Vakrandi az ördöggel. +18

Part 20. - Elment az eszem.

Miután Bennel végeztünk a munkával és egymással a szoba közepén a földön meztelenül, elvittük Corinnát ebédelni, aki az egészből nem vett észre semmit, vagyis nagyon remélem. Egy olasz étterembe mentünk és hihetetlenül jól éreztem magamat.
Délután társasjátékkal játszottunk, ahol úgy megvertük Bent, hogy öröm volt nézni a pufogását.
Este miután Cort elvitte Jack és Lydia kettesben maradtunk Bennel, és szépen lassan ránk telepedett az a kurvára szemét csend.
Nem tudtam, hogy mit mondjak vagy mit kérdezzek. Ben a laptopján elintézett egy gyors email, de féltem, hogy ő sem fog tudni mit mondani, ha végzett a munkával.

- Cor ma azt mondta, hogy imád téged. – Szólalt meg a semmiből úgy, hogy fel sem nézett.

- Mikor mondta ezt?

- Az étteremben, mikor kiszaladtál a mosdóba.

- Milyen aranyos, én is nagyon bírom őt.

- Igen, Cor egy tünemény.

- Az.

Újabb csend. Megfogok ettől bolondulni.

- Van kedved egy kis borhoz? – Nézett rám édesen mosolyogva.

- Van igen.

- Akkor máris hozom.

Ben felállt és kiment a konyhába. Figyeltem minden mozdulatát és már ettől éreztem, hogy bizseregni kezd a combom közötti átkozottul pajzán testrészem.
Kivett két borospoharat és egy üveg bort a boros szekrényből, majd csendben vissza sétált hozzám. Leült közvetlen mellém, kinyitotta a bort, töltött mindkét pohárba és az egyiket nekem nyújtotta.

- Nagyon csendes vagy ma este Alice.

- Mondj valamit, amiről szeretnéd hogy beszéljek.

- Beszélj rólam.

- Rólad?

- Igen, azt akarom, hogy rólam beszélj.

- És mit mondjak rólad?

- Akkor beszélj magadról.

- És mit mondjak magamról? – Nevettem el magamat.

- Mindig is érdekelt, hogy mit éreztél Trevor iránt mikor beszélgettetek.

- Komolyan? Ez a kérdésed? Erről szeretnél beszélgetni?

- Igen.

- Nem éreztem semmit Trevor iránt mikor beszélgettem vele.

- Semmit?

- Semmit. Kedves volt, vagyis akarom mondani kedves voltál amikor másnak adtad ki magadat, de ennyi. Úgy éreztem ő megérti milyen az, ha az embernek egy seggfej a főnöke. De ha jobban belegondolok akkor néhányszor tuti szidtál engem Sofiának.

- Lehet, hogy volt rá példa.

- Sejtettem. Mindig ál néven csajozol?

- Igen.

- Miért?

- Mert ameddig nem tudhatom, hogy bízhatok-e az illetőben, nem kell megtudnia rólam semmit sem. Ez egy fajta védekezés a részemről.

- Értelek.

- Te is ál néven kerested az igazit.

- Óvatosságból.

- Mikor ott az étteremben találkoztunk, és rájöttem, hogy ki is vagy valójában boldog voltam és egyszerre dühös is. Nem hittem volna, hogy veled fog összehozni a sors.