What if...? - A másik út

3. év - Éjtoll

Sötét varázslatok kivédése után Harry, Daphne és Adelaide - ők hárman vették fel a rúnaismeret tantárgyat úgy, hogy mellette a jóslástant nem - elvonultak egy ötödik emeleti, a Hollóhát tornyához közel lévő teremhez. Bathsheba Babbling - a rúnaismeret tanár - átlagos méretű, és igen sovány nő volt. Piros talárt és ugyan olyan színű süveget viselt. Hosszú fekete haja elegánsan hátratűzve, frufruja mögül érdeklődve figyelte az idei utánpótlást.

- Szép napot! - köszöntötte őket. - Kérem fáradjanak be - állt el a nyitott ajtóból.

A Hollós diákok léptek be először, majd Harryék. Sokan tátott szájjal nézték a szoba berendezését, néhányan hangot is adtak csodálkozásuknak. Egyáltalán nem hasonlított az eddig látott termekhez. Leginkább egy kőtömbökből épített jurtára hasonlított. A nyitott ablakok előtt áttetsző, világoskék függönyök lengedeztek; a tanári tábla kétszer, ha nem háromszor volt nagyobb, mint más tantermekben; székek helyett kényelmesnek tűnő puffokat helyeztek el mindenfelé elszórva; s a padokat egyhelyben lebegő bükkfa lapok helyettesítették. A szoba legmenőbb elemei azonban a kőtömbökbe vájt, világító jelek voltak. Fehér, valamint világoskék színekben lüktettek, és még így, fényes nappal is tisztán látszódtak.

- Örülök, hogy tetszik a dizájnom - nézett rájuk boldog-elégedetten a tanárnő. - Babbling professzor vagyok, és én leszek a rúnaismeret oktatójuk - mutatkozott be.

A tizenegy diák csöndben helyetfoglalt. Harry két oldalára Hermione és Adel - mellé pedig Daphne - húzódott.

- Ez a tantárgy nehéz lesz, és sok tanulással fog járni - jelentette ki a boszorkány, majd apró mosoly költözött szája szélébe. - Tudom, hogy nem ez a legelső a sorrendjükben, hiszen ha nem olyan irányban akarnak később elhelyezkedni, akkor nem fogják túl gyakran használni az itt megszerzett tudást. Mindazonáltal, aki ma itt van, az ötödikig gyakorolhatja a mágia ezen - mutatott körbe -, sokrétű ágát. Ha pedig valaki még az RBF-ek után is folytatni kívánja... annak csak külön örülök.

Harrynek szimpatikus volt a professzor, s körülnézve a többiek arcáról is hasonló gondolatokat tudott leolvasni. Laza; egészen fiatalos, tehát könnyebben megértheti a diákokat; és nem veszi olyan komolyan a tantárgyát, mint Madam Hárpia – az iskola fele miatta nem szeret repülni.

- Ennyi lenne a mai – mosolygott körbe a professzorasszony – Házi feladat: olvassák el csütörtökre a tananyag vonatkozó oldalait, és a szorgalmasabbak elkezdhetik megtanulni a föníciai ábécé jeleit is. Két hét múlva ilyenkor dolgozatot írunk belőlük. Viszont látásra.

Viszlát,Babbling professzor – zengték egyszerre mindannyian.

Rúnaismeret után számmisztika következett Septima Vectorral. A köpcös boszorkánynak szigorú kisugárzása volt, s Harry szerint a tantárgyához híven kissé begyöpösödött a gondolkodásmódja. Ettől függetlenül - pár hét tapasztalattal később - jó tanárnak tartotta.

Ebéd után elérkezett az első legendás lények gondozása órájuk. A teljes Mardekár- és Griffendélház kisorjázott Hagrid kunyhójához. A félóriás a háza ajtajában várta őket. Látszott rajta, hogy nagyon izgatott. Vakondbőrkabátját viselte, s Agyar, a vadkanfogó kutya ott pihent a lábainál.

- Gyertek csak, gyertek, szaporán! – kiáltotta a közeledő diákok felé. – Igazi csemegét tartogatok nektek! Nagyon izgalmas óra lesz! Mindenki itt van? – mindenhonnan bólogatásokat kapott, így intett nekik – Jól van, gyertek utánam!