Végtelen Visszhang [Befejezett]

Miről nem merünk beszélni

Bálint

2023.07.05 - Szerda

10:27

Ha azt mondaná, hogy jól aludt, akkor hazudna. Mostanában elég gyakorinak bizonyultak a nyugtalan éjszakái és már igazán értékelte volna, ha egyszer frissen ébredhetne. Néha túlságosan nehéz feladat volt a saját gondolataival megküzdenie. Azok ezermilliós sebességgel suhantak át agyán és bár lehetetlen volt egyetlen egyet is kiemelnie, azért a zaj, amit okoztak elviselhetetlenné tudott válni. Ezen az éjszakán azonban a szokottnál is több minden nyomta a lelkét. A koncert, amelyet már alig várt, viszont amelyre pont annyira izgult is, barátjának aggodalmas tekintetei és a tudat, hogy senkivel sem volt igazán őszinte mostanában. Talán beszélhetett volna velük, talán elmesélhette volna Zsomának mi is az igazi ok feszültsége mögött, viszont nem tette. Nem tette, mert fogalma sem volt a többiek mit gondolnának. Talán nem is számított.

Kávéillatra ébredt. Először nem is tudta hová tenni, hiszen már évek óta egyedül élt és hát a kávé sajnálatos módon nem szokta megfőzni magát. Pár pillanattal később azonban tudatosult benne, hogy éppen turnén vannak és Atival meg Giorgioval osztozkodik. Utóbbi pedig máris a kis konyhában foglalatoskodott. Remélem gondolt másokra is. Nagyot sóhajtva kászálódott fel az egyébként meglepően kényelmes kanapéról. Neszeszerével és egy törülközővel pedig máris a mosdó felé vette az irányt, végrehajtani reggeli rutinját.

Az utazás, a koncertek és úgy általában az egész szakma elég kiegyensúlyozatlanná tette az életüket. Ezért is szeretett olyan szabályokat felállítani, amelyek kissé segítettek abban, hogy kontrollban érezze magát. Bármikor is kelt, egy reggeli tusolás és megszokott bőrápolási procedúrája egy kis biztonságot csempészett az életébe. Pont úgy, ahogy a fél óra dalírás is, amit próbált tudatosan nem kiszökni a napi programjából. Néha rémesek lettek a dallamok, a szövegek amelyekkel próbálkozott, viszont mégis gyakorlatban tartották, minden eshetőségre. A mai dalírásra viszont nagyon várt. Az előző nap már mesélt róla Petinek, azonban a dalszöveg amin dolgozott meglehetősen jó irányba tartott. A zenei aláfestésnek még nem volt teljesen kitisztázódva az alakja, viszont minden igéretesnek tűnt. És hát alig várta már, hogy megmutassa a többieknek, hogy együtt tudják teljesen magukévá formázni. Viszont először kávé meg reggeli.

- Jó reggelt Gyuri! Ugye abból a kávéból nekem is jut?
- Nem, valójában csak magamnak csináltam. Minek adnék nektek is? - mutatott a három bögre felé.
- Kösz. Az Atissal mi a helyzet?
- Szerintem még alszik, de majd felköltjük ha kell. Peti azt mondta kiugranak a pékségbe reggeliért és hoznak nekünk is.
- Az jól hangzik. Remélem, hogy Zsombi tudja mit válasszanak nekem. Ölni tudnék most egy kakaós csigáért.
- Zsoma? Szerintem ő nem megy velük.
- Miért ne menne? Ő biztosan ébren van eddig, valószínűleg már jógázott is egy rendet.
- Nem fontos - húzta sejtelmes vigyorra a száját Giorgio.
- Na jó, hát én akkor egy picikét irogatok ameddig megjönnek. Esetleg kölcsön tudod adni a gitárod? Tegnap mintha behoztad, nem?
- Aham. Mit írsz?
- Egy új számon dolgozok. Szerintem kurvajó, de azért még van hová fejlődnie. Várj, lejátszom az elejét.

Azzal pedig előkerítette Giorgio gitárját és belekezdett a játszásba, meg a dúdolászásba, egyelőre szöveg nélkül. Azt még nem állt készen megosztani senkivel. Petinek is csak nagy vonalakban mesélt róla. Majd ha készen lesz, akkor meghallgathatják. Időközben pedig Ati is kimerészkedett szobájából.

- Ez rohadt jól szól, talán még azt sem bánom, hogy felkeltettél vele.
- Nem, de tényleg. Ez meghangszerelve nagyot fog ütni. Van hozzá szöveged?
- Nagyon kevés, - hazudta - de dolgozok rajta és ha lesz valami kézzel fogható, akkor megmutatom azt is.