Párhuzamok

25. rész

A tanév végi vizsgák többsége nem jelentett különös nehézséget Fanny White-nak. Ezek alól egyedül a bájitaltan képezett kivételt. A negyedikes griffendéles lány ennek ellenére nem volt kilátástalan helyzetben: mardekáros barátnője hatalmas segítséget jelentett neki.
-Bárcsak valaki más vizsgáztathatna-motyogta Fanny, miközben kapkodva jegyzetelte Lydia minden egyes szavát, amik hasznos tanácsoknak bizonyultak.
-Piton azt is értékelni fogja, hogyan teljesítesz nyomás alatt.
-Borzalmasan-sóhajtott Fanny, ugyanis magát ismerve nem tudott mást elképzelni.
Lydia megforgatta a szemét. Nem ezt a választ várta, hiszen nem ezért ült itt Fannyval már két órája.
-Igyekezni fogok-javította ki magát a lány barátnője reakcióját látva. -Hálás vagyok, hogy segítesz nekem. Nagyon köszönöm.
Lydia bólintott.
-Legalább én is ismételek. Igaz, fele olyan gyorsan, és nem igazán hatékonyan-tette hozzá, és Fannyt ez a megjegyzés erősen Pitonra emlékeztette.
-Sajnálom-mentegetőzött. -Akár abba is hagyhatjuk mára. A lényeget már úgyis elmagyaráztad.
-Ahogy gondolod-állt fel Lydia.
Fanny is így tett, miután összepakolta a jegyzeteit, és együtt sétáltak ki a könyvtárból.
-Holnap még egy utolsót gyakorolhatnánk?-kérdezte a griffendéles lány reménykedve.
-Legyen-bólintott rá Lydia.
-Örök hálám-mosolyodott el Fanny, és valóban úgy érezte, sokat köszönhet mardekáros barátnőjének.
Egy halvány mosoly Lydia arcán is átsuhant.
-Semmiség-tette hozzá halkan.
Mielőtt a bejárati csarnokba érve elváltak volna, Fanny gyorsan megölelte Lydiát.
-Köszönöm, hogy segítesz.
Amikor a lány nem viszonozta a gesztusát, elengedte. Nem volt csalódott, hasonlóra számított. Azt viszont nem gondolta volna, hogy ezután Lydia kezdeményez egy - alig egy másodpercig tartó - ölelést.
-Nem vagy te olyan rossz bájitaltanban, mint gondolod, kis oroszlán.
Fanny hálás mosollyal nézett rá.
-Remélem, a vizsga is ezt mutatja majd.
A mardekáros lány bólintott, ami Fannynak elegendő megerősítést adott.
-Akkor holnap-köszönt el Lydiától.
-Itt a könyvtárban-hangzott a szintén elköszönésnek szánt mondat, ami után a negyedikes griffendéles lány gyors ütemben sietett fel a klubhelyiségbe, hogy aznap még a bűbájtant is átismételhesse.
A portrélyukon belépve egy különös és nem mindennapi látvány fogadta: a Weasley ikrek az ajtó mellett ültek, és a könyvük fölé görnyedve pásztázták a sorokat. Fanny érkezésére George felnézett, majd meglökte Fredet, aki megkönnyebbülten vigyorodott el.
-Ó, hát itt van a legokosabb negyedikes boszorkány az egész varázsvilágban!-pattant fel, és szertartásosan meghajolt a lány előtt.
Fanny elnevette magát. A kacagásának hangja Fredet arra késztette, hogy felemelkedjen a meghajlásból  amit nem bánt meg. A lány arcát látva úgy tűnt, a klubhelyiséget nem is a lemenő nap fénye világítja be, hanem Fanny tündöklése. Maga sem értette ezt az érzést, de szerencséjére nem is volt ideje sokat töprengenie ezen, mert Fanny gyorsan kapcsolt.
-Kitalálom: segítsek nektek felkészülni a vizsgára.
-Te, George-nézett hátra testvérére Fred-, ez a lány tényleg nagyon okos.
Fanny megforgatta a szemét, majd leült melléjük.
-Mutassátok, mi nem megy-kérte el egy kézmozdulattal az egyikük tankönyvét.
-Ez-mutatott Fred a lap tetejére, az első oldal első sorára.
Fanny gyanakodva megnézte a könyv borítóját, és igaza lett: a könyv az elsősöké volt.
-Ezt nem mondhatjátok komolyan-nézett felváltva a két fiúra. -Mégis mit csináltatok elsőtől kezdve átváltoztatástanon?
-Átváltoztattunk-hangzott a felelet.
-Miket?
-A kérdés inkább az, kiket?-javította ki Fred. -Egymást!
-Vagy mást, mint ami McGalagony kért-tette hozzá George.
Fannyt egy hajszál választotta el attól, hogy rájuk kiáltson. A kirajzolódó feladat tragikusnak tűnt. Pár nap alatt kellett volna öt év tananyagát a fiúk fejébe tömni.
-Tessék? Miért?
-Mert úgy gondoltuk, az életben arra több szükségünk lesz, mint hogy madarat változtassunk pohárrá-válaszolta Fred.
-Még ha ez így is van...
-Így van!-mondták ismét egyszerre.
-...a vizsgán igenis a pohárra lesznek kíváncsiak.
Az este hátralévő részében Fanny gyorsan magyarázni kezdte a legfontosabb fogalmakat és varázslatokat. Amikor látta, hogy a két fiú figyelme lankadni kezd, inkább abbahagyta.
-Holnap innen folytatjuk-sóhajtott, belegondolva, hogy mennyi van még hátra.
-Holnap?-kérdezte Fred értetlenül.
-Ez még csak az elsős tananyag volt.
-Most már belátod, hogy el kellett volna lopni a vizsgakérdéseket?-kérdezte ikrétől George.
Fred megvonta a vállát, azonban közvetlen ezután megrázta a fejét.
-Jobb lesz ez így.
Fanny halványan elpirulva elmosolyodott. Jól esett neki, hogy Fred így vélekedik a dologról.