4. fejezet

6 2 0
                                    

Egy hét elteltével.

Az eddigi időmet arra pazaroltam, hogy sorozatokat nézzek, amit nem csak én, de főleg a nagyi nagyon megunt már, szóval úgy döntött, nem megkér rá, hanem kiadja parancsba, hogy húzzam el a seggem sétálni. Na persze ő ezt meg tudta fogalmazni szebb szavakkal.

Fülhallgatók a helyükön. Szegénykék már eléggé belenőttek a füleimbe. Így indultam felfedező utamra. Tíz perc séta bőven elég is volt a lusta formámnak. Úgy döntöttem beülök egy kávézóba, és iszok egy kávét, ha már kávézó. A karma nem várt sokat. Küldte utánam Luke-ot. Amint megláttam olvadozni kezdtem. Bizonyára az időjárás hibája volt, amit beengedett az ajtón azzal, hogy belépett az épületbe. Igen, szerintem is az ő karmája volt inkább ez.

– Luke -kortyoltam bele az előttem lévő italba, miközben ő meg velem szemben helyet foglalt. Így majdnem őt is köptem le. Ezek szerint nem szeretem a kávét. Micsoda géniusz vagyok.

– Lydia. Az ott kávé? -biccentett vigyorogva a csészére.

– Nem vicces. Miért nem szóltál, hogy utálom?

– Megihatom?

– Tessék -toltam elé, óvatosan a még meleg innivalót. Ja, az volt a másik indok amiért kiköptem.

– Köszi.

– Miért viselkedünk úgy, mint a normális emberek? -csúszott ki a számom a kérdés.

– Lehet, hogy nem vagyunk okosak, de ez meg milyen kérdés? -nevetett fel jóízűen.

– A titkos múltunkra gondolok.

Elkomorodott a tekintete. – Miért titkos egyébként?

– Mert csak te tudod. Mármint a saját szemszögedből persze.

– Te pedig a tiedből?

– Az még titkosabb. A jó isten sem tudja.

– Szeretnél emlékezni?

– Nem vagyok benne biztos.

– Gyere találkozz anyukámmal.

– Tuti?

– Aha. Kérdezett már felőled.

– Menjünk! Van nálad pénz? -vigyorogtam Luke-ra.

Megforgatta a szemeit. – Bolond lány - Lerakott egy ötöst az asztalra, majd elindultunk feléjük.

– Anyukáddal nekem... vagyis, izé, érted. Jóban... vagyunk?

– Mondhatni. De nyugi, tudja.

– Egyedül én vagyok az, aki nem tud semmit. Végül is, érthető. Sosem voltam egy lángész.

¤¤¤

– Ez mi?

Me: az mi? 🙄🙄🙄

LucASS🦄💞: Te hülye vagy😂

– Lukey, miről beszélsz?

– Én ezt nem értem.

Me: már mondtam, magyarul!!!!🤥

My Luke: De te még úgy sem értesz🤔

¤¤¤

Az emlékek úgy próbáltak felszínre törni, hogy fel sem tűnt, mígnem Luke rákérdezett.

– Honnan tudod?

AmnesiaWhere stories live. Discover now