Végtelen Visszhang [Befejezett]

Tipikus az atmoszféra

Bálint

2023.07.08 - Szombat

9:10

Az ablakon kinézve figyelte a tájak monoton változását. Nem szeretett utazni. Vagyis inkább csak magát az utazás procedúráját nem szerette. Szeretett új helyeket látni, felfedezni, új emberekkel találkozni. Viszont egy kisbuszban lenni órák hosszán át nem szerepelt a kedvenc dolgai között. Ilyenkor aligha akadt olyan elfoglaltság, ami lekötötte volna, hacsak nem aludta át az egészet. Ezúttal azonban túlságosan is éber volt, agya pedig folytonosan az előtte álló döntésen kattogott, mint valami rossz óra. Körülnézve megállapította, hogy nem csak ő van letargikus állapotban, hanem mindenki más is. Barni valamit olvasott a telefonján, Peti és Zsoma egy fülhallgatón osztozva hallgattak zenét, amely tompán kiszivárgott és leginkább Abba-ra emlékeztette. Giorgio fejével Attila vállára dőlve aludt, míg az utóbbi telefonján játszott. Ritka volt az ilyen nagy csend.

A tegnapi klubkoncertjükre gondolt. Na, az aztán minden volt, csak csendes nem. A terem nagyon kicsike volt, viszont annál hangulatosabb. A temesvári közönség legtöbb tagja kissé illuminált állapotban várakozott már a kezdés előtt is. Mikor pedig már a színpadon voltak, üvöltötték a szövegeket, az egész utca tőlük zengett. Ezerrel ment a tánc, a szökdösés és még egy kisebb mosh pit is kialakult. Hiába, a 18 karikás koncertjeiknek is megvan a maguk szépsége. Bár azért ha a tényeket nézzük, valószínűleg jópáran annál fiatalabbak voltak a közönségben, de az viszont már a helyszín felelőssége.

Mindannyiukat magával ragadta az energia és csak adtak és adtak hozzá. A szólók hosszabbra nyúltak, a hangok erőteljesebben csengtek. Peti gitározott egy sort, Barni énekelt egy kis random Korda Gyurit. Attila basszus riffjei egyre hosszabbra nyúltak, egyenesen arányosan az elfogyasztott sörök növekvő számával. A kedvenc pillanata azonban az volt, amikor Zsombor az Apák Keze gitárszólót teljes egészében a földön fetrengve játszotta le. Tökéletes volt. Bár a fiú arany kezétől nem is számított kevesebbre. Jó estéjük volt. És a koncert után bevegyültek a közönségük közé és velük együtt buliztak tovább.

A mellette ülő Attila befejezte a a játékot és lassú mozdulattal átfordította Giorgiot, hogy az ő válla helyett inkább az ablaknak dőljön. Majd Bálint arcát kezdte felmérni égszínkék szemeivel. Végül pedig úgy, hogy azt csak ő hallja, megszólalt:

- Mi a helyzet veled? Nagyon csendes vagy mostanában.
- Semmi. Leginkább csak nem tudok aludni.

Amit mondott az igaz volt. Nem volt egy jó északája hetek óta és ha végre sikerült hosszabb időre behunyni a szemét, akkor furcsábbnál furcsább álmok kerülgették.

- Mindenki aggódik miattad. Zsombi kérdezte, hogy tudom-e mi a helyzet. De nekem sem mondtál semmit...
- Nem igazán van mit mondanom.
- Ne csináld már Bálint... Tudod, hogy nem kell egyedül megküzdj a problémáiddal mindig.

Erre nem tudott mit felelni. Mert tudta, hogy megoszthatná mi zajlik benne, viszont nem akarta, hogy befolyásolják döntését és még inkább nem akarta megtudni a reakciójukat. Nem szeretett hazudni, legfőképpen nem Attilának aki már temérdek szar napon átsegítette, viszont nem volt képes megnyílni sem.

- Na jó. Akkor kérdezem másképp. Szerelem, család vagy teljesen más?
- Szerelem - vágta rá Bálint, majd azonnal meg is bánta a hazugságot.
- Ki a szerencsés? És mi a baj vele? Viszonzatlan? Összetörték a szíved?
- Nem számít, úgysem ismered.
- Nehéz veled. Én mindig elmesélem a szerelmi életemet.
- Igen, mert neked olyanod nincs - forgatta meg a szemét. - Azt szoktad elmesélni, hogy éppen kivel bújtál ágyba.
- Pontosan. Ami jelen állásba fed mindent, tekintve, hogy soha az életben nem fogok romantikus érzéseket táplálni senki iránt.
- Oké, oké. Nem tudom, hogy viszonzatlan-e, mivel nem mondtam el neki és nem is tervezem.
- De miért? Gondolod nem vagy az esete?
- Nem tudom Attila, de nem akarok kapcsolatot per pillanat. Nincs szükségem senkire. Nem igazán vágyom rá, hogy minden reggel valaki mellett ébredjek vagy folyton kommunikálnom kelljen vele vagy hajtanom, hogy boldoggá tegyem. Nincs szükségem nyálas pillantásokra vagy hogy beletúrjak a göndör fürjeibe, meg úgy egyáltalán semmire.
- Szóval göndör.