Az utolsó macska-Our Little Kitten (bts ff.)

10.

Kook szemszöge:

-Első teszt. Egy miau meg egy miau, hány miau?- nézek rá komoly arccal, de ő csak bámul rám mint akinek elmentek otthonról.- Nyugodtan válaszolhatsz, nincs rossz válasz.
-...
-Huhh, jó, kezdjünk mást. Ha értesz, és márpedig igen, ülj le
-...
-Direkt nem akarsz szót fogadni, mi? De ide figyelj. Kedves akarok veled lenni, és mivel vérfarkas vagyok, meg kellene köszönnöd hogy nem bántalak. Gondolom nem vagy kíváncsi mit szoktunk csinálni a macskákkal, de ha akarod megmutathatom.
-Miau- ül le tőlem távolabb, fülei fejéhez lapulnak- miau
-Jó fiú- dicsérem meg, óvatosan, hogy a kelleténél jobban ne ijedjen meg, majd megsimogatom a füle mögött- Jó cica.
Halk dorombolás szökik ki belőle amikor kezem végighúzom egész hátán, minden muzdulatával még jobban bújik a kezembe. Ezen halványan elmosolyodok, de elveszem a kezemet.
-Okes, szóval tudod hogy kell váltani az alakjaid között?
Füleit lecsapja, halkan morogva rázza meg a fejét
-Nincs vele semmi baj kiscica, segíthetek megtanulni ha szeretnéd. Tudom hogy kell váltani, nekem megy. Először is, meg kell próbálnod elképzelni magadat a másik alakodban, vagy erősen koncentrálni arra, hogy ember szeretnél lenni. Érted?- kérdezem kedvesen, de szememet nem veszem le róla- Próbáld csak ki. Ha ügyes leszel szerzek neked valami jutalmat.

Külső szemszög:
Jk izgatottan várta, hogy a hibrid megpróbálja felvenni emberi alakját. Szinte ugràlt ülés közben, mert ami igaz az igaz, évek óta ez bizonyosodott a legizgalmasabbnak ami vele történt. Vérfarkas hallása és szaglása miatt nem nagyon szeret emberek közé menni, de az erdőben a legérdekesebb dolog is csak a vadászat.
- Gyerünk, próbáld meg- noszogatta a másikat egyre tülelmetlenebbül. Úgy tűnt, a macska hallgatott rá, észrevehető volt az illatán a változás, de nem sikerült átváltoznia emberi alakjába- Nem baj cica, majd holnap is megpróbáljuk hátha megy. Várj itt, hozok valami jutalmat ahogyan mondtam.
Magyarázta Jk a fekete jószágnak, majd kisietett az ajtón.

Suga csak a kimerültséget érezte. Macskaként a nap nagy részében pihennie kell, és egy nap alatt túl sok minden történt vele, ezenkívül már sokszor váltott alakot, ami méginkább kimerítette. Azután ott volt az új betegségének gondolata is, ami csak ott motoszkált a feje hátuljában és nem hagyta nyugodni. Szinte alig fogta fel amikor a vérfarkas elhagyta a szobát. Feje túlságosan úszott és fájt hozzá. Ahogy ott maradt egyedül a kényelmes ágyon a nap során termelt adrenalin elillanni látszott miközben kényelmesebben helyezkedett el a puha takarón. Egy kis idő leforgása alatt elkényelmesedett és reászállt a fáradság. Nagyot ásított amikor a hátára fordult, de rögtön összerezzent. A sok megdöbbentő dogog mellett elfelejtette a hátsérülését ami most kellemetlenül fájt bundája alatt.

Jk hamarosan visszaért a szobájába, amire a macska kábultan felkapta a tekintetét.
- Na, vissza is értem. Bocsi hogy sokáig tartott- mentegetőzött, miközben próbálta elrejteni mosolyát- De nézd csak mit találtam neked!
Ezzel a háta mögül előhúzott egy üveg tejet, a másikban egy tálkát.
- Tudom, hogy macskakénk sokat kell aludnid, de nem ottál mióta itt vagy. A többiek biztos elfelejtették- magyarázta, a tálkát az íróasztal mellett elhelyezte a földön, majd önteni kezdte bele a friss tejet.
- Gyere csak, kóstold meg- bíztatta a tálkára mutatva. Suga felemelte testét, de feltűnően nehezére esett a mozdulat. Halk puffanással leugrott a szoba padlóján heverő puha szőnyegre, majd a tálkához osont, lehető legjobban elkerülve a szobában álló vérfarkast. Suga addig nem is selytette mennyire szomjas volt a mai hajsza miatt, egészen addig amíg meg nem kóstolta a frissítő italt. Szinte úgy itta a tejet, mintha attól félt volna hogy valaki elveszi vagy csak egyszerűen eltűnhetne. Ez az elképzelés nem állt messze a valóságtól, Suga évek óta nem ivott vsgy evett valami ennyire finomat. Otthon mindig a kicsiknek és az anyjának jutottak a legfinomabb falatok, neki meg csak a maradék, feltéve ha hagytak neki.

Suga a sok gondolata közben levette a szemét az őt felügyelő farkasról aki legugolt, hogy legalább egy kicsit jobban a macska szintjén legyen. Kezét lassan emelte a hibrid hátához aki megugrott az érintésre, és ha lehetséges méggyorsabban itta a tejet.
- Ne aggódj kicsi- mondta Jk, útközben elkezdte simogatni a másik hátát- Nem veszem el tőled, megérdemled.
Addig maradtak ott a földön amíg az összes tej el nem fogyott. Suga a szép, puha szőnyegre vándorolt, és feküdt le. Idejét se tudta mikor volt lehetősége legutoljára teli hassal aludni, úgyhogy ezt a lehetőséget semmi pénzért nem hagyta volna ki.

Kook mosolyogva figyelte a macska hibridet, majd figyelmeztette, nehogy megijedjen. A farkas alakjában szokott aludni és pihenni, úgyhogy átváltozott. Óvatos léptekkel helyezkedett el a macska köré, aki akaratlanul is csak mélyebbe bújt a sűrű és meleg bundába. A szürke farkas nem aludt el egyből, elkezdte nyalogatni a macskát- akkor rajta lesz a szaga és mindenki tudni fogja hogy az övé- hogy megnyugtassa ösztöneit. Amikor Suga hátához ért halkan morogni kezdett az alvadt vér ízére, és megjegyezte hogy majd ápolják le a sebeit és mossák ki a bundáját. Gondolatai közben nagyon elálmosodott, és az ébrenmaradásban az a lágy dorombolás sem segített ami a hibridből szökött ki.