Csak egy érintés/Jude Bellingham ff./✓

9. fejezet

December 14.

Na ki lett beteg miután hazaértek Katarból? Persze, hogy én. Jól belázasodtam, folyik az orrom és köhögök. Elképzelhető, hogy megfáztam. Már majdnem aludtam, mikor valaki szó szerint ráfeküdt a csengőre. Felültem a kanapéról fájdalmas arcot vágva és elindultam ajtót nyitni.

-Am szia!- köszöntem a velem szemben álló lánynak.

-Veled meg mi van? Nem is meséltél és kérdőre akartalak vonni, de így már értem miért. Hogy vagy?- darálta le egyben Kimberly, amit alig tudtam épp ésszel felfogni.

-Figyelj, ha nem félsz, hogy elkapod tőlem, akkor gyere be! Szükségem van a kanapémra!- Kim beljebb lökött és jött utánam.

-De Gwen, miért itt fekszel?- kérdezte értetlenül az amúgy jogos kérdést.

-Nincs erőm felmászni a szobámba. Amúgy kérdezted, hogy vagyok. Fogjuk rá, jobban, te ha tegnap megláttál volna, kérdés nélkül fordultál volna vissza.- nevettem el magam kínosan.

-Ahj remélem hamar jobban leszel!- egy kis ideig beállt közénk a csend, majd barátnőm megint megszólalt.

-Van egy kérdésem. Nem tudom, hogy néztél-e mostanában szociális médiát vagy híreket, de muszáj megkérdeznem, hogy mi történt.- telefonján megnyitott valamit, majd azt felém fordította.

Nem akartam hinni a szememnek. Jude és én voltunk a képen, ahogy éppen egymást öleljük a vereségük után. Ha most nem lettem volna ilyen állapotban, biztos vagyok benne, hogy azonnal bementem volna ennek az oldalnak az irodájába és jól lekiabáltam volna őket, hogy nem is tudják, hogy mi történt a színfalak között.

-Erről írtak is valamit?- tettem fel félve a kérdést. Kim pötyögött valamit a telefonján, majd kezembe adta. 3-4 cikk sorakozott, amelyek közül random rányomtam az egyikre és olvasni kezdtem.

,,Anglia veresége után lencsevégre kaptuk az idősebb Bellingham fiút, ahogy éppen egy számunkra ismeretlen lánnyal ölelkezik. A lányt a nézőtéren pedig a válogatott focista öccse mellett láttuk. Vajon a hölgy elcsavarta valamelyik fiú fejét?,,

-Te jó ég... Ezeknek komolyan nincsen jobb dolguk, mint ez? Semmi közük nincsen hozzá, hogy együtt vagyok-e valamelyikőjükkel vagy sem!- kisebb hiszti rohamot kaptam, miközben éreztem, hogy arcom felveszi a piros színt.

-Megértem a reakciódat, de most nyugi. Nekik ez a munkájuk még ha nektek ebből nem jön ki jó dolog.- tette rá kezét a vállamra.

-Te mikor lettél ilyen bölcs?

-Még én sem tudom Gwen.- nevette el magát, amihez én is csatlakoztam.

Imádnivaló barátnőm vállalkozott, hogy csinál nekünk ebédet, addig én elaludtam.

~~~
Mikor felébredtem nem találtam sehol Kimet, hiába szólítgattam.

-Szia!- jött be a nappaliba Jude egy bögre teával a kezébe.- Kim felhívott, hogy nem vagy valami jó passzban és úgy gondolom, eljövök hozzád.

-Ah Jude most nagyon kínos, hogy így látsz, de köszönöm!- köszöntem meg a felém nyújtott teát.

-Hogy vagy?- ült le mellém a kanapéra, miközben ülő helyzetbe szenvedtem magam.

-Hát nézz csak rám. De jobban vagyok, mint tegnap voltam...- kuncogtam kínosan.

-Remélem minél előbb jobban leszel!- miközben mondta a mondatát a felhős égen hirtelen feltűnt a Nap és minden fényesebb lett.- Olyan szép szemeid vannak! Mármint most, hogy így rád süt a Nap. Tényleg!- mosolygott féloldalasan, amitől legszívesebben ott helyben elolvadtam volna.

-Oh köszönöm! Nem mondták még, hogy szép szemeim lennének...

-Pedig azok vannak, higgy nekem!

-Hiszek.- pirultam el teljesen, amit valószínűleg ő is észrevett.

Közelebb hajolt és nyomott egy puszit az arcom jobb felére. Majd felállt és elment a konyha irányába.

-Jude!- szóltam utána, mire hátra fordult.

-Gwen?- kérdezett vissza.

~~~

-Gwen! Hallod mi van veled?- hallottam meg Kim hangját. Csak álom volt. Most csak szórakoznak velem, ugye? Olyan valóságos volt az egész.

-Tessék?

-Jude nevét mondtad párszor. Álmodtál valamit, vagy mi van?- vágta le magát mellém.

-Ja. Álmodtam. Pedig olyan valóságos volt, teljesen elhittem, hogy itt van a házamban.- hajtottam rá a fejem Kim vállára.

-Jaj Gwen. Figyelj mindent csak a maga idejében. Amúgy szerintem cukik lennétek együtt.- bökte meg oldalamat.

-Pont úgy, ahogy te és Jobe. Amikor találkoztatatok tökre megtaláltátok a közös hangot. Biztos nem vagy számára közömbös.- incselkedtem vele.

-Na maradj már. Nem én öleltem meg a fiút, aki tetszik. Te voltál. Vagy netán rosszul tudom?- oké Kimberly belement a játékba.

-De ne mondd, hogy nem jön be Jobe!

-Egy szóval nem is mondtam.- kitört belőlünk a nevetés, majd eldőltünk a kanapén.- Gyere beteg barátnőm, együnk mert kilyukad a gyomrom.- feltápászkodott, majd kezemnél foga felhúzott félig ülő, félig fekvő helyzetekből.

-Menjünk!

~~~

Este eljutottam a szobámig, miután vettem egy forró fürdőt. A szobámba érve bedőltem az ágyamba és elvettem a telefonomat a szekrényemről. Nem is néztem ma a telefonomat olyan sokat. Rekordokat döntök.

Jobe
Sziaa. Hogy vagy Gwen?

Me
Hey Jobie. Ne haragudj, hogy eddig nem írtam vissza, csak örültem, hogy élek.

Jobe
Ja hallottam kidőltél

Me
Mégis kitől? Csak nem Kimmel beszéltél?

Jobe
Pedig de. Írtam neki, hogy nem-e tudja, hogy mizu veled, mert nem írtál vissza egy ideje. Aztán akkor mondta.

Me
Bejön ugye?;)

Jobe
Mi? Dehogy.

Me
Engem nem versz át, ugye tudod?

Jobe
Jó, oké, cuki csaj. De nem tudom.

Me
Jól van értem. De Jobie elmegyek aludni, mert kiesnek a szemeim.

Jobe
Oksa, menj csak. Aludj jól! Puszi!

Me
Jó éjt!<3

~~~
És itt is lenne a kilencedik fejezet. Elképzelhető, hogy kicsit összecsaptam, amiért bocsánatot kérek. Amúgy hogy tetszik a könyv?