1.

454 10 0
                                    

     Ma fogják kiengedni Carlt a javítóból. Kereken egy éve találkoztunk utoljára.
     Már korán reggel zakatoló szívvel ébredtem. Az ágyamból kikelve hatalmas mosoly kerekedett az arcomra, ahogy megpillantottam a naptáramban pirossal bekarikázva a mai dátumot. Carl, a legjobb barátom végre haza jöhet. Hosszú, és nehéz volt nélküle az elmúlt egy év, de hál' Istennek végre vége.
Miután magamra kaptam egy szürke farmert és egy fekete trikót felkontyoltam hosszú fekete hajam és elindultam lefelé a konyhába. A helységbe érkezve tapasztaltam, hogy szüleim előző éjjel ismét annyira bepiálltak, hogy a konyha padlóján aludtak el. Egy nagy sóhaj után felhúztam a fekete tornacipőm és elindultam a szemben lévő Gallagher ház felé.
-Jó reggelt Em! Mi a pálya?-nyújtott felém egy szál cigit Lip, amit egy mosoly után elfogadtam.
-Jó reggelt. Áh, faszom ki van.-gyújtottam meg az imént kapott cigarettát.-Anyámék megint kiütötték magukat.-csóváltam a fejem.
-Az szívás.-bólogatott egyetértően Lip.
-Ja, ne is mond.-fújtam ki a füstöt. -Carlt mikor engedik ki?- dobtam el a csikket.
-Passz, kérdezd Fionát. -biccentett a bejárati ajtó felé.
-Te nem jössz be?-fordultam felé.
-Nekem van még egy kis dolgom, majd jövök.-intett és elindult, én pedig kopogás nélkül be nyitottam második otthonomba.
-Emma! Szia!-húzódott széles mosolyra Fiona ajka mikor megpillantott.
-Bocs, hogy ilyen korán már itt vagyok, de nem akarok otthon lenni amikor a szüleim elkezdenek kijózanodni és hányni.- ültem fel a konyha pultra.
-Akkor jössz amikor csak akarsz.-legyintett. -Van kedved később segíteni egy "isten hozott itthon" tortát sütni Carlnak?
-Aha, persze.-bólintottam.

      Fionával elszaladtunk a tortához 1-2 dologért és olyan délután 1 fele kezdtünk neki a sütésnek.
-Carl örülni fog ha meglátja, hogy itt vagy.-szólalt meg hirtelen Fi, miközben mosogatott én pedig a tortához kevertem össze a hozzávalókat.
-Már nagyon hiányzik.-pillantottam fel rá, ő pedig egy amolyan "igen tudom" mosollyal ajándékozott meg. 
-Debbievel megbeszéltétek már a dolgokat?- váltottam témát.
-Dehogy.-sóhajtott.-Ragaszkodik a gyerekhez, én pedig az abortuszhoz. Nem tudom hogy fogunk közös nevezőre jutni.-csóválta a fejét szomorúan. -Elszaladok az Alibibe kérek Kevéktől pár üveg piát, hogy igazán Gallagheres módon tudjuk majd megünnepelni Carlt. Nem baj, ha itt hagyom Liamet?
-Nem, menj csak nyugodtan.-mosolyogtam rá.
-Hatalmas segítség vagy.-kapta fel a táskáját és kiviharzott az ajtón.
Miután betettem a tortát a sütőbe lehuppantam a kanapéra Liam mellé nézni a filmet ami épp ment. A filmből kb. 10 perc telt el mikor nyílt a bejárati ajtó.
-Megvan minden Fiona?-kérdeztem le sem véve a szemem a Tvről.
-Emma?-hirtelen fel sem ismertem a hangját. Akkor bizoynosultam meg róla ki is áll a kanapé mögött mikor hátra fordultam. 
Szó nélkül fel pattantam és a nyakába vetettem magam, ő pedig szorosan magához ölelt.
-El sem hiszem, hogy itt vagy.-suttogtam.
-Ja, fura mi?-nevetett fel halkan.
Eltoltam magamtól, hogy jobban szemügyre vehessem. Annyira megváltozott egy év alatt. A hajában lévő szoros fonatok, magasabb lett, mostmár csak a válláig érek, arcvonásai kiélesedtek, eltűnt az a kisfiús pofi amit utoljára láttam.
-Azt sem tudom mit mondjak.-vallottam be őszintén.
Annyi mindent akartam mondani, de valahogy sehogy sem tudtam belekezdeni.
-Tetszik a hajam?-simította végig a fejét.
-Szokatlan. -feleltem.
  Pillanatokig csak néztük egymást mikor megcsapta hirtelen az orromat egy égett szag.
-Baszki, oda lett a tortád.-siettem a sütőhöz kivenni a feketére égett sütit.
-Nem gáz, amúgy sem ünnepelek itthon, csak haza hoztam a cuccaim és lépek. -vonta meg a vállát.
-Hova mész? Még csak most jöttél?!-ráncoltam a szemöldököm.
-A spanommal megyünk kicsit iszogatni meg ilyesmi.
-Azt hittem akarsz majd egy kis időt tölteni velem és a családoddal.- húztam el a szám szomorkásan. Rosszul esett-e? Igen.
-Em hagyj már! Nem vagy a csajom hogy te legyél az első. Had csináljam már azt amit akarok.-forgatta meg a szemét, és kilépett a hátsó ajtón.

     Fogalmam sincs meddig álltam egy helyben, Fiona hangja zökkentett vissza a valóságba.
-Hogy áll a süti?-pakolta elő az alkoholos üvegeket.
-Carl itthon van.-ignoráltam a kérdését, és az egyik vodkás üvegért nyúltam.
-Mi? És miért nincs lent? Carl vonszolt le a segged!-kiabált a lépcső irányába.
-Már nincs is itthon.-Sóhajtottam és beleittam az üvegbe.- Azt mondta ő a spanjával akar ünnepelni.
-Mi a fasz?- ráncolta a homlokát. -Azt hittem ha haza ér vagy egy hétig csak te leszel neki a lényeg.
-Aha, majdnem így lett.-bólintottam.-Közölte, hogy nem vagyok a csaja és hagyjam.- kortyoltam bele ismét az alkoholba.

      Fionával a konyhában ücsörögve iszogatunk mikor nyílt az ajtó és Carl lépett be egy hatalmas fekete sráccal a nyomában.
- Ő a spanom, velünk marad egy ideig.-közölte nővérével.
-Neked is szia Carl.-bólintott Fiona.
-Hé Emma! Mostmár lóghatunk! De csak hármasban, a haveromat nem hagyom magára.-villantott felém egy mosolyt Carl.
-Nem leszek a fölösleges harmadik. Jó szórakozást! Szia Fiona!-köszöntem el tőlük és választ meg sem várva kiléptem az esti hűvös időbe. A ház előtt rágyújtottam egy cigire.
-Dobj már meg egy szállal.-lépett mellém Lip, aki az imént ért haza. Felé nyújtottam a dobozt, ő pedig kivett egy szál cigit.
-Mi történt? Miért vagy ilyen letört?-fürkészte az arcom.
-Az öcséd egy seggfej. -válaszoltam mérgesen.

Kapd be, Gallagher // Carl Gallagher F.F.//Where stories live. Discover now