Please, Teacher! (JiKook)

Az új tanár

* Jungkook szemszög*

Nem az első panaszt kaptam meg a héten az új kémiatanár miatt és őszintén szólva nem volt kedvem ezzel foglalkozni, úgyhogy szimplán kerestem valaki mást a helyére és kirúgom a nőt. Az új tanár holnap kezd én pedig szépen elbocsájtom ezt a kudarcba fulladt oktatót. Nem sokáig tartott barátságunk sajnos. 
- Elég sok panaszt kaptam önről a diákoktól. Mivel nincs kedvem ezzel foglalkozni, sajnálom de...el kell bocsájtanom. - mondom tettetett búbánattal. 
- Micsoda? Harminc éve tanítok! Az előző iskolából is csak kényszer miatt jöttem el, mindenki szeretett!
- Kérem a mai nap folyamán pakolja ki az irodáját! - rendeződök vissza az asztalomhoz folytatva munkámat, rá sem hederítve a panaszkodó nőre. Miután rájött, hogy nálam nem ér el semmit a nyafogással, duzzogva ugyan, de elhagyta a helyiséget. 

Nem tudtam sokáig lógatni a lábam, nekem is órát kellett tartanom, ráadásul Jimin osztályának. Nincs jó kedvem, ha kihoznak a sodromból még megsiratok ma valakit. Beérve a terembe szokásosan a helyén ült mindenki és csendben várták, hogy megérkezzek. Lecsaptam cuccaim a az asztalra, feltűrtem ingemet kezeimen és körbenézve az osztályon, kerestem prédámat. Rég volt már szívatós óra, ideje bepótolni az elmaradást. 
- Ma felelés lesz, számolásokból. - jelentem ki. - Három ember felel, egyes vagy ötös jegyek kaphatók. - nézek körbe az osztályon. Gondolkodom mi alapján válasszam ki áldozatomat. Aki feltűnően elnéz? Dátum alapján? Annyira izgi! - Mondj egy számot. - nézek a padsorban elől ülőkre. 
- Öhmmmm...nyolc. - mondja habozva, tudván, hogy ez alapján választok valakit. Kiszámoltam ki a nyolcadik ember a padsorban és láss csodát!
- Jimin! Fáradj a táblához. - mintha tudta volna, hogy ő lesz a kiválasztott, duzzogva jött ki a táblához, nulla tudással a háta mögött, dehát mindig van lehetőség javítani, csak kicsit térdelni kell hozzá. - Válassz egyet. - nyújtok felé három darab cetlit, mindegyiken különböző feladatokkal. Jimin félve vette el a középsőt, majd miután elolvasta legszívesebben elsírta volna magát kínjában.

- Pitagorasz tétel. Szerencsés vagy, kihúztad a legkönnyebbet. - gúnyolódok vele, majd megvárom, hogy felírja a feladatokat a táblára. 
Nem volt sok adat megadva, láthatóan nem tudott kezdeni azzal a kevéssel sem semmit, én pedig szeretem látni izzadni. - Tudni kéne a képletet, ugyebár. - dörmögöm csak neki. 
- Öhmm...négyzet..szorozva - 
- Nem. - kulcsolom össze kezeimet hátam mögött.
- Kétszer négyzet-
- Nem.
- Pí-
- Egyes. Ülj vissza a helyedre. - mondom szigorúan. Ezért még kapni fog. - Következő...

xXx

* Jimin szemszög *

Megint jól kibaszott velem ez a pondro. Elveszi a figyelmem a tanulásról, aztán feleltet és egyest ad. Hol itt az igazság?!
Már másnap van, morcosan keltem ki az ágyamból, ugyanis nem Jungkooknál töltöttem az estét, teljesen független okoknál fogva. Ma egy új kémiatanárunk lesz, és ha hasonló, mint a másik akkor fel kell készülnöm rá, úgyhogy egész éjjel vegyületeket magoltam. Már a könyökömön jött ki minden, úgyhogy magabiztosan indultam el az iskolába. Legelső óra lesz kémia, én pedig padtársam mellé ülve szundiztam még a padon. 
- Kíváncsi vagyok milyen lesz az új tanár. - mondom Taenak.
- Remélem nem lesz szadista. Mondjuk neked az a zsánered. - poénkodik rajtam.
- Haha.

