Naruto Love Story

Az átok

Segítség....-gondoltam amikor Iruka sensei a Hokage torony felé kezdett vinni.
-Miért megyek oda? -kérdeztem, de természetesen semmi válasz nem érkezett.
Felfutottunk a lépcsőn, és amikor beértünk, Hiruzen a szokásos módon köszöntött.
-Ááh, Iruka. Mit csinált ez a bajkeverő, már megint?
Jellemző. -gondoltam, amikor Iruka sensei közölte, hogy az apámat is be kell hívni.
Csak álltam, amikor legszívesebben a tetőről ugrottam volna fejest.
Inkább egyhelybem maradtam, meg sem fordultam, amikor apám berontott a szobába.
-Mit csináltál már megint!? -rángatta  a kislányt Masashi.
Chiasa csak rémült arckifejezéssel nézett, aztán tekintete Iruka senseire szegeződött.
Mondj már valamit! -faházkodott magában, segítség kérő, inkább követelő arccal meredve a senseire.
-Ő nem tett semmit.
Masashi felkapta a fejét, és idegesen nézte Irukát.
-Akkor miért találom megint itt?!
-Megmentett engem. -mondta komolyan. A szoba elcsendesedett, mert mindenkit meglepte ez a kijelentés, még engem is.
Na, ez új. -gondoltam, és feszülten figyeltem az eseményeket.
-Hogyan..? -nyögött fel Masashi.
-Megállított egy kunait a levegőben, amikor 8 méterre állt tőle. Mit gondoltok, mi lehet ez? -kérdezte mindkettőjüket, de láttam, hogy tekintetével Masashira mered, mintha az ő válaszára lenne kíváncsi.
Apám szeme elkerekedett, ahogy Hiruzen is összeráncolta szemöldökét, csak még mindig én nem tudtam miről van szó.
Valaki nyögje már ki végre, mi van velem! -gondolta Chiasa, amikor pár másodperc elteltével, Hiruzen szólalt meg először.
-Az átok, mi?
-Igen. -mondta Iruka megint halál komolyan.
Chiasa csak állt és lesett, mert már az eltelt 30 perce elvesztette a fonalat.
-Miért pont az én lányom!? -suttogta Masashi.
Megint csend.
Apa felé fordultam, talán mondd valamit, de csak kezeibe temetkezve leült egy székre.
Biztos velem van a baj... ezt már megállapítottam. Valami kunait állítottam meg a levegőben? Érdekes. Eddig összerektam a képet. És.... ez valami átok? -gondolta át, aztán megúnta a halgatást, és végre rákérdezett.
-Milyen átok? -mondta hangosan, és Iruka senseijen, meg Hiruzenen járt a szeme oda-vissza.
-Hmm..... elmesélem neki, rendben Masashi?
-Egyszer úgy is meg kell tudnia. -tette hozzá Iruka. Masashi bólintott, aztán Hiruzen regélni kezdett.
-Van egy erő, ami egy ősi chakra, amely a ti clanotokban, mindig megszállt valakit, senki sem tudja hogyan, vagy miért, és még számos kérdést feltehetnénk ezzel kapcsolatban.
Amikor az ember valamit csinál, állítólag, mindenkinél más cselekvésnél jelenik meg. Valakinél akkor, ha mondjuk szomorú, vagy megsebesül, stb... neked úgy tűnik a hangulattól függ.
Ez az erő írtó veszélyes, sajnos ezt is el kell mondanom neked. Amíg nem tudod uralni... ami egyesek szerint lehetetlen, addig... amikor előtör belőled, nem a saját akaratodat fogod tenni, hanem azt, amit ez a valami, vagy valaki akar.
Hát, ez szépen kiválasztott téged. Biztos van benned valami... inkább hagyjuk.
És... ettől az erőtől rettegtek az emberek, ezért nevezik ősi átoknak. -amikor befejezte, kellett egy kis idő, hogy ezt mind felfogjam.
Percekig csak gondolkodtam, és a kérdések olyan mértékben elárasztottak, hogy valamiért ez a sok minden, ami velem ezen a napon történt, egyszerre zúdult rám, és könnyezni kezdtem, habár nem szokásom sírni.
Ezután kiraktak a folyosóra, és nem engedték apának hogy megnyugtasson, mert:
"Fontos dolgokról kell beszélniük vele" -vagy legalábbis nekem ezt mondták.
A falnak nekidőlve üldögéltem, és eszembe sem jutott halgatózni. Már így is sok volt amit hallottam.
Egész 1 órát ültem ott. Néha hallottam üvöltözést, nyilván apámét, és talán Iruka senseijét is.
Nem érdekelt miről van szó, úgyis sejtettem, de nem volt kedvem erről a témáról tovább beszélni.
Ekkor egy számomra ismeretlen ninja termett előttem.
Legugolt, és megkérdezte.
-Jól vagy? -kérdezte.
Nem volt kedvem válaszolni egy ilyen kérdésre. Látja, hogy sírok, akkor miért kérdez ilyet?! -dühöngött magában a kislány, amikor a ninja letörölte az arcáról a könnyeket.
-Önt valószínűleg a Hokage hívatta.
-Igen, és?
-Én leszek a főtéma. -mondta szárazon, aztán az ajtóra nézett, ezzel jelezve a ninjának, hogy menjen már el. De ő nem állt fel. A kislány csak nézte, ahogy a ninja is őt, aztán Iruka sensei idegesen rontott ki.
-Gyere már Kakashi! -dühöngött.
Arra ez egy pillanatra, amíg nyitva volt az ajtó, apám üvöltését hallottam.
-Nem zárhatjátok be, sem figyeltetitek, az én lányomat hagyjátok élni!!!
Aztán Iruka sensei becsapta az ajtót Kakashi mögött.
