F L A W L E S S

6. fejezet

A levegő pillanatnyilag megfagyasztotta magát, a tűz pedig azonnal lángra lobbant. Ez a tűz volt Mr. Watts és tudtam, hogy bármikor megégethetem magam vele, ha továbbra sem tudom megtartani a kellő távolságot a forró szikrától. Igen, többnyire Mr. Watts egy tüzes tárgyként írható le, akinek a közelében lenni annyira égető, mintha a Nap sugarakat szórna feléd és annyira frusztráló, hogy már rendesen feszültséget kelt benned szimplán a megnyilvánulásával.

⋆.ೃ࿔*:･ೃ⁀➷

A srácok lesütött szemekkel ültek és kortyolgatták italukat, Katherine minden pillanatban ott legyeskedett Axel közelében, aki láthatólag túlságosan is élvezte azt a patthelyzetet, amit felállított nekem. A tekintetével egy kicsit sem adott lejjebb, arcátlanul kémlelt engem monoton, szerintem még a pislogástól is eltekintett és próbálta kicsikarni a válaszomat, amit nem adtam egykönnyen. Egy kicsit meredek lenne tárcsáznom Mr. Wattscot, figyelembe véve azokat a tényeket, hogy folyton akadályozzuk egymást és elég nagy ellenszenv irányul felém. Az pedig, hogy én felhívjam őt az éjszaka közepén, spicces állapotban. Ezzel csak mégjobban elvetném a sulykot.
Viszont ha meghátrálok, Cullen előtt leírom magam, ami a legkevésbé sem érdekelne, ha nem csámcsogna ezen idétlen időkig.

Nagyjából már szétment a fejem a max hangerejű zenétől, kezdett irritálóvá válni a körülöttem nyüzsgő társaság, a hangos kacaj, meg úgy komplex minden. Valószínűleg azért volt ennyire újszerű ez a helyzet, mert az eddigi bulik kisebb felhozatallal rendelkeztek és a színvonaluk sem volt ennyire puccos. Minimum tíz fajta koktéllal, hat fajta alkohollal, négy fajta sütivel és nagy hangszórókkal volt felszerelkezve a parti. Nyilván ez is csak azt erősítette meg, hogy Axel családja tömérdek mennyiségű pénznek a tulajdonosai és a minőség számukra elsőszámú.

- Telik az idő, Isadora, neked pedig egyre később kell zargatnod a tanárurat. - tekintgetett a vékony csuklóján lapuló órájára Axel és sürgetett türelmetlenül.

- Nem mintha az éjfél nem lenne épp elég késő egy ekkora őrültséghez. Még a telefonszámát sem tudjuk, ti idióták! - tártam szét a karjaimat és próbáltam okosan érvelni, hogy kimentsem magam ebből a hülyeségből. Axel szinte végig sem hallgatta a felé intézett mondatomat, helyette egy papírcetlit nyomott az orrom elé.

- Még szerencse, hogy előre gondolkodtunk, nem igaz srácok? - vigyorgott ravaszul, a többiek pedig helyeslően bólogattak a fiú mellett elvegyülve.

- Ezt meg honnan a francból? - ráncoltam össze a homlokomat és vártam a kérdésre a választ.

- Ugyan már, Isa, nem kell ehhez Sherlock Holmes-nak lenni! A gimi weboldalán minden elérhetőség megtalálható, meglep, hogy ezt nem tudtad. - szorongatta kezében a kiürült poharat és már szinte összeroppantotta a kezei között lévő műanyag tárgyat.

- Pontosan tisztában vagyok az elérhetőségekkel, amik minden bizonnyal értelmesebb dolgok érdekében lettek feltűntetve, nem pedig holmi játékszer gyanánt. - az arcomat a jobb tenyerembe temettem és úgy adtam diplomatikus választ a srácoknak, akik csak jót nevettek a szánalmasságomon. Hú, meglep, hogy az alkohol miatt nem adtam lejjebb a szókincsemmel. Azért van, ami örök.

- Ritka egy idegesítő lány vagy, aki még részegen is képes kiállhatatlanként viselkedni. Feladhatnál ezzel a stréberkedéssel, ha nem akarsz egy szörnyen unalmas csajszi maradni végzős létedre is. - húzott le még egy italt a torkán és kezével megtámasztotta a fejét a pulton.