Kapd be, Gallagher // Carl Gallagher F.F.//

2.

  
         Miután tegnap este eljöttem a Gallagher házból még egy ideig bolyongtam a városban. Nem volt kedvem haza menni, minek? Úgysem vár haza senki.
A gondolataimban elmerülve jártam az utcákat. Akárhogy is agyaltam, nem tudtam felfogni, hogy Carl hogyan tudott ennyire megváltozni. Persze tudtam, hogy nem lesz olyan a barátságunk mint régen, hisz az elmúlt egy év falakat húzott fel közénk. Mégis titkon reméltem, hogy onnan fogjuk folytatni ahol abba hagytuk a javító előtt. Nos, talán ezért is fájt ennyire a viselkedése.

         Reggel nem túl jó kedvvel ébredtem. Még mindig le voltam törve a tegnap történtek után, és az éjszakai sétámnak köszönhetően (ami elhúzódott olyan hajnal 1-ig) nem is voltam túl ki pihent.
Percekig az ágyamon ülve bámultam a semmibe, végül erőt vettem magamon és összekészültem hisz ma már suliba kellett mennem. 
Mikor késznek nyilvánítottam magam a táskámat felkapva elindultam lefelé a konyhába valami reggeli után kutatva.
-Szia Em!- mosolygott rám anyám, aki az asztalnál ült.
-Jé, emlékszel a lányod nevére?-kérdeztem unottan miközben kivettem a hűtőből a tejet a müzlihez.
-Ne legyél már ilyen goromba.Persze, hogy emlékszem,hát én szültelek.
-Ja, inkább ne tetted volna.- pillantottam rá, és helyet foglaltam vele szembe.
-Kislányom ne mondj ilyet.-nyújtotta felém a kezét azzal a szándékkal, hogy megsimítsa a karom, de én elhúztam.
-Figyelj Rose.-néztem rá.- Nem vagyok kíváncsi a kamu törődő anya színjátékodra. Úgyis tudom mi a szándék. Megint pénzt akarsz kicsikarni belőlem.
-Csak 15 dolcsi kéne, a dílerem azt mondta ha ma nem kapja meg a tartozásom bosszút áll.-hajtotta le a fejét.
-Tudod mit?-vontam fel a szemöldököm.-Ez nem az én problémám. Old meg ahogy akarod, dolgozz és lesz pénzed a kurva drogodra.-csaptam mérgesen az asztalra majd felálltam a székről a vállamra kaptam a táskám és kiviharzottam a házból. A Gallagher ház felé pillantottam, annyira beakartam menni, mint minden reggel de nem tettem. Nem akartam Carllal találkozni szóval egy nagy sóhaj után sarkon fordultam és elindultam a suli felé.

A folyosóra beérve hatalmas tömeg állt a szekrényemnél. Pontosabban nem is az enyémnél, hanem Carlénál. Úgy látom hatalmas népszerűségre tett szert, pedig csak tegnap jött ki.
Miután átvergődtem magam a rengeteg emberen kivettem a szekrényből pár cuccomat amire szükségem lehet.
-A többiek hiányoltak reggelinél.-pillantott felém Carl majd össze pacsizott egy végzős sráccal.
-Dolgom volt.-vontam meg a vállam és becsaptam a szekrényajtót.
-Korán reggel? Mégis mi?-ráncolta a homlokát.
-Nem tartozom beszámolóval.-vontam meg a vállam és faképnél hagytam.
Köcsög voltam? Lehet. De a tegnapi után megérdemelte. Ha neki szabad, nekem is.

