Bungou Nyugat

17. Pápá, Agatha

Ougai Mori POV

Mikor kitisztul a látásom egy hullát pillantok meg a földön, akit Agatha Christie emberei azonnal körbe is vesznek. A Nyugat tagjai meglepően nyugodtan kezelik a helyzetet, mintha nem is zavarná őket a hulla látványa, ellenben az angol hölgy kifejezetten idegesen néz a képességhasználó orosz felé.

- Ezt nem ússzátok meg. - Húzza össze a szemeit a hölgy.

- Ami azt illeti egyikük sem ússza meg. - Szólal meg egy idegen hang és mikor felé fordulok megpillantok egy öltönyös alakot egy csapat katonával együtt.

- Áh Ango hát te is itt vagy? - Vigyorodik el Dazai, de a szemüveges férfi nem foglalkozik vele.

- Nincs engedélyük rá, hogy Japánban tartózkodjanak. - Jelenti ki a férfi rideg tekintetét végigvezetve a külföldieken.

- De! Nekünk van! - Kiált fel diadalmas hangon az Agathával érkezett trió sötét barna hajú tagja. - Jenő, hova tetted? - Fordul a vörös hajúhoz.

- Itt van! - Húz elő a derekára tekert kendő alól egy kicsit összegyűrt papírdarabot a férfi.

- Csak, hogy tisztázzuk a helyzetet, Agatha kisasszonnyal és a csapatával ellentétben, a Nyugatnak, mint szervezetnek is van engedélye az itt tartózkodásra. Étienne. - Fordul a fiatal Széchenyi felé Ady Endre, aki egyszerűen odalép a trióhoz, kikapja a Jenő nevű úr kezéből a papírt, majd az ügynök elé lép és egy másik sokkal szebben összehajtogatott papír társaságában átnyújtja az iratokat.

- Uram, mint látja a K je dvojité-nek, Rejtő Jenő úrnak, valamint a Nyugat és a Dekadencia valamennyi tagjának a legmagasabb szintű engedélye van a Japánban való tartózkodásra és ügyeik intézésére. - Magyarázza teljesen rezzenéstelen arccal a fiú.

- Ti meg honnan szereztetek ilyeneket? - Pislog át Dazai az ügynök válla felett a papírokra, de fél kézzel Dosztojevszkij csuklóját fogja. Széchenyi csak elmosolyodik a kérdés hallatán.

- A Dekadencia számára nincs lehetetlen. - Húzza ki magát büszkén.

- A papírok hivatalosak és jók is. Asszonyom, önnek van engedélye? - Néz fel az ügynök az angol hölgyre, akinek vonásai mérgessé váltak és megint kipirult az arca. - Sejtettem. Ez esetben meg kell kérnem, hogy távozzon az embereivel együtt, mielőtt le kellene önöket tartóztatnom. - Jelenti be, a nő fúj egyet.

- Ennek még nincs vége. - Villant meg egy-egy morcos pillantást a Nyugat minden tagja felé, mielőtt megfordulna. - Good Bye. - Köszön el és száll fel a gépre.

- Pápá, Agatha! - Integet a távolodó repülőnek Madách Imre.

- Kordában tudod tartani? - Fordul az ügynök Dazai felé, aki csak biccent egyet, mire az ügynök meghajol és se szó, se beszéd elhagyja a helyszínt. Lehet főhadiszállást kellene cserélnünk. Kezd elegem lenni belőle, hogy mindenki csak úgy ki be járkál a területünkön.

- Most, hogy így magunk között maradtunk. - Szólalok meg hirtelen, ezzel magamra terelve mindenki figyelmét. - Van egy kis megmagyarázni valójuk! - Nézek arcomon egy széles mosollyal Madách Imrére, aki hirtelen fúj egyet.

- Igen mi vagyunk a Nyugat. - Itt összeteszi a kezeit. - De ahogy Agatha is mondta, mi nem vagyunk több csak egy csapat idióta. - Rázza a fejét és hajtja is le azt.

- Ahhoz képest eléggé meg akarta védeni a becsületüket. - Húzom fel értetlenül az egyik szemöldököm.

- Csak nem hagyhattam, hogy szidja a csapatomat. - Tárja ki a férfi a karjait maga mellé. - Mind nagyon sokat fejlődtek mióta együtt dolgozunk. - Magyarázza.

- Annak a nagyja neked köszönhető Imre. - Mosolyodik el kedvesen Ende.

- Miért is? - Tudakolom, mire mindenki Madáchra néz, aki a nyakát vakargatja.

Dazai Osamu POV

Ahogy a nap telik egyre izgalmasabbá válnak az események. Először Agatha Christie megjelenése, utána meg Mihail Bulgakov igencsak furcsa képessége. Most pedig kiderül, hogy jó volt a megérzésem Madách Imrével kapcsolatban, aki éppen a nyakát vakargatva vigyorog.