-Bezárni? Figyeltetni? Mi vagyok én? Valami szörnyeteg? -gondolta, aztán egy idő után elnyomta az álom.
Este volt már, amikor üvöltésre ébredt.
-Ha nem teszünk semmit, a végén bántja a gyerekeket!!!!
-Fogd már be Iruka!!! Úgy tudom, hogy megmentett téged délután!
-Az csak csupán véletlen!!! Ennyi erővel meg is ölhetett volna!
-Ha ennyire nem hiszel bennünk, akkor el is hagyjuk ezt a rohadt falut!!!! Chiasa jobbat érdemel!
-Csend legyen! -ordította már Hiruzen is, aztán hatalmas ajtó csapódást hallottam.
Apám izzadtan, vörösen és könnyes arccal csörtetett ki a szobából, az ajtót beteremtve maga mögött.
Még a köszönéshez is fáradt voltam. Csak azt láttam, hogy leveszi a kabátját, és rám aggatja, aztán kézben vitt haza, de akkor elaludtam.
De, az éjszaka közepén felébredtem. Már otthon voltam, de még mindig apa kabátjába burkolózva. Felkeltem, hogy megnézzem hogy van apám, amikor a sötétben tapogatózva nem találtam a szobájában. Csak a házunk folyosóján mentem oda-vissza, le a lépcsőn a konyhába és az előszobába, aztán a fürdőbe, de sehol sem találtam. Ekkor egy halk hangot hallottam az emeletről. Felfutottam, de nem volt egy lélek sem a folyosón.
-Apa?
Ekkor majdnem összeestem, amikor egy kéken világító, de félig átlátszó lény úszott ki a falból. Pár másodperc múlva kirajzolódott belőle egy emberi alak, csak egy kicsit eltorzultan. A szája leereszkedve, nyitva volt, belőle valami fekete folyt, szemei nagyobbak voltak mint egy átlag emberé, és azok szintén feketék voltak. Hosszú fehér, szakadozott ruhát viselt.
Nem volt kérdés, hogy egy szellem úszik a levegőben, egyenesen előttem.
-Chiasaaaa..... -süvítette felém, hangja még visszhangzott is.
Aztán mégegyszer és mégegyszer. Én csak legyökerezve álltam, és próbáltam nem összeesni.
-Aztán mégegy hasonlóan gyatra ábrázatú szellem jött ki a falból, aki szintén a nevemet mondogatta.
Aztán egyre-egyre többen, mind engem szólítva, aztán egyszerre elhalgattak, és a folyosó két oldalán, mintha sorfalat alkottak volna.
És akkor, a folyosó végén, a padlás lépcsőjén "lesétált" valaki, inkább lelebegett, akit én nagyon is jól ismertem, habár mostanáig, csak képeken láthattam.
-Nagypapa... -nyögtem fel, aztán a kísértet a folyosó végéről felém kezdett közeledni, és amikor elém ért, halkan mondta nekem.
-Akit megszáll az átok, meghal. -mondta, amikor az összes szellem búgni kezdett körülötte, mintha helyeselnék.
Ekkor, nagypapám szelleme hátrébb suhant, és most egy új szellem érkezett, de az nem úszott ki sehonnan, az lassan megjelent előttem. A saját arcomat láttam, saját magamat abban a szellemben. 
Akkor elvesztettem minden önuralmamat, és síkítani kezdtem, aztán eldőltem, de abban a pillanatban kinyitottam a szemem, és csak sötétséget láttam. Még mindig rémült voltam, és üvöltöttem, amikor apa rohant be a szobámba.
-Mivan? Chiasa! Shhh! Mi történt?
-Hol van?!
-Ki?
-Hát ő....! -ekkor néztem körbe, és rájöttem hogy a szobámban fekszem. Arcomról folytak a könnyek, és nem tudtam abbahagyni a sírást.
-Rosszat álmodtál?
-Tényleg mindenki meghal, akit megszáll az átok? -kérdezett rá a kislány.
-Huuuhhh, hát..... ki mondta ezt neked?
-Nagypapa.... -szipogta.
-Nagypapa?! Képzelődsz......
-Nem!
Honnan tudja?! Csak nem megálmodta? Apám tényleg rendelkezett ezzel az erővel, de még régen végzett magával, elvileg nem önszántából, hanem az átok miatt.... ahogy eddig mindenki... Álmában találkozott vele? -gondolkodott Masashi.
-Mit álmodtál?
A kislány mindent úgy elregélt ahogy volt.
Masashi feszülten halgatta. Rémisztő volt, hogy már az átok első napján rémálmai vannak.  Mindent megtett volna érte, hogy lánya ne úgy végezze mint annak idején édesapja.
-Ez csak egy rossz álom volt, nem kell vele törődni. Bennt maradjak itt veled éjszakára?
-Igen kérlek.
-Rendben, de akkor aludj! -mondta Maa-chan, miközben simogatta a kislány homlokát.
Egy óra elteltével, már végre mindketten aludtak.

_______________________________________
Sziasztok!
Tudom, megint a rossz hangulat, de ez van, most ilyen rész van a történetben.
Remélem nem baj, ha ebben a részben, megpróbáltam többször
E/1-ben írni, lehet néhol hirtelen váltás van az E/1 és az E/3 között, ezért bocsii😅
Bíztatlak benneteket, hogyha még több jó Naruto storyt akartok olvasni, akkor látogassátok meg kedves barátnőim oldalát:
Rebekapp UchihaMei2
Izgalmas könyvek, érdemes beleolvasni!♡
Akik commentelnek, azoknak nagyon-nagyon köszönöm!!!
Nyugodtan írjatok nekem véleményt!
Remélem tetszett a rész!
Köszi hogy végigolvastad!♡