Végtelen Visszhang [Befejezett]

Free as a bird

Bálint
2023.07.11 - Kedd

2:35

Talán kissé túllőttek a célon. A terv az volt, hogy megisznak egy-két sört, esetleg egy erőset, azonban a hetedik kör után abbahagyták a számolást. Az olcsó pia volt a hibás, na meg ők, akik túlságosan jól érezték magukat az asztalnál nevetve és beszélgetve. Így hát mikor végre tényleg úgy döntöttek, hogy ideje hazakászálódni, vagyis nem haza, de szálláshelyükre, akkor már egyikük sem volt a józanság közelében sem. Már kétszer eltévedtek, azonban még mindig követni próbálták a google maps utasításait, hátha csak jó helyen kötnek ki végül.

- Hé, halljátok... - kezdte Giorgio - Miért szeret sok művész cigizni?
- Na miért? - ölelte át a vállát Attila.
- Mert az is art.

Dőltek a nevetéstől, Bálint pedig megállapította magában, hogy mennyire vicces ez a Giorgio, azon tűnődve miért gondolta eddig azt, hogy csak favicceket tud. Az utcák üresen álltak, csak ők lézengtek az éjszaka csendjében. Talán Péter volt a legjózanabb közülük, azonban ő is csak Barnihoz bújva nevetgélt. Zsombor pedig már megint az eget kémlelte, igazán kíváncsivá téve Bálintot.

- Mit nézel?
- A csillagokat, bár annyira nem látni jól a sok fénytől. De nézd, ott a göncöl szekér és ha jobban lehetne látni, akkor a nagy medve többi része is kivehető lenne. Ha pedig kicsit feljebb nézel és picit jobbra, akkor ott van a kicsike is. És ha ellentétes irányba nézed, látod, ahol a hold van. Ott van mellette a Jupiter. És fölöttük kéne legyen az Androméda, de nem tudom kivenni.
- Szóval csillagok, mi?
- Igen. Otthon mindig sokat néztem őket. Budapesten sajnos nem igazán lehet, túl vakító a fény.
- Hiányzik?
- Azt nem mondanám. Jó volt ott felnőni, otthonos, viszont Budapest több mindent kínál. Meg hát ott vagytok ti is. Azt semmire sem cserélném le. Csak a csillagok hiányoznak néha.
- Miért pont csillagok? Úgy értem miért érdekelnek ennyire?
- Nem tudom. De gyönyörűek. A tudat, hogy ott vannak folyton és végtelen mennyiségben. Egyszerre érzek mindent jelentősnek és azt, hogy semmi sem számít. Olyan bennük elveszni, mint valaki szemében. Bár csak keveseknek van akkora csillogás a szemükben, hogy feneketlennek érezd. A tiéd ilyen.
- A szemem?
- Igen. - tartotta a szemkontaktust egy pillanatra - Mindig csillog. Tele van ötletekkel, nagy álmokkal, nagy dolgokkal.

Bálint nem tudta mit mondjon egy pillanatra. Ahogy Zsombor a szeméről beszélt az olyan szép volt. Mondja azt, hogy neki is szép szeme van? Nem, az túl klisés lenne, mintha csak azért mondanám, hogy viszonozzam. Pedig tényleg szépek. Így hát válasz helyett inkább csak rámosolygott. Egymás mellett sétáltak, a néma csendet pedig csak az Attila telefonján időnként utasításokat diktáló térkép szakította meg. Kezdett ismerős lenni a hely, talán most tényleg jó úton jártak.

Amikor végre bekanyarodtak az utcájukba, már mindenki fáradt volt. Bálint keze hozzáért Zsomáéhoz és biztos volt benne, hogy mindketten érezték azt az energiát, ami gazdát cserélt. Ő pedig elég mámoros állapotba volt, hogy cselekedjen, így kisujját összeakasztotta a barátjáéval. Ha Zsombit zavarta is, nem tette szóvá és nem húzta el a kezét. Csak akkor engedték el egymást, amikor Bálint a zsebébe nyúlt a lakás kulcsa után, hogy mind a hatan be tudjanak lépni.

Ezúttal is közös szobán osztoztak Zsomborral. Nem ez volt az eredeti felállás, azonban miután Peti bevallotta, hogy járnak Barnival, nem is volt kérdéses, hogy oly módon cserélnek, hogy ők együtt lehessenek. Zsoma fülig érő mosollyal lépett vissza a szobába a teraszukról, kezében az immár Bálint megállapítása szerinti száraz ruhákkal.

- A következő koncertre felveszem valamelyiket. Alig várom már.
- Jól fog állni, nagyon - válszolta ő is egy apró, de őszinte mosollyal az arcán.
- Egy cigi, mielőtt lefekszünk?
- Oké.