The Masked millionaire (hun.)

Első rész

Csak fekszem az ágyamban, és a plafont bámulom. Tudtam, hogy apám esztelensége egyszer bajba sodorja a családunkat, de nem tudtam, hogy ennyire mélyre fog süllyedni. Adósságba keveredett, és most, hogy meggyőzze a hitelezőjét arról, hogy vissza tudja fizetni a tőle kölcsön kapott pénzt, meghívta azt a gazembert vacsorára. Nagyon rossz előérzetem van, de próbálok jó képet vágni ehhez az egész színjátékhoz. Az egész családunk akkor esett szét miután anyánk úgy gondolta, hogy neki elég volt ebből a család nevű játékból, és lelépett. Mindennek már 5 éve, apánk azóta sem tudott rajta túllépni, és bajt a bajra halmozott, egyszer majdnem a házunkat is sikerült elvetetnie, ha nővérem és én nem dolgoztunk volna az iskola mellett, és segítettünk volna a jelzálogkölcsön visszafizetésében. Azt hittem, hogy azóta sikerült a helyes útra térnie, és végre tisztázta magában a dolgokat, hisz a ház visszaszerzése óta jó világban éltünk, és az apánk mindent megadott nekünk, amire csak szükségünk volt. Erre ma közli velünk, hogy úszik az adósságokban, méghozzá magától Alexander Taylor-ól. Forrongott bennem a düh. Nem szóltam semmit, hisz tudtam, hogy néhány perccel később úgyis megbántam volna mindent, így inkább elvonultam a szobámba, és megnyugodtam. Este 8-ra várjuk a vendégeinket, addig találnom kell valami olyan ruhát, amiben legalább egy kicsit úgy nézek ki, mint aki ennek az egész kialakult helyzetnek örül.

Épp a fésülködő asztalomnál ültem, amikor kopogtak az ajtón.

- Gyere be!-kiabáltam oda. A nővérem lépett be rajta ( aki csak 3 perccel előbb született, mint én ,de ez csupán részletkérdés.

- Látom, te is annyira boldog vagy ezen az estén, mint én.-Egy keserű mosoly jelent meg az arcán, amikor a tükrön keresztül a szemébe néztem.

- Hát, drága nővérkém, nekünk úgy látszik csak ez jutott, ezek a szánalmas színjátékok.-Csaptam az asztalra. Felálltam és a szekrényemhez sétáltam.

- Minden esetre...te mit veszel fel?

- Még nem tudom. Te?- Ideges...nagyon ideges. Bár nem mutatja, de az egész lénye az sugallja. Mintha valami sejtene a ma este folyamán.

- Szerintem én ezt a lila ruhát, ez a legutáltabb ruhám, szóval a ma estéhez tökéletes lesz.- Azonnal fel is vettem, és a nővérem felé fordultam.

- Na, mit gondolsz?

- Beth, te mindenben csodálatosan festesz.- felállt az ágyamról, hozzám sétált, és szorosan megölelt.

- Mondd el mi nyomja a lelked. - toltam el magamtól, és mélyen a szemébe néztem.

- Nincs semmi baj, komolyan, de ígérd meg nekem, hogy bármi is történjék a ma este folyamán, te nem szólsz, de főként nem csinálsz semmit. Rendben?

- Megígérem, de csak azért mert te kérsz rá, és tisztellek, becsüllek, felnézek rád, mert 3 perccel előbb jöttél erre a világra, mint én.- mosolyogtam rá.

- Ha ezzel próbálod oldani a feszültséget, akkor annyira nem sikerült, de azért jól esik, hogy rád bármikor, bármilyen helyzetben számíthatok.- Mintha könnyek gyűltek volna szemében, de visszafojtotta a sírást.

- Ez csak természetes, hisz a testvéred vagyok, első sorban azért vagyok melletted, hogy mindig legyen kire támaszkodnod. - Mosolyogtam rá. Pár percig még beszélgettünk, aztán visszaindult a szobájába, hogy ő is elkészülhessen a vacsoráig.

Bennem azonban egyre jobban nőtt egy szörnyű érzés, hogy az estének tragikus vége lesz.