Ollóvágásnyira

A gyász öt szakasza - alkudozás (+18)

YoonGi kezei ráfonódtak ChaRin torkára és enyhén megszorította, hogy a lány ne vágjon végre szavába és végig hallgassa.
- ChaRin, Jagiya... Kérlek gondoljuk ezt át mégegyszer... -YoonGi hangja remegett, ahogy próbálta visszafogni érzelmeit.
- Mégis mit? Nem szeretlek! Engedj el, nem tudsz rám ijeszteni. -próbálta a férfi kezeit lehámozni torkáról, de azok egyre makacsabbul szorították. -Ez fáj! Hallod?!
-NEKEM IS FÁJ! - kezdett már üvöltözni YoonGi és a hangjától a környéken lévő madarak elrepültek kisebb zajt csapva. -NEKEM is rohadtul fáj, hogy hazudtál nekem, hogy megcsaltál. De hiszem, hogy megtudjuk oldani csak... Beszéljük meg.
-De nem szeretlek. Nincs mit megbeszélni! - ChaRinnak elfogyott a türelme és elkezdte ütlegelni YoonGit, ahogyan csak bírta, de a legtöbb ütést könnyen állta és meg se rezzent sőt csak jobban nyomta a lányt a fatörzsének.
-Mit kell tegyek, hogy szeress?! -már-már hisztérikus volt YoonGi viselkedése, előtte sose viselkedett így főleg nem nővel szemben, de érzelmei cselekedtek helyette nem a józanesze.
-Fogalmam sincs, talán szüless újjá...-krákogta ki a lány egyre vörösödő arccal. YoonGi ahelyett, hogy elengedte volna, mint ahogy ezt ilyenkor legtöbben tennék csak egyre jobban szorította és érezte keze alatt a lány nyakában lévő izületek ropogását.
-YoonGi... Elég! -préselte ki a szavakat ChaRin, ahogy az egész feje elkezdett zúgni.
-Nem addig nem, amíg nem érted, hogy szeretlek! - kezdte el kezeivel rángatni a lányt nyakánál, akinek ettől többször is beütödött a feje a fának törzsébe.

A lány feje egyszer csak előre bicsaklott az egyik ütés folytán és nem nézett fel többé. YoonGi szemei elkerekedtek és elengedte a barátnőjét, aki a földre hullott halk puffanással.
-Bassza meg, bassza meg! Chae... Chae...- rázogatta a lányt, de az élettelenül feküdt előtte. A felismerése, hogy megölte hidegzuhanyként érte, teljesen bepánikolt.
-Nem... Nem nem nem! - túrt hajába és nézte a lányt remélve felébred minnél előbb és kiabál vele még egy sort és ennyi. - Mit mondjak a szüleidnek? -szorult el a torka és már előre félt és tudta, hogyha kiderül mit tett a szülei biztosan rácsmögé zárják az élete végéig. Még túl fiatal ahhoz, hogy egy ilyen véletlen miatt az egész életét börtönbe töltse és hiába volt baleset ChaRin szülei elég gazdagok ahhoz, hogy befolyásolják a döntést vele kapcsolatban. Hacsak... Nem tudják, hogy Ő volt. Elmozdítja picit a testet és kirabolja, hogy azt higgyék rablás áldozata lett. Sose gyanakodnának rá hisz Ő végig otthon volt sérült lábbal. Meg mi oka lett volna megölni őt? Hiszen hivatalosan Ő nem is tudott ChaRin viszonyáról. Igen, ezt kell tennie ha nem akar bajba keveredni.

Körbe pillantott gyorsan, de az erdős út továbbra is elhagyatottnak tűnt így gyorsan cselekednie kellett és felkapta a lány testét, aki szerencsére nem volt túl nehéz így a fájó lába ellenére tudott vele mozogni. Beljebb ment az erdő sűrűjében míg már szabad szemmel nem volt látható az út, amin jöttek. YoonGi úgy döntött itt fogja elhelyezni barátnője testét, ahogy letette a földre lába hálásan fellélegzett ezután biztos még plusz hetekig nem tudja majd elhagyni ágyát, de ezt már muszáj végig csinálnia. A lány teste háton fekve az égfilé nézett, olyan békésen feküdt YoonGi előtt főleg ahogy a hulló hópelyhek a haját hullottak egy angyalra emlékeztették. Nézve őt YoonGinak egyre jobban homályosult el látása a szemébe gyűlt sós könnyektől, amit gyorsan el is törölt, mert tudta nincs idő most az érzelmekre. 
-Ne haragudj... - motyogta a lánynak és megcirógatta fagyos orcáit. Körbe nézett a lányon és elkezdte átkutatni a lány táskáját és zsebeit. Zsebéből kivette a telefonját majd valahol félúton majd eltörve beledobja egy folyóba, ahol sose találják majd. Táskáját kinyitotta és kiszórt belőle mindent, hogy azt gondolják valóban kirabolták. A lány tárcáját és ékszereit is magához vette. Kezei végig remegtek tudta, hogy amit tesz bűncselekmény, de egyszerűen félt és nem akart börtönbe kerülni. Mikor úgy érezte mindent sikerült elvennie, ami a lányhoz tartozott felegyenesedett és végig nézett rajta. A havazás időközben jobban rákezdett így már egészen sok hó fedte a lány testét, nem baj hátha tüntettek el rá vezető nyomokat ez is. -Szeretlek Chae tényleg. Nem akartam ezt elhiheted... - motyogta és még egyszer végig simított a lány arcélén majd felegyenesedett, amit vádlija nem éppen díjazott és elindult.
-Mhm... YoonGi? - hallott meg egy erőtlen hangot maga mögül és megfordulva látta, ahogy barátnője magához tért. Leesett neki, hogy a lány valószínűleg csak elájult... de a lány biztos elfog mindent mondani mindenkinek. Nem hagyhatja, hogy a lány bárkivel is beszéljen erről. Nem gondolkodva kezébe kapott egy nagyobb követ és a lány fejéhez vágta majd felvéve újra és újra majd újra és még egyszer. Egészen addig míg a lánynak ujjbegye se rezdült. YoonGi hevesen vette levegőjét a sok adrenalintól. Lenézett véres kezeire majd ChaRinra, akinek feje részletezést nem kívánóan felismerhetetlen volt a vérben úszva. Lassan realizálva mit tett hátrálni kezdett és sérült lába mintha most együtt működött volna nem fájt és szaladt, ahogy csak bírt. Az adrenalintól egyszerre volt YoonGi minden érzékszerve kiélesedve és eltompulva úgy érezte homlokára van írva az előbbi jelenet és bármelyik pillanatban befordulhatnak a rendőrök a sarkon és csuklójára pattinthatják a bilincset.