A csengő hallatára hagytuk abba a beszélgetést és izgatottan vártuk az új megkínzónkat. Nem sokkal később már nyílt az ajtó és egy fiatal, kedvesnek tűnő férfi lépett be rajta. Tekintetét egyenesen tartva cammogott el az asztalig, majd letéve holmijait, felnézett ránk, és megszólalt:
- Kim Namjoon vagyok, az új tanárotok. - mondja mosolyogva. - Nem tudom milyen rendszerben tanultatok eddig, de biztosra vehetitek, hogy nálam más lesz minden.
- Remek. - suttogja nekem Tae. - Még egy diákkínzó. 
- Hol fejeztétek be a tananyagot? - néz körbe az osztályon, szemei pedig pont rajtam akadtak meg, mintha arra várna, hogy válaszoljak neki. 
- Hát...igazából csak számoltunk. - válaszolok neki félénken. 
- Mit? - kérdez vissza egyből. 
- Nem tudom, senki se értette. - mondom egy fokkal magabiztosabban, majd látva ahogy felhúzta szemöldökeit, nem tudta elhinni amit mondtam neki. 
- Random számolt mindenki valamit? - kuncogja el magát.  - Oké akkor az alapoktól kezdjük. - veszi a kezébe a filcet, majd tanítani kezdett. Meglepő módon, most történt először olyan tanulmányi éveim alatt, hogy értettem valamit kémiából. Nagyon jól magyarázta el az anyagot, ha kérdeztünk érthetően válaszolt és tényleg akarta, hogy megértsük a dolgokat. Óra végére egy egész feladatot meg tudtam csinálni, hibátlanra!
Szinte csalódott voltam amikor a csengő megszólalt, hiszen élveztem ezt az órát és még képes lettem volna figyelni. Mindenki hasonlóképp vélekedett az új tanárról és boldogan mentek tovább a dolgukra. Én szokásosan az utolsó voltam, Tae elsprintelt a büfébe, én pedig a pakolással húzom állandóan az időt.
- Hogy hívnak? - szólít meg új tanárom.
- Park Jimin. - mutatkozom be mosolyogva. 
- Egész jól haladtál a mai órán Jimin, többet tudtál, mint a többiek. - dicsér meg.
- Szerettem volna felkészülve lenni, nem tudtam kire számítsak, az előző tapasztalataimból kifolyólag pedig, inkább tanultam előre. - szavaimra csak elkuncogta magát. 
- Hát nagyon ügyes vagy Jimin, találkozunk következő órán! - mosolyog tovább majd kimegy a teremből. 
Kissé belepirultam bókjába, hiszen ritkán hallom ezt valakitől, szüleim nem gyakran dicsérnek, úgyhogy ez most kifejezetten jól esett. 

- Barátkozol az újfiúval? - szólal meg Jungkook az ajtófélfának támaszkodva, mire enyhe szívinfarktust kaptam.
- Jesszus! Legalább szólalj meg ha itt vagy! - kapok a szívemhez.
- Minek? Akkor nem flörtölgetnél ennyire mással. 
- Miről beszélsz? - nézek rá kérdően. 
- Miért pirultál el, hm? - közeledik felém vészjóslóan. A terem ajtaját alaposan bezárta maga mögött, tanulva múltbéli hibáiból.
- Azért pirultam el, mert nem sokszor dicsérnek meg! - védem meg magam.
- Állandóan dicsérlek! - veszi fel a kesztyűt. 
- Aha. Amikor sorban egyeseket adsz, az nem egyenlő a dicséréssel. - vágom a fejéhez.
- Ha tanulnál, nem kapnál. - mondja egyenesen szemembe, mire láthatóan észrevette, hogy megbántott, ezért hamar visszaszívta gúnyos szavait. Megenyhülve rajtam, karjaiba vont és gyengéden megölelt, mire elillant a vágy, hogy elsírjam magam. Pár percig így álltunk, majd miután nagyobb zörej hallatszodott kintről, elengedett, én pedig mentem következő órámra.