What if...? - A másik út

3. év - Mumus

- Sötét varázslatok kivédésével kezdünk? – tette fel a költői kérdést Blaise, az órarendje ugyanis ott volt a kezében, és éppen azt fixírozta.

- Igen – bólintott Theodore. – Aztán egy jóslástan a Griffendéllel, majd...

- Mi? – ráncolta a homlokát Tracey. Ő is az órarendjét nézte, de láthatóan fenntartásai voltak afelől, hogy a fiú tud-e olvasni. – A második óránk lyukas – jelentette ki –, ezért meg akartam...

- Nálam is jóslástan van másodikban – szólt közbe Draco.

- Harry? – nézett rá a sebhelyesre mindenki egyszerre.

- Nem egyértelmű, srácok? Az idei plusz tantárgyaink miatt nem tudnak minden órát úgy tartani, mint tavaly... - mondta a kezében lévő lapot lebegtetve. – Én például jelentkeztem legendás lényekre, rúnaismeretre, számmisztikára és mugliismeretre is. Draco ellenben – mutatta fel a szőke órarendjét – csak a legendás lényeket és a jóslástant vette fel, így az egyikre logikusan nem tudunk együtt menni. Elkérhetem, Theo? – pillantott a fiú kezében lévő papírra.

A langaléta Mardekáros átnyújtotta neki a példányt, majd figyelte, ahogy Harry szeme végig siklik rajta.

- Ez alapján – rakta egymás mellé a saját- és Theodore órarendjét. – Mindketten fogunk rúnaismeretre járni, de Theo a Hugrabugosokkal, én a Hollóhátasokkal. Mert így tudják megoldani.

- Értem/Vettem, főnök – mondta Draco és Tracey.

- És a legendás lények gondozása? Az, ha jól látom, mindenkinek ugyan akkor van, a Griffendéllel.

- Mind a kilencen felvettük ezt a tárgyat – vonta meg a vállát. – Szerintem a Griffisek is így lehetnek, ezért Hagrid órái valószínűleg teltházasak lesznek.

Mikor odaértek az SVK teremhez, Lupin professzor még sehol sem volt. A vitatkozó Blaise-Pansy párost követve mindenki besorjázott a tavalyról ismerős helyiségbe, majd ki-ki előpakolt, mások beszélgetéssel ütötték el az időt.

Kisvártatva aztán befutott Lupin, halvány mosollyal üdvözölte a diákokat, és letette kopott aktatáskáját a tanári asztalra. Megszokott folt hátán folt talárját viselte, de arcának most egészségesebb színe volt.

- Szervusztok! Kérem, rakjátok el a könyveiteket. A mai órán gyakorlati feladatokat végzünk. Csak a varázspálcátokra lesz szükségetek.

Ez a hír kellemes meglepetésként érte az osztályt. A sötét varázslatok kivédése tantárgyból még sosem volt gyakorlati órájuk – leszámítva azt az egyet, amikor a régi tanár rájuk szabadított egy kalitkára való kelta tündérmanót.

- Helyes – folytatta Lupin, mikor látta, hogy mindenki végzett az elpakolással. – És most gyertek velem!

Mindenki érdeklődve várta, mi fog kisülni ebből. Kikászálódtak a padokból, és követték Lupint, aki a kihalt folyosóra vezette őket. Mikor befordultak az első sarkon, összetalálkoztak Hóborccal. A kopogószellem fejjel lefelé lebegett egy ajtó előtt, és azon fáradozott, hogy rágógumival eltömítse a kulcslyukat. Mikor Lupin professzor a közelébe ért, meglengette görbe ujjú lábát, és gúnyos dalra fakadt:

- Lompos-lumpos Lúú-pin – nyekeregte –, lompos-lumpos Lúú-pin, lompos-lumpos Lúú-pin...

Hóborc köztudottan szabad szájú és szemtelen volt, de a tanárokkal szemben többnyire fékezte magát. Mindenki Lupinra nézett, hogy lássák, mit szól a dologhoz. A professzor azonban még csak el se komorodott.

- A helyedben kiszedném azt a rágógumit a kulcslyukból, Hóborc – szólt barátságos mosollyal. – Különben Frics úr nem tudja kivenni a seprűjét.