Nem Fogsz Megszabadulni Tőlem - Iwaizumi X [FEM] Reader

Part II

Az út [Név]-channak és Toru-channak rövidnek tűnt és az összes utca lakosa is hallhatta, hogy ők ketten milyen jól kijönnek, hiszen a nevetésüket egészen messziről is meghallhatták már az emberek. Ellentétben, Hajimével, aki csak sétált a másik kettő mögött és próbálta megemészteni, hogy mi ez a kavargó érzés, ami egyre csak nő benne, ahogy hallja az előtte kacagó társait.

- Itt vagyunk! Végre elértünk ide! - pattogott örömében [Név]-kun miközben a másik kettőre vigyorgott őszinte vidámsággal.

- Izgalmas lesz egy teljesen új helyre járni suliba - helyeselt Toru-chan.

- Ja - bökte ki Iwaizumi-kun is válaszként ezt az egy szót, mire a többiek várakozva néztek rá. Először fogalma sem volt, hogy minek bámulnak rá így, majd miután realizálta, hogy a ők több lelkesedést akarnak azután hozzátette - Kíváncsi leszek a röplabda csapatra - és mosolygott egyet.

Úgy tűnt, hogy [Név] és Toru-kun ezzel megelégedtek, de furcsán érezte magát Iwa-san.

,,Mosolyogtam, de... nem esett jól most az egyszer. " - gondolta magában és megint agyalásba fogott, hiszen nem volt képes megérteni mi ütött magába ma reggel. Próbálta letudni azzal, hogy majd elmúlik, csak várnia kell, ezért így is tett.

Mikor megtalálták az osztálytermüket vidáman siettek be az ajtaján és hirtelen a sok szempár feléjük pillantott. Gyorsan tisztázták magukban, hogy majdnem utolsókként értek be, de még mindig volt pár perc a becsöngetésig.

- Miért húztátok az időt Oikawa háza előtt? - sziszegett Hajime-kun kínjában, ugyanis elég rosszul érezte magát.

Erre [Név]-kun úgy vélte, hogy neki kell orvosolnia a helyzetet és egy nagy lélegzet után végre erőtt vett magán.

- Sziasztok! Remélem jóban leszünk mindenkivel! - mosolygott a lány a sok újdonsült alsó-közepes gyerekre, akik egy része visszaköszönt a többi pedig csak folytatta, amit eddig csinált.

A három kedvencünk odament az utolsó pár asztalhoz és pozitívan fogadták, hogy találtak három egymás melletti padot. [Név]-chan merengett egy kicsit, majd odasétált az egyikhez, amitől jobbra egy másik üres pad volt, balra az ablakok, előtte pedig szintúgy egy gazdátlan hely.

- Nem bánjátok, ha én ide ülök? - kérdezte örömmel tele.

- Persze, nyugodtan ülj ott - bólintott Iwa és ránézett az attól jobbra levő padra. - Akkor ez lehetne az én helyem - mutatott a székre.

- Ah, akkor tényleg nekem kell egy másik sorba ülnöm? - nyavajgott Toru, ami nem volt túl kellemes.

- Ugyan, egyből itt ülsz előttem! - próbálta vidítani [Név]-san Oikawa-kunt.

- Oké, oké... De az nem ugyan az - bigyesztette le száját bánatosan, mire a másik kettő gyerek nem tudta mit tegyen, hiszen ők szerettek volna egymás melletti padokban ülni, mivel ez már évek óta nagy álmuk volt.

Szerencsére az osztályfőnök pont ekkor lépett be a terembe és ezzel egy időben a csengő is megszólalt. Mindenki kihúzta magát és köszöntek hangosan, majd leültek. A tanáruk egy fiatal nő volt, csinos és kedvesnek tűnő. Legalábbis Iwaizumi-chan és Toru-chan ezt figyelhette meg a többi gyerekkel együtt, viszont [Név]-nek teljesen máshol járt az esze. Most mérte fel rendesen először Oikawa-kunt anélkül, hogy bárki megszólta volna bámulás közben. Aranyosnak és szórakoztatónak vélte a fiút, ezen a gondolaton mosolyra is húzta a lány az ajkát. Be kellett vallania, szépnek találta új barátját. Mogyoróbarna szemei és haja jól mutatott és illett hozzá, plusz az árnyalat amolyan "el-nem-felejthető" volt már számára.

