-sziasztok fiúk-mosolygott a lány aki az ajtóban állt. Damon és Stefan sokkoltan állt az ajtóban-mi az, ennyi év után be sem engedtek?
-nem, nem, nem-kezdte el sokkoltan Damon-lehetetlen. Hiszen te meghaltál.
-mint látod élek és virulok-harapott b...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Damon? Hol van Damon?-pánikoltam be-Ric hol van Damon?
-a régi házatokba vitték őket-szólalt meg Ric.
-az hol van?-néztem körbe-nem érdekel megkeresem magamtól.
Álltam fel és siettem a hang irányába, Stefan és Elena jöttek utánam. Majd meghallottam, a sikítozást, a csontok ropogását, a tűz hangját. Megálltam és Elena megfogta a vállam.
-felgyújtották. Stefan felgyújtották, ott van Anna, Damon. Stefan ne hagyd, hogy a történelem megismételje önmagád-néztem rá mármár sírva.
-nem hagyom jó? Ígérem túl élik-nézett a szemembe. Elena oda szaladt Jhonhoz.
-hol van Damon?-kérdezett egyből Elena.
-pont ahol a többi, hol lenne? Elbúcsúzhattok tőle-válaszolt összefont karokkal.
-megöllek, te őrült vagy-támadtam volna neki de Stefan vissza fogott.
-miért is? Mert megtettem azt amit százötven éve megkellett volna? Ennek így kellett lennie. Menjetek csak, úgysem segíthettek. Legfeljebb a kis vámpír barátod Stefan és ez a vámpír hercegnő is ott fog égni ahol kell neki. És te is-vont vállat.
-a ti házatok volt van másik bejárata?-kérdezte Stefan.
-hátul-válaszolt Elena. Indultunk meg, de Elenát elkapta Jhonn.
Nem érdekelt, most csak az érdekelt, hogy megmentsem azokat akiket szeretek. Nem érdekelt ha én halok meg, csak az, hogy ők túléljék. A történelem nem ismételheti önmagát.
-várj oda nem mehettek be, lángokban áll az egész-kapta el a kezem Bonnie.
-nem érdekel, bent van Damon és Anna is-kaptam ki a kezem.
Stefannal szaladtunk le, éreztem a meleget a pincéből, az ajtó zárva volt, ahogy megfogtam a kilincset az megégetett. Stefanra néztem aki tétlenül állt. Be rúgtam az ajtót, de a tűz mindenhol megijesztett. Nagyot nyeltem, majd mikor mindent feláldozva mentem volna le, a tűz eltűnt a lépcsőről. Rohantunk le.
-te hozd Damont én hozom Annat-kiabáltam Stefannak aki bólintott.
Szaladt oda Damonhöz és már fel is kapta, de amikor Annához értem megfagyott bennem minden. A karó állt ki a szívéből, a szürke teste csak ott feküdt. Földre rogytam és sírtam. Nem ezt érdemelte. Nem. A lány kivel oly sokat beszélgettem, teáztam, ki a legjobb barátnőm volt, meghalt. Meghalt és már úgy érzem elvesztettem megint ki fontos nekem. Épphogy csak most kaptam vissza, és már megint elvették tőlem. Végleg. Miért nem én fekszem itt karóval a szívembe? És akkor ő élne. Fiatal volt, a fél életét éhezve a kriptában töltötte.
-Blair-a nevemet kiabálta Stefan, de képtelen voltam felállni és csak úgy itt hagyni-Blair mennünk kell-ragadta meg a karom és rohant velem fel.
