Hát igen szóval a kettőnk kapcsolata 6 év végén kezdődött. Azelőtt nem ismertelek és nem is nagyon akartalak megismerni. Egy szóval nem érdekeltèl. Aztán elkeztèl èrdekelni és egyre többet voltam a társaságodban, jó hatással voltál rám. Aztán eljött az év vége, év záró, záró buli stb.. A nyári szünetben kezdem a hiányodat èrezni. Egyre jobban vártam a 7 osztály év nyitót. És hát sok várakozás, tűnődès,stb.. után eljött az évnyitó. Újra láttalak. Èletemben nem örültem neked ennyire. Aztán ahogy eltelt az év nyitó jöttek a tanulni valók, újra az edzések és még sorolhatnám. Sok dolgom lett és nem volt időm rád. Aztán rá jöttem én mindig is csak legbelül szeretelek. Nehéz volt nélküled be vallom de kibirtam. Egyszer oda jossz hozzám és megkèrdezed tőlem:
Megcsokolhatlak? -kérdezte
Nem de hogy hülye vagy mindenki ide nézne-mondtam
És igen ez a mondtat rossz ötlet volt a számból. Sokat sírtam egy személy miatt, és szomorkodtam.
Aztán eljött a fél év és én egyre többet akartam tőled, és egyre jobban ismertelek. Rá jöttem legbelül össze törnèk ha át vernèl, így hát sose vettem rá magam hogy össze jöjjek veled.
Hogy fáj? Persze nagyon is,vele megtudhattam volna mi is az igazi szerelem.
Rá vettem magam hogy be valjam neki hogy szeretem. Igen szeretem, szerettem, de féltem hogy ő nem.
És össze vesztünk, újra és újra és már nem telt el nap hogy ne veszekedtünk volna. Ezek után hogy éreztem magam?
Össze törve, mint egy lap akire az összes ember rá taposott.
De szerettem mert nélküle az életem egy üres doboz vele meg tele van. Szóval nem tudtam rá haragudni, szerettem.
De egyszer megkérdezte hogy: valaha tiszta szívemből szerettem e őt?
Én erre hirtelen nem tudtam választ adni de utána rá jöttem a válaszra de nem mondtam el neki mert úgy se hitte volna el ezer csak annyit mondtam: Tudod te pontosan
És eljött az az este amikor nagyon össze vesztünk, nagyon megbántottál, én is téged napokig nem beszéltünk egymással, pedig én még ennek ellenère is úgy szerettelek pedig nem èrdemelted volna meg de a szerelem az egy érzés a szeretet az pedig egy döntés.
Nagyon szeretlek de azt hiszem elkèstem, mert már azt érzem nem szeret de tudom legbelül mégis szeret de csak legbelül és az már homályos.
