Born to die / Rafe Cameron /

3.

Az egész napot a snecikkel töltöttem. Hajóztunk, sört loptunk, lerészegedtünk és egyszerűen csak jól éreztük magunkat. Most "felelsz vagy iszol" játékot játszunk.

- Sarah! Kivel csináltad először? - kérdezte JJ.

Sarah megrázta a fejét és lehúzta a piáját.

- Ne már mondd már el! - kérlelte Pope.

- Nem tehetem sajnálom. - és rám nézett hogy meg ne merjek szólalni.

Én tudom kivel volt hisz legjobb barátnők vagyunk és magamban elmosolyodtam a helyzeten. Tényleg elég abszurd.

- Lina! Te jössz! - mondta Sarah.
Jaj ne.

- Nyomjuk! - adtam be a derekam. Józanon ebbe soha nem mennék bele.

- Elvesztetted már? - kérdezte röhögést visszatartva. Fhu ezt még nagyon visszafogja kapni egyszer.

- Nem. - mondtam vállat vonva és lehúztam ami maradt a piámból.

- Komolyan? - kérdezte meglepetten JJ.

- Nyugi én sem. Nem gáz. - mondta Kie a "megmentésemre sietve".
Rámosolyogtam, némán köszönetet mondva.

Még játszottuk ezt a hülye játékot egy ideig aztán mindenki elindult haza.
Elkezdett szakadni az eső és nem lakok JB-től olyan közel. Legalább 20 perc séta. Ráadásul már majdnem teljesen sötét van. Kurva jó. Csurom víz leszek mire hazaérek.
Jön mögöttem egy motor. Ha még ez is lelocsol akkor esküszöm alávetem magam.
Lefékezett és leszállt róla egy fiú. Nem nagyon látom az esőtől. Remélem elrabol.

- Cooper te vagy az? - kérdezte Rafe.
Megismerhettem volna a piros motort.

- Mit keresel erre Cameron? Ez sneci rész. - kérdeztem a szemöldökömet felhúzva. 

- Dolgom van. Na és te mit keresel erre?

- Sarah-val voltam. Haza tartok. - mondtam.

- Nem a sziget majdhogynem másik felén laktok? - kérdezte.

- Kissé túlzás de ja nincs közel.  - megvontam a vállam.

- Szarrá ázol mire hazaérsz. - mondta.

- Ja, de nincs esernyő a nadrág zsebemben nyáron egy szigeten. - mondtam ilyen "ez most komoly?!" hangnemben.

- Ülj fel elviszlek.

- Nem kell kösz haza találok. - kicsit bunkó de ez van.

- Ülj már fel! - mostmár határozottabban mondta.
Végülis kinek van kedve szét ázni?
Elvettem a sisakot és felvettem.
Felültem a motorra és már indultunk is.

Úgy 10 perc alatt haza is értem. Megköszöntem Rafe-nek a "fuvart" és bementem a házba.

Anyám várt és elég idegesnek látszott.

- Ki volt az a fiú? - elég dühös volt.

- Sarah testvére. Semmi nincs köztünk még barátok sem vagyunk csak haza hozott. - magyaráztam.

- Hazudsz.

- Nem hazudok! Ez az igazság.

Hol voltál már megint? Haza jönni luxus már? - mostmár ordított.

- Nem szeretek haza jönni! - visszaordítottam.

Ezzel elindult felém és teljes erőből megütött.
A saját anyám. És alkohol szaga volt.
A földre estem és sírni kezdtem. Apa halála ennyire tönkretette?

Már jött volna a következő ütés de felpattantam a földről és próbáltam elfutni az ajtóig de nekem dobott valamit ami szilánkokra tört. És az egyik szilánk belefúródott a kezembe. Már vissza sem néztem csak kimentem az ajtón.
Sírtam és tiszta vér volt a kezem.

- Mi történt? - hát ez meg miért van még mindig itt?
Próbáltam törölgetni a könnyeim kisebb nagyobb sikerrel.

- Csak az anyám. Amúgy miért vagy itt? - elég fura hogy itt van még.

- Már indultam csak kiabálást hallottam és maradtam. Gyere rendbetesszük a kezed! - ezzel felvette a sisakot és felült a motorra.
Én is felültem mögé és elindultunk.

Pár perc alatt elértük a Cameron birtokot. Leszálltunk a motorról és bementünk a házba.

- Ülj le, én hozom a fertőtlenítőt a kezedre. - mondta és már ki is ment a szobából.
Leültem az ágyára és körül néztem a szobájában. Nem nagyon volt alkalmam körbenézegetni eddig. Sarah-val tény hogy évek óta legjobb barátok vagyunk és ez már szinte a második otthonom, de Rafe-el sosem voltam úgy igazán jóban. Elviseltük egymást de a barátság szintre sosem jutottunk el.
A szobája fala egy világosabb kék volt. Rengetek fotó volt a családjával.
Volt egy olyan amin én is rajta vagyok. Emlékszem erre. Mikor Sarah-val 14 évesek voltunk elvittek magukkal szörfözni. A képen én, Sarah és Rafe vagyunk hülye fejet vágva.

Épp ekkor toppant be a szobába Rafe a fertőtlenítővel és vattával.
Leült mellém az ágyra és fertőtlenítőt csepegtetett a vattára.
Megfogta a kezem és óvatosan kihúzta a szilánk darabot. Összerezzentem a hirtelen fájdalomtól.

- Ez most csípni fog. - mondta. Bólintottam. Óvatosan a sebhez tapogatta a vattát.
Nagyon fájt és tényleg eszméletlenül csípett.
Lefertőtlenítette a sebem és körbetekerte.

- Pihenj! Nekem még egy kis dolgom de majd jövök. Nem kell átmenned a vendég szobába ha most nem akarsz magyarázkodni Sarah-nak. Maradhatsz itt. Ha kell ruha átöltözni vegyél bármit - mondta.

- Köszönöm. Mindent. - egyenesen a szemébe néztem hogy megerősítsem hogy tényleg komolyan gondolom.
Felállt hogy kimenjen a szobából.

- Várj! - kiáltottam utána.
Megfordult és várta hogy megszólaljak.

- Mindegy. - én magam sem tudom mit szerettem volna mondani.
Bólintott és kiment a szobából. Nagyon elfáradtam úgyhogy kivettem Rafe szekrényéből egy random pólót ( deja vu-m van ) és lefeküdtem az ágyába hogy aludjak. Hosszú nap volt az biztos.

...

Ajtónyitódást hallottam. Biztos Rafe az. Hallottam ahogy leveszi a cipőjét és a kabátját. Befeküdt mellém az ágyba és én próbáltam feltűnés nélkül az ágy szélére húzódni.
Suttogott egy jo éjszakát félét ha jól hallottam és mostmár ténylegesen elaludtam.

- arianasmagicc ( sietek a kovi resszel eskuszom )