Amik Lettünk

4. Kapj el ha tudsz!

A vacsorát ismét kihagyom valahogy nem vagyok éhes, lefürdök és össze varrom a sebeim, beveszem a szokásos gyógyszereim, amint hatnak magába fogad a mély, sötét álom.

Reggel megint a saját kiáltásomra kelek, a testemre tapad a ruha az izzadtságtól. A mostani rémálmaim egyre . leveszem a füllesztő kötést a lábamról ,gyorsan lefürdök, a vágásoknak kifejezetten jót tesz a hideg víz, érzem ahogy a fájdalmas lüktetés alább hagy. Ekkor hallom, hogy valaki kopog a fürdőszoba ajtón. ~basszus a szobám ajtája ki van írva, hogy tilos a belépés, ki az az értelmi fogyatékos aki bejön?~

-Kuro az ágyadra raktam a ruhádat, mára csináltam neked - Hallom meg anyukám kedves hangját, minden dühöm elszáll összeszedem az energiámat amit azzal a pár óra alvással szereztem és kedvesen válaszolok neki

-Köszönöm anya

-idekinn megvárlak, szeretném bekötni a lábad. Apád mondta, hogy "egy kicsit megkarcolt" és mind tudjuk hogy ez mit jelent- nevet kesernyésen, mire elmosolyodok. ~Anyukámmal sokkal jobban kijövök mint apámmal, anya mindig kedvesebb volt velem, bár ő is tud "alkotni"~ Merengésemből, az szakít ki, hogy egy kéz benyúl a résnyire nyitott sötétre pácolt majd fehérre festett fa ajtón, s lerak egy alsó nadrágot, meg egy trikót. Gyorsan végzek a tusolással, felveszem azt a pár anyadarabot, és kimegyek a szobába. Édesanyám már vár kötszeres dobozzal, hiába vannak az öltések, akkor is ragaszkodik hogy lekenje és bekösse, én meg nem tudok nemet mondani. Az ellátás csendben történik, a végén szólal csak meg anya.

-Boldog Születésnapot kincsem!- öleli át a nyakam ami nagyon jól esik. -Kiválasztottad ki lesz az? - Kérdezi sokatmondó tekintettel,miközben eltávolodik tőlem. Nem tudják még, hogy az illető fiú, ráadásul a legjobb háromban végzett a nemzetközi kém képzésen. ~egyszer úgy is meg kell tudniuk~

-Igen kiválasztottam; de nem fogtok örülni neki. - A mondat másik felét szinte suttogom.

-Biztos remekül választottál kölyök, még ha fiú is. - Erre teljesen lefagyok. ~Honnan tudja, hogy egy fiú az? ~- Az anyád vagyok Kuro, már jó ideje tudom. -Megpuszilja az arcom, átkarol én pedig még mindig teljesen sokk közeli állapotban, ölelek vissza. A vastag, ébenfa ajtó tompa csukódása józanít ki. A lehetőségekhez képest gyorsan felöltözök, ekkor nézek csak rá az órámra, ami az éjjeli szekrényen világit. Szemeim kikerekednek; a kijelzőn a sötétből két szempárként néznek rám a digitális számok. Ma még a szokottnál is jóval korábban keltem, mégsem érzem magam fáradtnak pedig a főnök tegnap rendesen megdolgzott. A lusta idő megint tett egy percet előre az örökkévalóságba, így a képernyőn megjelennek a 04:00- át formáló világító pálcikák.

Halkan felveszem a kabátom és zsebre vágom a telefonom, majd az ablakon át távozok. Gyalog viszonylag messze van az iskola poklának épülete, de van időm. A gondolataim sötét tengerébe merülve tervezem, hogyan is kéne elvinnem magammal Jack-et.

[Jack:]

A tegnapi esti üzenet után, nem is tudom mire számítsak? ~Mit akarhat Kuroshi abban a nyomorult szertárban? Amennyire ismert tudhatja hogy sosem adom fel. Nem fogom hagyni hogy akkor ott és úgy rángasson ahogy csak akar már amennyire az maradtam aki voltam; az igaz, hogy bármi történt soha sem köptem senkinek senkiről a szörnyű kínzások ellenére, de ezt vajon magamért is tudok e ennyire kitartó lenni? De haagamért ne akkor Jeffryért meg kell tennem. Nem okozhatok gondot neki.~

Jeffry a bátyám, nagyon szeret engem és én is őt de ezt még neki sem tudom elmondani; persze azt a részét tudja hogy meleg vagyok, igazából a mostani életemből csak ennyit tud. ~Feltéve ha nem használta a gondolat olvasó képességét.~ Igen az az előbbiekben már említettem, hogy egy jó pár, fizikailag és szellemileg alkalmas gyereket az állam kettő és tíz éves kora között kezelt, így képességeket adva nekik, sem nekem sem Kuroshi-nak és még a legtöbb ismerősömnek sajnos vagy inkább nem sajnos nem jött elő semmi, viszont a tesóm Jeff képes az emberek gondolataiban olvasni, kivéve amikor rajta van egy különleges mágneses erővel rendelkező karkötő, kicsinek sokszor volt hogy eldugtam előle. Ilyenkor olyan gondolatokat is hallott amiket egyáltalán nem akart és kergetett, higy mondjam meg. A kellemes emlékre egy rég nem érzett lágy, kedves mosoly ül ki az arcomra.