Bungou Nyugat

16. Démonok bálja

Ougai Mori POV

- Na, tessék ezt jól megcsinálta. - Motyogja mellettem József Attila.

- Miért? - Jön a suttogott kérdés.

- Bulgakovot szidhatod, ahogy akarod, lepereg róla. De ha csak egy rossz szót szólsz Margaritára neked annyi. - Fonja össze maga előtt a karjait a Magyar Hóhér.

- Hol vagyunk? - Hallom meg Agatha Christie hangját és egyet kell értenem a kérdéssel. Valami hatalmas teremben állunk, mindenfelé tükrök fedik a falakat, a plafonról óriási csillárok lógnak. Halk zene szól, nem messze oldalt roskadásig telt asztalok. Tényleg képtelenség megmondani hol vagyunk.

- Üdvözöllek titeket a démonok bálján. - Hajol meg előttünk az orosz férfi.

- Mester! Margarita kisasszony! - Jelenik meg egy macska arcú férfi, akire csak tágra nyílt szemekkel tudok bámulni. - Úgy örülünk, hogy itt vannak. Ők a vendégei, Mester? - Mutat a macska arcú felénk, mire Bulgakov Madách felé néz.

- Agathának életben kell maradnia. - Vonja meg a vállát a magyar, mire az orosz biccent egyet és a macska felé fordul.

- Ők a barátaim. - Itt végignéz a csapaton, majd az angol hölgy egyik emberére mutat. - Ő a vendégem. - Erre a macska elvigyorodik és biccent egyet.

- Hmm... Nem szoktunk ennyien lenni, nem Mester? - Szólal meg a kis Margarita az állát fogva, mire a macska felnevet.

- Ritka, hogy a démonok ura meglátogat minket Margarita kisasszony. Kihasználjuk az alkalmat. - Hajol meg a lányka előtt a macska. - Mester, kérem élvezzék a bált. - Mondja még kedves hangon mielőtt elfordulna.

- Na ez fura volt! - Kacag fel a világos barna hajú férfi, akit Fricinek hívtak.

- Nem tudtam, hogy ilyen oldala is van a képességednek Mihail. - Jön Dosztojevszkij meglepett hangja, de a megszólított csak megvonja a vállát.

- Sose kérdezted mi a teljes képességem. Nem kellett elmondanom. - Jelenti ki a férfi.

- Jól van magyarázatot várok mi folyik itt és hol a pokolban vagyunk! - Tör előre a hölgy és ennek köszönhetően majdnem neki megy Dosztojevszkijnek, aki gyorsan kettőt lép hátra.

- Ahogy mondja Miss Christie, a pokolban vagyunk. Ez pedig egy bál, úgyhogy kérem, fogyasszanak nyugodtan, táncoljanak érezzék jól magukat. - Tárja ki a karjait a férfi.

- Jó, nekem elég volt ennyi szociális interakció. Keltsetek fel, ha vége van! - Emeli fel a karjait Madách és indul el a terem széle felé.

- Elfelejtettem, hogy te nem vagy az a szociális pillangó. Majd felkeltünk ne aggódj. - Biccent Bulgakov, mire a Nyugat tagjai elkezdenek szétszéledni.

- Hmm... Én lehet táncolok egyet. - Vigyorodik el Dazai.

- Te nem akarsz táncolni? - Fordul Bulgakov a fogolyhoz.

- Ha akarnék sincs sok értelme. Dazaion kívül mindenki meghalna. - Fintorodik el a férfi, mire Bulgakov hangosan felnevet.

- Ne aggódj, Fyodor. - Itt a férfi mindannyiunk legnagyobb meglepetésére ráteszi Dosztojevszkij vállára a kezét. - A pokolban nincsenek képességek. - Fejezi be. - Élvezd ki az estét. - Veregeti meg a hátát, amivel eléri, hogy Dazai maga után rángassa Dosztojevszkijt a tánctérre.

- Mihail! Ez most kihívás akar lenni?! - Vigyorodik el szélesen József Attila.

- Eszedbe se jusson félholtra veretni magad csak hogy megtudd, hogy hatástalanítja-e a véred a képességem! - Szidja le a férfit az orosz.