Csak egy érintés/Jude Bellingham ff./✓

8. fejezet

Félidőről hátránnyal jött vissza a csapat, de még van 45 percük egyenlíteni. A brazil bíró belefújt sípjába és kezdetét vette a második félidő. Nem tudhattam, mit éreznek, de azt tudom, hogy én körömrágva, térdeimre támaszkodva néztem, ahogy fogócskáznak a labdával.

Csoda vagy nem csoda az angol csapat kiharcolt egy büntetőt. Harry Kane sétált a kapuhoz, kezeimmel el is takartam szemeimet. Nem mertem a történéseket nézni, majd mikor meghallottam, hogy Jobe mellőlem boldogan kiáltja el magát, tudtam, hogy sikerült. Hála Istennek!

78. percben viszont jött a hideg zuhany, ugyanis Giroud bekanyarította Pickford mellett a labdát. Nem akartam a szememnek hinni, próbáltam értelmes magyarázatot találni de nem ment. A gól érvényes volt...

84. percben nagyon nagy lehetőséget kapott az angol csapat, hogy egyenlítsen. Szintén büntető és szintén Kane. Csak rúgja be, könyörgöm! Hát nem jött össze, de a labda még a kapu közelében sem volt, úgy fölé rúgta. És itt már biztos voltam benne, hogy veszve van a meccs...

Pár perc hosszabbítás után sípszó jelezte a meccs végét.  Ahogy lenéztem a pályára láttam, hogy mennyire csalódottak és csak egy valami lebegett a gondolataimban; meg szeretném ölelni Jude-ot.

Néhány angol játékoshoz már odaért a családja, miután gratuláltak a franciáknak. Jobe szó nélkül ragadta meg a kezem és húzott szülei után, akik már majdnem a pályán voltak.

Jude és szülei váltottak pár szót, majd arrébb mentek és mással kezdtek beszélgetni. Jobe is megölelgette Jude-ot, eskü aranyosak voltak, majd Jobe elment egy fiúhoz, gondolom gratulációját kifejezni.

Gondolkoztam, hogy most oda lépjek-e hozzá, vagy inkább ne. Végül az összes bátorságomat összekapartam a földről és közvetlenül elé lépve magamhoz öleltem. Éreztem, ahogy izmos karjaival magához szorít, éreztem, hogy milyen hevesen ver még mindig a szíve a sok futástól. Majd egyszer csak megrándult a válla és szipogott párat. Nekem is megtelt könnyekkel a szemem, de nem sírtam el magam.

-Ne haragudj!- vált el tőlem és megtörölte szemeit.

-Nagyon ügyesek voltatok, és büszke is vagyok rád!- mondtam neki halkan.

-Köszönöm! Tényleg köszönöm, jól esik, hogy ezt mondod! Viszont valamit meg kell jegyezzek; rajtad jobban áll a mezem, mint rajtam!- húzta félmosolyra ajkait.

-Oh ugyan ne szórakozz már!- biztos vagyok benne, hogy észrevette arcomon a pírt. De ő tehet róla, francért hoz zavarba.

-És örülök, hogy eljöttél!

-Hát Jobe egy ideig győzködött mire rábólintottam a dologra, de nem bántam meg.- elöntött valami meleg érzés. Olyan jó volt kettesben beszélgetni Jude-dal. Persze nem tartott sokáig.

-Sziasztok!- egy ismeretlen fiú állt Jobe mellet, míg én Jude mellé álltam.- Phil Foden vagyok!- mutatkozott be illedelmesen Jude csapattársa.

-Én Gwendoly Mendes, örülök!- mosolyogtam rá.- Ügyesek voltatok azért!

-Köszönjük! Viszont ha nem vagyok pofátlan, lenne egy kérdésem. Együtt vagy valamelyikőjükkel? Csak mert olyan közvetlenek vagytok egymással.- tette fel nekem kérdését, amire sikerült elpirulnom.

-Ja, Jobe csak a legjobb barátom, Jude pedig egy barátom.- nevettem el magam kínosan. Jobe közben feltűnően elkezdett köhögni, nehogy elröhögje magát. Sajnos leesett neki, hogy Jude egyáltalán nem közömbös számomra.

-Á értem, akkor ne haragudj!- egy kisfiú szaladt Phil lábához, akit Phil fel is vett karjaiba.- Ő itt a kisfiam, Ronnie!

-Szia Ronnie, Gwen vagyok!- imádom a gyerekeket, és biztos vagyok benne, hogy, amint eljön az ideje én is szeretnék. Barátságosan a kisfiúra mosolyogtam, aki felém kezdett nyújtózkodni.

-Oda adhatom?- kérdezte Ronnie édesapja.

-Persze!- nyújtottam azonnal kezeimet és átvettem a kisfiút.

Egy ideje már, hogy Ronnie-val a pálya füvén ülök és gurítjuk egymásnak a labdát. A kissrác egy igazi kisangyal, bár anyukája elmondása szerint velem most kivételesen jól viselkedik.

-Gwen!- ült le mellém Jobe.

-Hmm?- közben le sem vettem a kis Fodenről a szemem.

-Ne feltűnően, de nézz Jude-ra!- mégis, hogy nézzek rá úgy, hogy az ne legyen feltűnő?

Óvatosan hátra fordítottam a fejem, mintha csak körülnéznék. Jude hirtelen arrább kapta a fejét.

-Pontosan mit is kellett néznem?- kérdeztem értetlenül, miközben elkaptam a labdát és visszagurítottam Ronnie-nak.

-Valaki nagyon elvarázsolta őt!

-Mi van? Kicsoda?- kaptam fel hirtelen a fejem.

-Te, szivi!- kacsintott egyet.

-Jaj hagyj már, mégis miből gondolod ezt?

-Abból, ahogy figyelt téged. Ismerem és nem nagyon láttam még ilyennek. Csak figyelte, hogy mit csináltok kis Fodennel és, mikor hozzászóltam rám sem nézett.

Tényleg ezt tette volna? Lehet, hogy csak le van szedálva a meccs miatt. Miért figyelt  volna engem?

-Na gyere visszaviszlek anyához!- vettem fel Ronnie-t az ölembe.

-Egy angyal a kisfiatok!- sétáltam oda a szülőkhöz.

-Hát köszönjük, jó volt találkozni veled Gwen!- nevette el magát Phil.

-És mindenképp tartanunk kell a kapcsolatot!- mosolygott Rebecca, miközben fia haját simogatta.

-Rendben, benne vagyok! Sziasztok!- intettem egyet és a Bellingham család felé vettem az irányt.

~~~

Miközben ezt írtam, volt, hogy hisztirohamot kaptam, mert visszaemlékeztem, hogy Kane kihagyta a büntetőt. Persze nem hibáztatom! Viszont rengeteget mosolyogtam és remélem, hogy ezzel ti is így  vagytok! Tudom, hogy elég rövidek és összecsapottak a részek de én próbálkozom. És sok benne az időugrás, de az unalmas részeket nem szeretném beleírni. Puszi!