A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

34 - A herceg visszatér

Aemond egyenesen Helaena lakosztálya felé vette útját Királyvárba visszatérvén. Bár képletesen értve semmi nem moshatta le kezeiről Jessamyn családjának vérét, Benjen nagyon is valós vérével borítva nem állíthatott felesége elé.

Ha eddig azzal áltatta magát, hogy tettei nehezen kiszámíthatóak, rövid időn belül másodjára kellett keservesen csalódnia. Mire kilépett nővére fürdőhelyiségéből, már jelen volt egész családja a szobában, beleértve a még mindig gyógyulóban lévő bátyját is.

Megkísérelte a lehető legrövidebbre zárni a társalgást, de mikor Otto és Aegon is gratuláltak neki bravúros teljesítményéhez a korona megtartásáért vívott küzdelemben, üvölteni támadt kedve. A Segítőnek ezek után volt mersze - igencsak nyers stílusban - megerősíteni a herceg lelkében szunnyadó gyanút Jess terhességével kapcsolatban. Még soha nem járt ilyen közel ahhoz, hogy megüsse tulajdon nagyapját.

Mindezek tetejébe anyja megkísérelt kierőszakolni belőle egy ígéretet, hogy aznap részt vesznek egy családi vacsorán, a kedélyek lecsillapítása végett. Na igen, Jessamyn nyilván semmi egyébre nem vágyna jobban, mint hogy a Targaryen-Hightower klán üljön tort elhullott szerettei felett. Röviden elutasította Alicent kérését, és már kinn is volt az ajtón.

Mikor belépett feleségével közös lakosztályába, Jesst az étkező ablakában találta. A lány nem fordult meg beléptekor, Aemond pedig tanácstalanul állt meg mögötte. Háta mögött egymásba fűzte karjait, a rögzött mozdulat egyszerre töltötte el nyugalommal és emlékeztette a Westerosban betöltött helyére. Ezúttal nem működött az önmagát nyugtató-megerősítő gesztus.

Asszonya lassan elfordult az ablaktól, és rápillantott. Arcán a hercegével iker, kifejezéstelen maszkot viselte. Tekintete olvashatatlan volt. Végül a férfi törte meg a csendet.

- Úgy hallottam, gyermeket vársz.

Nem az ő gyermekét. Mindössze gyermeket. Jogfosztott lett azon az átkozott napon, jól tudta. Jessa röviden biccentett, majd némi hallgatás után megszólalt, s férjének üres hangjánál csak a szavai fájtak jobban.

- Úgy hallottam, kiirtottad a családomat.

Aemond mit tehetett volna, bólintott. Elvégre igaznak érezte a szavakat.

Jessamyn nem sírt. Ahogy a hercegre emelte tekintetét, a férfi egyetlen könnycseppet sem látott megcsillanni a hatalmas, szokottnál kékebb szempárban. Amit látott viszont, az sokkal rosszabb volt bárminél. Csalódottság, árulás... egy világ összeomlása.

Ennek láttán Aemond egyenesen vágyott asszonya haragjára. Azt kívánta, bár üvöltözne vele. Bár felpofozná, mondaná el mindennek, esne neki akár szavakkal, akár tettekkel. Bármi jobb lett volna ennél, mert dühe bizonyította volna, hogy szikrányi szeretet még akad a szívében a férje iránt.

- Bocsáss meg. – mondta a lány, s ellépett mellette.

A hűvösen odavetett szavak hatására a herceg úgy érezte, felesége felszakította mellkasát és puszta kézzel tépte ki szívét. Nem hallotta az ajtót bezárulni.

-------------------

Jessa ismét szaladt.

Célja az egyetlen használatban lévő titkos folyosó volt. Aemond azzal egy időben nyitotta meg, mikor a többit lezáratta. Ez a járat évek óta használaton kívül volt, a vár falain kívül végződő kijáratát ugyanis hatalmas sziklát torlaszolták el. A herceg két legmegbízhatóbb emberének segítségével épp csak annyi rést nyitott meg, hogy szükség esetén használhatóvá lehessen tenni az útvonalat, de továbbra is rejtve maradjon az illetéktelenek előtt. Ez volt az egyetlen hely, ahol a lány egyedül lehetett. És egyedül kellett lennie.