Hírnév után (SzJG ff)

6.

- Hát. - gondolkodott el, hogy hol kezdje . - Együtt voltunk, tudod mint egy pár. - kezdett bele.

- Mi? - döbbentem meg. - Mondjuk leesehett volna. - töprengtem el.

- Még tavaly mikor a szüleim elváltak. Magamba zuhantam emiatt,ő pedig elhagyott . - mesélte röviden.

-Sajnálom, nem is tudom hirtelen mit mondjak.. - lepődtem meg a számomra újdonságon.

Eldöntöttem, hogy jobban figyelni fogok a hozzáállásomra.Egyáltalán nem néztem ki Ricsiből , de erre mondják látszat néha csal.

- Ühüm. - bólogatott, és láttam, hogy nagyokat nyel.

- Nem érdemelt meg téged. - próbáltam vigasztalni, de látni lehetett rajta bántják a történtek. - Meg írjuk a leckéket? - tereltem a témát.

- Ahjj.- húzta a száját. - Nincs kedvem.

- Meg írjam neked? - ajánlottam fel segítségem.

- Köki- fogadta el és láttam, hogy felcsillantak a szemei. - Táskámba van minden.

**

Egy órát szántam a tanulásnak, amiből szerencsére sikerült is kijönnöm.

Virág közben telefonját nyomkodta majd amikor végeztem, megköszönte és elpakolta könyveit.

- Nincs mit. - legyintettem. - Holnap biosz doga. - emlékeztettem.

- Majd tanulok rá este.

- Oké. - hagytam annyiba, reménykedve tényleg tanulni fog.

Egyszer csak kopogásra figyeltünk fel.
Nagyi és nagypapa jöttek be.

- Reméljük nem zavarunk. - helyezett el asztalomon, egy tányér sütit nagymamám.

Nagyapa addig, pedig bemutatkozott Virágnak.

- Ákos? - kérdezte nagyi.

- Programja van valamelyik haverjával. - mondtam. - Vagy egy csajjal. - tettem hozzá mosolyogva .

- Hozza a formáját. - röhögött nagyapa. - Apátok mondta már.

- Nem is hívott mióta Magyarországon vagyunk. - jutott eszembe.

Már nem szomorkodtam emiatt, hiszen mikor Franciaországban voltunk, akkor se nagyon érdekelte mi van velünk. Nagyon munka mániás, de anya se különb.

- Tudod milyen, de biztos, azért gondol rátok. - próbált vigasztalni nagyi.

- Apropó. Milán hívott pont etika órán. - jutott eszembe.

- Az kemény. Tanár , hogy állt hozzá? - érdeklődött nagyapa.

Virág pedig helyettem is neki kezdett a mesélésnek. Közben nevetett, alig bírta abbahagyni.

- Valakinek készülnie kell az összes órájára. - vigyorgott nagyapa.

- Aha. - sóhajtottam egyet, mert már gondolattól is elfáradtam. - Míg teljesen befejezi, addig visszahívom - vettem elő telóm és megkerestem Milánt messengeren.

Nem akartam telefonon hívni, mert drágább neki és nekem is. Végül kimentem a szobából. A fülemhez emeltem a telefont és vártam, hogy mikor veszi fel..

- Na mizu? - szólt bele lazán.

Milán már csak ilyen. Általában lazának mutatja magát, akkor is ha ideges. Felvesz egy álcát, és nem mutatja ki a valódi gondolatait.

- Inkább veled mi a helyzet? - érdeklődtem. - Amcsiban.

- Az egyetem nehéz, sok a meló és a jók a csajok. - zárta le röviden.