A Maffia

Egy Esős Nap

Ma reggel, már minden hideg volt. Csak siettem, megint fel kaptam a tegnapi farmerom, cipőm, egy citrom sárga has pólót, makd egy melleg fekete pulcsit, most kettőt vettem fel.
Majd Emilyvel egy fél óra alatt be értünk. Sajnos ma péntek van, azért nem szeretem, mert 8 órám is van, meg hétvégén apámmal vagyok össze zárva, igy meg fog verni, megint.
Már mint ilyenkor mindig ez van.

*

Uram isten, végre mindjárt vége az utolsó óramnak. - mondom magamba.
Még csak egy nap telt el, és már mindenki imádja az új lányt. Kivéve  egy embert Harryt aki mindenkinek tetszik, és hiába füzögeti Kriszti, semmi, rá sem néz. Nem is szól hozzá, csak ül és irja, ami a táblán van, és most csengettek, végre istenem... Meg vártam amig el huznak az emberek, és ki sétáltam  a teremből, majd amikor körbe néztem, nem láttam senkit, majd ki sétáltam, de amikor ki nyitottam, a suli ajtaját, de meg torpantam.
-Oh baszki! - motyogtam idegesen.
-Hogy a kurva életbe....- mondtam tovább.
De ebben a percben léptt ki az egyik osztálytársam, Harry. Eddig soha nem szóltunk egymáshoz, de azt hittem most sem lesz más kép, de tévedtem.
-A fránya eső ugye? - kérdezi mosolyogva.
-Hát igen! - válaszoltam egy kicsit félénken. Aztán el akart indulni, de meg torpant és vissza fordult.
-Ne kiserjelek haza? - kérdezi mosolyogva.
-Persze, csak egy ideig!- teszi hozzá gyorsan.
-Hát, jó nem bánom! - modnom, és oda nyújtja az ernyőt, hogy menjek be alá, én igy is tettem. Soha nem gondoltam, hogy valaha hozzám szól, de Emilynek tetszik, nem akarom, hogy össze veszünk...
Én rámosolyogtam, ő vissza mosolygott, és képzeljétek el egy utcába lakunk, ezt eddig még én sem tudtam, pedig mindig is itt éltem. Miután oda értünk a házunkhoz, haza kísért, majd meg köszönte társaságom, majd el ment.
Amikor be léptem, apám ott volt az ajtóban, be volt rugva, mint mindig, és drogot is láttam bent, szóval megint vett...
-Na ő meg ki volt? - kérdezi dühösen
-Csak az egyik osztálytársam! - mondom zavarodottan.
-Na persze, nekem ne hazudj! - modnja és neki lökött a falnak.
-De mondom, ő csak az egyik osztálytársam! - mondom idegesen.
De ami ez után tett, erre nem igazán számítottam, bár már meg szokhattam volna. Behuzott egyet, majd belém is rúgott és meg vert, ez után ott hagyott az ajtóban, én lassan fel álltam, majd ki sétáltam, a nagy felhő szakadásba, és csak sírtam, majd le ültem a járda szélére.
Egy kis idő múlva egy másik osztálytársam sétált el előttem, de nem nagyon láttam, a könnyes szemeim miatt. De vissza sétált, majd le gugolt elem és felém tartotta az ernyőt.
-Jól vagy Rosalynda? - kérdezi Kristof, egy kicsit féltő hangon.
Felnéztem rá, de amikor meg látta az arcom, tényleg meg ijedt, de én elájultam.
Igy elnyelt a sötétség és ezt már csak mesélték nekem.

Én elájultam és Kristóf a két kezében vitt be Harryékhez. Végül arra keltem, hogy Harry az egyik szemem törli, vagyis utána a homlokom. Eközben Harry anyukája fel hivta a rendőröket és elküldte a házunkhoz. De mint ki derült az apám fel gyújtotta. Még jó, hogy minden fontos dolog ami neke kell nálam volt, iratok, egy kettő ruha, tankönyvek ilyenek, és ebbe a percbe be jött Harry anyukája.
-Semmi baj Rosalynda, itt biztonságba vagy! - mondja, meg nyugtató hangon, és beljebb jött. - Fiúk kérlek menjetek ki, most! - mondja határozottan az anyuka. Én meg fogtam a kezét. Ő meg simitotta, majd el engedte.
- Na kifelé! - mondja egy kicsit dühösen Lilla néni. De mielőtt ki ment volna Harry, vissza jött még jobban be takart és adott egy puszit a homlokomra, majd ki futott.
-Köszönöm! - ennyit tudtam mondani, majd megint el nyelt a sötétség. Most gépek csipogására keltem, és arra, hogg valaki fogja a kezem. Igen hát igen vasárnap van, egy napig kómába voltam. Lassan mozgatni kezdtem a szemem, majd nagyokat pislogva néztem körül, Harry a kezemet szoritotta, Kristof ott ült az egyik fotelben, Lilla néni Harry mellett egy széken, ő észre vette hogy fel kelltem, de nem szólt semmit, csak mosolygott. Én meg szoritottam Harry kezét, de nem érzett semmit.
-Istenem, már megint ez a hely! - mondtam meg gyötört hangon, és vissza teszem a fejem a párnára, de amikro Harry meg hallotta hangom, úgy kiáltott fel egyszerre Kristofal, nagyon aranyosak voltak, de tényleg, mégis miért nem hagytak itt bent egyedül. Harry meg ölelt, puszit nyomott a homlokomra, majd ki rohant, és egy orvossal együtt jött vissza.
-Jó napot, hogy érzi magát? - kérdezi kedvesen mosolyogva.
-Köszönöm, egész jól! - mondom, és meg próbálom mozdítani a lábaim, amiket lassan sikerül meg mozditanom, és fel ültem.
-Rendben, most meg vizsgálom, és lehet, még ma haza mehet! - modnja, mire bólintok, ki küldött mindenkit, majd meg vizsgált, és igen mehetek haza. Harry-ékhez mentünk, majd le fektettek aludni, egy kis ebéd után.