A házi kedvenc (light femdom)

DNS és más hasznos holmik

A lepény valami isteni finom volt, vacsorára pedig Samantha is hazaért, Mark elment érte Edwinhez (Ruby szerint), vagy akárhol is tartózkodott épp. 

- Tristan? - szólalt meg a nő, a tányérján lassan tologatva egy falat gőzgombócot.

- Igen? - emelte rá félve a tekintetét a fiú. 

- Mondtam, hogy zavar, hogy nem tudunk rólad túl sokat. Ezért felbéreltem egy nyomozót. 

A többiek a helyiségben szinte mind összerezzentek ezekre a szavakra. Kivételesen Mark is a családdal evett, miután Layla elutazott egy hétre, és Samantha meghívta az asztalukhoz. A sofőr és Ruby aggódó tekintettel néztek össze.

- Nem tudtam meg semmit - szögezte le rögtön a nő, a villáját beledöfve a kérdéses gombócdarabba. - Legalábbis semmi újat. Igazán különös, mintha jogilag egyáltalán nem lennél létező személy. Azt kell, hogy higgyem, hogy minden szavatok igaz volt. A környéken senki nem jelentette csecsemő eltűnését a 16-18 évvel ezelőtti időszakban. A központi rendszer sem tartalmaz rád illő adatokat. Nagyon különös. 

Ruby megkönnyebbülten felsóhajtott. De túl korán. 

- Ugyanakkor. Legalább egy születési anyakönyvnek kell lennie valahol, ha nem is egy élő rokonnak. És jelen állás szerint nincs más esélyünk, mint csináltatni egy DNS tesztet. 

- Egy DNS-tesztet? - nézett Tristan a nőre elkerekedett szemekkel. Csak halvány fogalma volt arról, hogy mi pontosan a DNS, de mintha lett volna valami köze a rokonokhoz és hogy milyen külső és belső jegyeket örököl az ember. Legalábbis a biológia tankönyvből így rémlett.

- Igen, egy DNS-tesztet. Ha bármelyik rokonod benne van az adatbázisok egyikében, akkor megtaláljuk a DNS-ed segítségével. Pikk-pakk meglesz. 

- De anya, egy DNS tesztben általában két ember adatait hasonlítják - vetette közbe Ruby. - Vagy hozzáférésed van az Y-kromoszómás nemzeti adatbázishoz is?

- Ahhoz és a rendészetihez - mosolygott Samantha. - Ne becsülj alá, megvannak a kapcsolataim.

A DNS adatbázis olyasmi volt, amihez még Rubynak sem volt hozzáférése, akárhogy is próbálkozott. - Hát jó - törődött bele. - Nem lenne rossz megtudni egyet s mást vonta meg a vállát. Ha Trisnek is okés.  

- Nagyszerű. Akkor Tristan. Itt van minden amire szükséged van. Pont az előbb érkezett meg a mintavételi csomag - folytatta Samantha kedves, de tiltakozást nem tűrő hangon. - Csak öt perc az egész. 

A fiú bólintott. 

***

A folyamat nem volt túl bonyolult, fültisztítókhoz hasonló tárgyakkal kellett nyálmintát venni, pontosabban a kis pálcák a szájüreg hámsejtjeit voltak hivatottak leválasztani. Pontosan négy darab ilyen mintavételi pálca volt, amelyeket aztán gondosan műanyagba csomagoltak és postáztak a labornak.   

Persze ott volt a dolognak az a hátránya, hogy jóval kevesebb embert tudtak DNS alapján beazonosítani, mint például ujjlenyomat alapján, szóval egyáltalán nem volt biztos, hogy lesz a rendszerben bármilyen egyezés. A központi adatbázis körülbelül 200.000 férfi és ugyanennyi nő adatait tartalmazta az országban. 

Tristan jónak látta nem közölni Samanthával, hogy neki egyáltalán nem fontos, hogy kik a szülei. Mármint, nem tartozott nekik semmivel. Sőt, valami furcsa fásultság töltötte el, amikor arra gondolt, hogy egyszerűen otthagyták az újszülött gyereküket egy padon egy random parkban. Legalább egy árvaházhoz vagy egy kórházhoz igazán elvihették volna. Mondjuk akkor biztosan nem találkozik Herberttel. És Rubyval sem. Egy szó, mint száz, nem akart találkozni a biológiai szüleivel, ha nem muszáj. Viszont így, hogy senki sem kérdezte a véleményét, nem látta túl sok értelmét ellenkezni sem.