- [Név], mutatkozz be! - súgta oda Hajime-kun az említettnek, miután nem reagált a tanárnő szólítására.

- Elnézést! [Teljes név] vagyok - nézett fel zavarban, kissé dadogva. Toru érdeklődve fordult hátra és nem tudta kitalálni, hogy mi terelhette el ennyire figyelmét az új osztálytársának.

Olyan negyed óra után mindenki bemutatkozott az osztályból és az osztályfőnök elmondta az alapvető tudnivalókat, ezt követően pedig leíratta a gyerekekkel az órarendjüket, a tankönyveket pedig holnap fogják megkapni.

- Rendben, úgy látom, hogy már ti el is helyezkedtetek ahogy szerettetek volna, de ha probléma lesz ezzel az ülés renddel, akkor én fogok ültetni! - figyelmeztette az osztályfőnök új diákjait, mire mindenki egy fokkal halkabb lett.

A tanárnő a maradék időben próbált beszélgetni a gyerekekkel és a hangulat hamar fel is oldódott. Úgy tűnt mindenki beszédes hangulatban volt, de Iwa és [Név] csak csöndben üldögéltek. Hajime-chan elmélkedve figyelte [Név] elgondolkozott, komoly arcát.

- Eh, mi lelhette őt az előbb? Mindig oda szokott figyelni... - tanakodott magában Iwaizumi-kun és próbálta megfejteni a lány szokatlan viselkedésének okát.

Hamarosan az óráról kicsöngettek és a három barát egyből egymáshoz fordult ennek hallatán.

- [Név]-chan, min merengtél el? - jött Oikawa érdeklődve, mire hirtelen a lányban megállt az ütő.

- Csak a röplabdán járt az eszem! - talált ki egy gyors hazugságot, ami úgy tűnt, hogy bevállt.

- Erről még nem beszéltünk, de [Név] - kezdte Iwa -, hogy fogsz játszani röplabdát? A fiúkhoz nem állhatsz be, maximum menedzserként, de még nem tudom mi dolgod lenne úgy - vélekedett a fiú.

- Menedzserként tudok veletek játszani? - nézett a kettőre reménykedve [Név]-kun.

- Nos, nem igazán - húzta a száját Toru. - Legfeljebb, amikor gyakorlunk edzésen kívül már vagy még pont, hogy az edzés elején.

- Ne már~ - nyújtotta el a szót a lány, kifejezve nem tetszését.

- Kérdezz meg valakit a lány klubról! - adott egy bátorító mosolyt Hajime - Mi csak-csak megleszünk valahogy és azt szeretnénk, hogy te is játszhass, ne csak a padon ülj és minket bámulj.

- Rendben... - vigyorgott [Név] vissza, bár elég rosszul érezte magát, hogy nem tud a fiúkkal együtt röpizni.

Az órák csak teltek, majd már csak azt vették észre, hogy vége a napnak.

- Ember, végre mehetünk haza~! - nyújtózkodott nagyot Oikawa-kun, miközben a suli kapuja alatt mentek ki hárman.

- Jaja - zárta rövidre a lány, ami elég szokatlan volt.

- Még mindig a röplabdán gondolkodsz? - kérdezte óvatosan, mosollyal az arcán Iwaizumi-kun [Név]-től, aki erre csak egy kissé csalódott, de mégis boldog hangulatot vett fel és bólintott egyet.

- Ne aggódj, sulin kívül mindig tudunk majd együtt játszani! - ugrott egyet Toru-chan, mire a másik kettő felvidultabbnak tűnt.

És ez történt. A két fiú a fiúk röplabda csapatához csatlakoztak, a lány pedig a lány röplabda csapatba. Minden áldott nap amikor csak bírtak kimentek a játszótérre és röplabdáztak hárman. Így telt el 2 év és a három barát egyre közelebb került egymáshoz, mondhatni legjobb barátok voltak már. A tudásuk a kedvenc sportjukban is ezerszer jobb lett. Rengeteget gyakoroltak és tanultak, amit élveztek persze. Viszont, ha valakinek volt első éve alsó-középben, akkor utolsó is lesz. Ez éppen most indult is nekik...