Ez a történetem még tavaly December végén kezdődött egy Furry találkozón.
Nem voltunk sokan kb 15-en és volt köztük egy lány aki furcsa módon többet foglalkozott velem mint mással. Ott még nem tudtam, hogy ki ő mert Suitban volt és beszélni sem beszéltünk. Akkor még egyáltalán nem sejtettem semmit. Másnap mikor elküldtem neki a közös képeket akkor ő vissza küldött nekem egy képernyőfotót a Facebook-járól, hogy kirakott egy közös képet borítóképnek és profilképnek is. Mikor ezt megláttam egy kicsit furcsáltam a dolgot viszont ekkor még mindíg nem sejtettem semmit. Elkezdtünk beszélgetni és már az elején küldözgetett olyan idézeteket mint például "mikor elsőnek találkoztunk már éreztem hogy többet jelentesz nekem" akkor már kezdtem sejteni valamit de még nem voltam biztos semmiben. Beszélgettünk tovább napokon, heteken át közben folyton kaptam apró utalásokat arra mintha tényleg többet jelentenék neki mint bárki más. Egész végig titogzatos volt velem mert sokszor nem válaszolt a kérdéseimre pedig semmi olyat nem kérdeztem csak olyan alap dolgokat amivel egy kicsit jobban meg tudtam volna ismerni. Ez sajnos szült is kisebb nagyobb vitákat köztünk ami valamikor abba torkollott, hogy egy egész napon át nem beszélgettünk.
Voltak olyan napok is mikor maga alatt volt mert eszébe jutott olyan dolog ami nagyon bántja. Én próbáltam meggyőzni, hogy nekem nyugodtan beszélhet róla mert én nem mondom el senkinek és jó hallgatóság vagyok emelett nagyon jó tanácsokat is tudok adni.
Nem bírtam meggyőzni mert azt mondta nekem, hogy senkiben nem bízik. Ezek után mégis sikerült kibékülnünk. Teltek a napok már voltak olyan napjaink is, hogy telefonon beszéltünk órákon át még akkor is mikor egyikünk sem mondott semmit. Az egyik nap említett nekem egy sorozatot amit nagyon imád és ajánlotta nekem is akkor úgy voltam vele valahogy megoldom azt, hogy még ha távol is vagyunk egymástól akkor is megnézzük együtt. Sikerült is összehoznunk és megnéztük. Ezután az egyik nap megint előjött neki egy rossz emléke viszont akkor már nem piszkáltam érte, hogy miért nem ír mert az előző után megigértem, hogy soha többet nem fogom megszólni mert a barátságunk fontosabb mindennél és nem szeretném elveszteni miatta így hát inkább próbáltam támogatni. Azon az estén gondoltom írok nekei egy kedveset, hogy felvidítsam. Leírtam neki, hogy elképzeltem azt, hogy egymás mellett fekszünk én a hátamon ő az oldalán a feje a vállamon és átkarolva nézzük a sorozatát. Ekkor kaptam tőle egy olyan választ, hogy minden csókos jelenetnél ő is kér. Ez bennem olyan boldogságok válltott ki amit még azelött nem éreztem. Éreztem azt, hogy tényleg fontos vagyok neki. Egy pár nap múlva megint maga alatt volt akkor felhozta megint, hogy legszívesebben meghalna. Erre én próbáltam nyugtatni ami látszólag megint sikerült és kaptam egy olyan választ tőle, hogy "szeretlek még ha fáj is".