- Lehet, hogy nem mondtam el, hogy mi a képességem. - Kuncog a férfi, mint a gyerekek, amikor hazugságon kapják őket. Én viszont, ha eddig nem vigyorogtam volna, most mosolyodtam volna el. Éreztem, hogy van valami képessége a férfinek. Kizárt, hogy ennyi képességhasználót vezessen egyszerű emberként.

- Nem azt mondta, hogy az a képessége, hogy bárhol el tud aludni? - Kérdezem oldalra biccentve a fejemet. A férfi szélesen elvigyorodik, mire József Attila horkant egyet.

- A képessége miatt fél tőle mindenki. - Fonja össze maga előtt a karjait a Magyar Hóhér.

- Hé, most miért mondasz ilyet? - Kapja fel a vizet a Nyugat vezetője. - Mégis mi a félelmetes abban, hogy ha álmomban hozzám ér egy képességhasználó, akkor ébredés után tudni fogom, hogy mi a képessége, annak milyen aspektusai vannak, mik az erősségei és a gyengeségei és hogy hogyan lehet azokat kiküszöbölni. - Kezd el az ujjain számolni a férfi. Viszont mikor befejezi a mondókáját, mind kitágult szemekkel nézünk rá.

- Na látod, ez pont elég ijesztő. - Forgatja meg a szemeit József Attila. - És még csodálkoztok, hogy könyörögtünk érte, hogy ne nekünk kelljen felkelteni.

- Ez magyarázza hogy tudott a Senseiről. - Motyogja Mori mellettem.

- Ennek mi köze van ahhoz, hogy nem akarjátok felkelteni? - Szólal meg a nyomozó iroda feje.

- Az ébredés után szereti az ember arcába vágni, hogy hogyan javíthatna a képességén. - Fintorog Attila.

- Most mit vagy így kiakadva, már ki tudja mi óta nem dörgöltem az orrod alá, hogy sokkal jobban működne a képességed, ha... - Itt a Magyar Hóhér szó szerint elordítja magát.

- Ki nem merd mondani! - Vesz mély levegőket a férfi, mire Madách csak kuncog egyet.

- Nem kell ennyire felkapni a vizet Attila, nem olyan nagy dolog. A jelenlévők szinte mindegyikének van mit fejleszteni a képességén. - Vonja meg a vállát a férfi, mikor is egyszerre több dolog is történik. Fyodor kirántja a csuklóját a kezemből és arcán komoly tekintettel a Nyugat vezére elé siet.

- A képessége túl veszélyes az emberekre nézve. - Csak ennyit mond az orosz férfi, mielőtt a keze rászorulna Madách Imre torkára. Azonban mindenki legnagyobb meglepetésére Madách Imre csak elmosolyodik.

- Ugye nem gondolta komolyan, hogy ilyen könnyen meg tud ölni egy Bukott Angyalt? - Szólal meg a magyar férfi olyan tiszta oroszsággal, hogy ha nem tudnám, hogy magyar észre se venném a különbséget. Fyodor szemei kitágulnak és meg kell hagyni én is meglepetten próbálom helyre tenni a dolgokat az agyamban, mikor Bulgakov elneveti magát.

- Ejnye Fyodor, igazi jó barátok vagyunk, azok mindig hazudnak egymásnak. - Mondja az orosz férfi japánul, közben pedig a mellette álló kislány fejét simogatja. Fyodor értetlenül fordul barátjához, mire Madách elkapja az arcát és mint a nagymamák szokták elkezdi húzogatni a bőrt.

- Ilyet is tudok csinálni, látod. - Kuncogja Madách, arcán egy széles vigyorral. - Ne nézzen így, hát most mondtam, hogy ébren se hatnak rám a képességek. - Magyarázza a férfi, én meg összehúzom egy pillanatra a szemeimet. Hazudott, de vajon miért akarja elterelni a főnökök figyelmét arról amit oroszul mondott? - Szóval igazán elengedhetne, hogy elmesélhessem, hogy jutottunk el ideáig. - Mutat Madách a nyakára, amit Fyodor lassan elenged és még lép is hátrafelé két lépést. Ez pedig elég hozzá, hogy én azonnal mellette teremjek és mit sem foglalkozva a jelenlévőkkel megfogjam a kezét, úgyis betudják annak, hogy biztonsági intézkedésből teszem, amit.

- Én nagyon is kíváncsi vagyok erre a mesére. - Billentem oldalra a fejem egy széles mosoly társaságában. Valami nem stimmel ezzel a Nyugattal, én pedig ki fogom deríteni, hogy mi az. Végül is nem hagyhatom, hogy csak úgy beleköpjenek a levesembe.