Miután kicsengettek az utolsó óráról is sietve indultam ki az épületből, hisz Mr. Black feleltetésének köszönhetően késésben voltam a munka helyemről. V anyukájának a fodrász szalonjában dolgozom suli után mivel anyámékra nem számíthatok.
-Hé, Em várj már!-kiáltott utánam Carl, ahogy kilöktem magam előtt az ajtót.
-Nem érek rá!- válaszoltam vissza és tovább sétáltam. Pillanatok múlva viszont a fiú utolért és megragadta a könyököm, e miatt viszont kénytelen voltam megállni. -Mit akarsz? Így is késésben vagyok.-pillantottam a csuklómra ahol még a nagyitól kapott karórám pihent.
-Nick és én este bulit tartunk. Nem jössz el?-vonta óvatos mosolyra a száját.
-Mint mondtam nem érek rá.-Rántottam ki a kezem az övéből.-Dolgoznom kell.-indultam meg ismét.
Egy jó 10 perc múlva már a szalon ajtajában voltam.
-Hello, bocsi a késésért. Utolsó órán kicsit megszívatott a tanár.-dobtam le a cuccom a raktárba.
-Semmi baj Szívecském. Nem késtél, pont időben ide értél.-mutatott fel Carol az órára.- a vendéged itt lesz pár perc múlva.
-Oké, jól van.-kötöttem fel magamra a kötényem és előkészítettem a kellékeimet.
-Nekem egy óra múlva el kell mennem de tudom, hogy neked még lesz egy vendéged a mostanin kívűl, betudnál majd zárni?
-Hogyne, persze.-mosolyogtam Carol felé aki hálásan pillantott rám.

Mire mindennel végeztem besötétedett, olyan este 8-9 lehett. Miután bezártam a szalont, a kulcsot haza felé menet bedobtam Carol postaládájába. A zsebemből előkotortam a fülhallgatóm bedugtam a fülembe, és a világot kizárva sétáltam tovább az utcákon. A patsy's felé, hisz tudtam, hogy Fiona délutános. Már nem messze jártam mikor hirtelen valaki megkopogtatta a vállam hátulról. Hirtelen megfordultam, és mikor megláttam ki áll velem szemben, a szívem a torkomban kezdett dobogni. A kezeim remegni kezdtek, alig tudtam kihúzni a fülest a fülemből.
-Emma Morgen! Milyen nagy lettél mióta utoljára láttalak.
-Mi akarsz tőlem Tommy?-pillantottam fel a magas férfira. Tommy évek óta anyám dílere, ezért is ijedtem meg mikor megláttam. Eszembe jutott mit mondott reggel Rose.
-Nos, tőled semmit.-tűrt egy kósza tincset a fülem mögé.-Viszont az anyád tartozik nekem.-sóhajtott.-És tudod, nagyon dühös tudok lenni, ha nem kapom meg amivel tartoznak nekem.-vett elő egy bicskát a zsebéből. Amikor megláttam sírni tudtam volna, de inkább vissza tartottam.
Tommy hirtelen megragadta a kezem és egy határozott, erős mozdulattal végighúzta az alkaromon a bicskáját. A fájdalomtól hírtelen megszédültem, és éreztem ahogy a vér lassan kezd lecsöpögni a karomról a földre.
- Ha holnap sem kapom meg a kibaszott pénzem, a következő egy kicsit fentebb lesz.-húzta el a torkom előtt a véremtől vöröslő eszközt, majd felhúzta a kapucniját és otthagyott az utcán.
Le pillantottam a kezemre és futni kezdtem a Patsy's irányába.
Mikor benyitottam az ajtón az a pár vendég aki bent volt kérdő pillantásokkal ajándékoztak meg, én viszont ezzel mit sem törődve a pulthoz siettem.
-Hé, Fiona, hatalmas segítségre van szükségem.-lihegtem a futástól.
-Jesszus Em. Mi történt?-lépett ki a pult mögül. Egyből szemet szúrt neki a hatalmas vágás a karomon. -Gyere gyorsan hátra, ezt muszáj elszorítani.-vezetett hátra Sean irodája irányába. Leültetett a székre és előkotorta az első segély dobozt.
-Mi a franc történt?- nézett rám aggódóan miközben próbálta elállítani a vérzést.
-Anyám dílere. Rose tartozik neki, azt mondta ha holnap sem kapja meg a pénzt, a következő vágást máshova kapom.-Sóhajtottam majd rám tőrt a sírás.
A félelem most tört elő belőlem.
- Hé, ne sírj.-ölelt magához miután sikeresen elállította a vérzést és gondosan bekötötte a kezem. -Nem lesz semmi baj, oké?-simította meg a hajam. -Haza jössz velem, Ian és Lip áthozzák a cuccaid és velünk maradsz. Nem hagyom, hogy bántsanak.
-Köszönöm Fiona.-suttogtam.