk úgy viselkedtünk, mintha egy pár lennénk és kellemetlen bevallani, de legkevésbé sem éreztem erőltetettnek egyikünk megmozdulásait sem.

Ahogy kiszálltunk a mélygarázsban és a lifthez mentünk, elváltak útjaink ugyanis ő hamarabb kiszállt, mivel neki táncpróbája volt, míg én a szépség részlegre mentem az utolsó nagy egyeztetésre a közelgő eseménnyel kapcsolatban.

- Remélem, később még találkozunk, Lotti-ya! – búcsúzott tőlem, mikor közel jártunk az emeletéhez. – Legyen szép napod!

- Neked is! – intettem neki, az ajtónyílást követően és szomorú mosollyal néztem, ahogy elsétál. Kizárt dolog, hogy ilyen gyorsan elérte, hogy meglágyuljak tőle!

Akkor az agyamat és a szívemet teljesen elöntötték az érzelmek, és az az igazi rózsaszín köd vakság kezdett ellepni. Talán, ha még időben észbe kaptam volna, észrevehettük volna, hogy a problémák elkezdődtek. De valamiért mindkettőnk akaratlanul is az új érzéseivel volt elfoglalva, ezzel elindítva egy tragédia kibontakozásának lehetőségét.

Túl nyugodt, túl egyszerű volt minden. A háttérben, azonban már csőre töltve várt minket a rakás szar, hogy heteken belül a nyakunkba zúduljon.