Bungou Nyugat

19. A nyaralás kezdete

Dazai Osamu POV

- Ja, ez így elég sok mindent megmagyaráz. - Szólal meg Madách ezzel elérve, hogy megint mindenki felé forduljon. - Szóval... - Nyújtja meg a magánhangzókat a szóban. - Aztán eltelt jó pár év és egyszer csak megjelent a Nyugat ajtajában Margit a karjaiban Ferkóval. - Pillant a nőre a férfi, a hölgy pedig csak megsimogatja a fiú fejét. - Azután döntöttük el, hogy megmutatjuk a világot Ferkónak. Körbejártuk az ex Szovjet Uniót, megnéztük Svédországot, Lengyelországot, Németországot, természetesen megmutattuk Ferkónak Magyarországot, végül is a legtöbben onnan vagyunk. Utána a Franciákhoz mentünk... - Itt elgondolkodik. - Várjunk, hogy döntöttük el végül, hogy ide jövünk? - Néz végig a csapaton, mire a legfrissebben megjött hármas egyik tagja megszólal.

- Úgy Imre drága, hogy fogadtál velünk, hogy nem tudunk időre átjutni a világ másik oldalára, ha ledobsz minket az angoloknál, ahol körözöttek vagyunk. - Kuncogja a férfi.

- Áh, igen így már emlékszem. Akkor már csak egy kérdésem van. Téged hol szedtek össze? - Fordul a tengerész kalapos férfi felé.

- Londonban, éppen a legfrissebb üzletem gyümölcsét arattam volna le, amikor belém futottak. - Vonja meg a vállát a vörös hajú férfi.

- Te már megint szerencsejátékoztál? - Horkant egyet József Attila.

- Nem! - Fonja össze maga előtt a karjait a férfi.

- Persze, csak úgy kellett elrángatnunk téged a fogadó irodától. - Neveti el magát a világos barna hajú újonc.

- Ha, ha, ha... Amúgy hogy találtatok meg? - Jön a kérdés.

- Hát az úgy volt, hogy éppen vártuk, hogy Agatha vagy valamelyik kutyája elkapjon minket, mikor Desiere oldalba bökött és azt mondta. - Itt a sötét barna hajú férfi tényleg oldalba böki az eddig beszélőt.

- Te Frici az nem a Jenő? - Teszi fel a kérdést.

- Aztán meg elkaptuk a grabancod. - Vonja meg a vállát a férfi.

- Amúgy kit is tisztelhetünk az urakban? Sajnos a csapatuk nevéről csak egy illuzionista páros jut eszembe. - Szól közbe a maffia főnöke, mire a két majdnem egyformán öltözött férfi elvigyorodik.

- Karinthy Frigyes szolgálatára. - Áll fel és hajol meg a világos barna hajú.

- Kosztolányi Dezső, szintúgy. - Ismétli meg a mozdulatot a sötét barna hajú.

- Mi vagyunk az illuzionista K je dvojité! - Hajolnak meg újra.

- Ja meg a világ legnagyobb idiótái. Tegyétek le a seggeteket és hagyjátok Iminek, hogy befejezze a mesét. - Forgatja meg a szemeit Rejtő Jenő.

- Majd adok én neked olyan Imit hogy arról koldulsz! - Csap az asztalra Madách, mire a mellette ülő Ende a vállára teszi a kezét.

- Imre nyugodj meg és inkább folytasd a történetet. - Jegyzi meg a férfi, mire Madách sóhajt egy nagyot és egy pillanatra lehunyja a szemét, mintha próbálná összeszedni magát.

- Jól van. Szóval, elküldtük a K-kat Angliába, mi pedig eljöttünk Japánba, én körülnéztem maguknál, hogy megtudjam milyen a biztonság az országban. - Pillant a Nyomozó Iroda fejére a magyar férfi. - Aztán megkértem a Fekete Embert, hogy adjon át egy üzenetet a két legnagyobb képességhasználó cégnek.