A napokban sikerült megbeszélnem vele a találkozót is a szülinapja elötti napra. Az volt a tervem, hogy elmegyek felköszöntöm személyesen és a következő vonattal megyek is haza ha csak nem szeretné, hogy maradjak. Úgy beszéltük meg, hogy elmegyek csak addig ahol tanul ott összefutunk és onnan elkisérem addíg amíg megy vonattal aztán onnan megyek haza a következővel. És itt jött a csavar mert mikor odaértem a találkozó helyre megvártam míg elmegy az egyik vonat ami arra megy akkor nem láttam az állomáson gondoltam megvárom még a következőt is és ha addig se lessz ott akkor azzal elmegyek és megvárom ott. Így is lett mert addigra se láttam megérkezni. Mikor odaértem ott találkoztam a nővérével akivel hazáig beszélgettünk. Mikor oda értünk akkor mondta nekem, hogy bemegy megkérdezi, hogy bemehetek-e, hogy ne ázzak kint. Ez az egész nem volt tervben mert vele szerettem volna megbeszélni, hogy maradjak-e vagy sem de ha már összefutottam a nővérével aki meg kérdezte hogy bemehetek-e hozzájuk úgy voltam vele, hogy egye fene belemegyek, majd akkor meglepem otthon. Mikor hazaért akkor szórakoztunk meg piszkáltuk egymást játékból. Aztán úgy döntött, hogy elmegy a szobájába nézni a sorozatát. Egyszer visszajött és és csak annyit mondott, hogy egyedül unalmas és vissza is ment. A nővére mondta nekem, hogy 19:00-ig maradhatok akkor ránéztem az órára és láttam, hogy van még egy órám így gondoltam, hogy átmegyek felköszönteni. Átmentem hozzá leültem az ágya szélére. Ő csak feküdt betakarózva. Egyszer gondolt egyet és mögém ült, átkarolt a takaróval. Ott hatalmas boldogság töltött el, hogy valóban szeret és mert is kezdeményezni. Sosem felejtem el mikor megfogtam a kezét ő még rá is szorított. Éreztem a lehelletét a fülemben és puszilgatott is. Mikor meg akartam nézni a telefonomon az időt még szólt is, hogy nincs telefon és elvette. Nagyon boldog voltam. Egyszer jött a nővére és szólt neki, hogy az édesanjuk aggódik érte de ő nem is reagált rá én meg annyira elmerültem az érzelmekben, hogy észre sem vettem. És itt jött a baj mert az édesanjuk ránk nyitott és elzavart azzal, hogy hogy képzelem mert még csak 14 évés és még be is takarózva fekszünk. Össze szedtem a cuccom és mikor mentem ki akkor ő volt kint a kapuban, hogy kiengedjen. Láttam rajta, hogy nagyon szomorú. Volt bennem egy olyan érzés, hogy megcsókolom elköszönésképp viszont nem mertem nehogy meglássák és nagyobb baj legyen belőle. Így csak annyit mondtam neki, hogy majd beszélünk még. Nem tudom mit kaphatott mert ahol beszélgettünk ott letiltott így nem tudtam neki írni. Napokig sírtam, hogy hogy lehettem ennyire hülye. Tudtam azt hogy 14 évés, váratlan vendégként vagyok náluk és még engedek is neki, hogy olyat tegyen amivel árthat magának. Mostanra már egy kicsit jobban vagyok igaz soha nem fogom tudni elengedni ahhoz túlságosan is szeretem még a mai napig de már készen állok arra, hogy időt adjak magunknak és tudjak várni hátha az idő tényleg képes javítani és újra barátok lehetünk.
Őszintén bevallom tényleg nem helyes, hogy 27 évesen szerelmes vagyok egy mostmár 15 éves lányba. Én soha nem voltam az a típus aki kiskorúakra nyomul mert számomra fontosabb az, hogy az emberek hogyan tekintenek rám és senkit sem akarok kellemetlen helyzetbe vagy bajba keverni az érzéseim miatt még magamat sem. Nem tudom, hogy ilyen létezik-e vagy mással is előfordult-e már de én még a mai napig bízom benne, hogy idővel újra kezdhetjük ezt az egészet és ha tényleg összejönne akkor képes lennék rá, hogy megvárjam míg nagykorú nem lessz és újra megpróbálnám azt ami kettőnk között alakult mert ahogy mondtam én még mindíg szeretem és az nap este rajta is éreztem, hogy ő is engem csak lehet nem merte még bevallani magának. Jelenleg úgy érzem, hogy nem fogja elolvasni de ha mégis akkor szeretnék itt is bocsánatot kérni mindenért. És remélem idővel rájön, hogy ha nem is lessz köztünk semmi már a jövőben attól még szeretnék a barátja maradni mert én tényleg egy megbízható barát vagyok akire mindíg és mindenben lehet számítani.