- Miért? - Húzza össze a szemeit Mori, mire a magyar csak kuncog egyet.

- Egyszerű figyelemelterelés. Amíg el vannak foglalva egy állítólagos fenyegetéssel, addig nem veszik észre, hogy mi van az orruk előtt. Csak aztán folyton önökbe futottunk. Először én és Attila. Mert valaki mindenképpen le akart ugrani arról a rohadt hídról és nem talált el oda magától! - Néz mérgesen a kalapos fiúra.

- Hé! Ne kend rám! Te voltál az a barom, aki azt kérdezte, merre van az étterem a híd helyett. Aztán TE kényszerítettél rá, hogy kérdezzem meg én az irányt! - Kapja fel a vizet a fiatalabb férfi.

- Nevetni akartam egy kicsit. A fene gondolta, hogy tudsz japánul! - Morog Madách.

- Ahogy akkor is mondtam, André megölt volna, ha nem tanulom meg. - Forgatja meg a szemeit és mutat az említettre, de amikor a nevét mondja az furcsán fület sértőnek hangzik.

- Egy úriember... - Kezd bele a Dekadencia főnöket.

- Ismeri a célország anyanyelvét. - Harsogja egyszerre a Nyugat minden tagja.

- Köszönjük, André! - Húzza a kalapot a szeme elé József Attila. - Nem mintha nem lenne elég, hogy mind tudunk magyarul, latinul, angolul, németül, oroszul, meg franciául is, még japánt is tanulnunk kellett. - Motyogja az orra alatt.

- Ettől leszel tanult úriember és nem egy alföldi földet túró disznó. - Húzza fel az orrát a Dekadencia feje.

- Hé! Mi bajod van az Alfölddel te hippi?! - Vicsorítja ki a fogait Petőfi Sándor és szó szerint elkezd átalakulni az egyik állati formájába.

- Nyugodj már le Petrovics, nem úgy értettem! - Forgatja meg a szemeit Ady Endre.

- Ha már itt tartunk. André, te miért is nem szóltál, hogy ide jössz? - Kopogtat a mutató ujjával az asztalon Madách.

- A Dekadencia nem köteles beszámolni a terveiről. - Vonja meg a vállát a férfi. - Meg különben is maradtam volna Párizsban és hagytam volna ki a bulit amit itt rendeztek? - Húzza fel az egyik szemöldökét.

- Te jó vagy benne, hogy elrontsd mások szórakozását Főnök. - Jegyzi meg fél vállról a telefonját bámulva a fiatal Széchenyi.

- Étienne! Még mindig mérges vagy, hogy kimentettelek a Szajnából? - Jön a kérdés, mire a fiú kezei rászorulnak a telefonra és tűzben izzó szemekkel néz fel a főnökére.

- Mondtam már, hogy nem voltam veszélyben. Éppen úsztam egyet a Szajnában, ahogy minden városban, ahol van folyó! - Nyom meg minden szót a második mondatában.

- Dehát csak lebegtél a vízen. - Néz értetlenül a gyerekre a Dekadencia feje.

- Éppen pihentem! - Kiáltja el magát mérgében a fiú.

- Lehetne, hogy a munkahelyi vitáitokat máskor intézzétek el? Nincs kedvem végignézni, ahogy egymást marjátok. - Sóhajt egyet a fejét rázva Bulgakov, mire a két érintett csak biccent egyet.

- Szóval visszatérve a történetre. Utánunk Arany és Ende futott össze veletek, aztán Margit és Ferkó, utána pedig maguk kerestek fel minket a kávézóban. - Magyarázza, mire a szőke hölgy felemeli a kezét.

- Ami ezt illeti! Mi Zofiával belefutottunk a fiatal úrba, akkor mikor Ferkó meg Margit a maffiába. - Mutat a hölgy Kenjire.

- És azt mégis hogy csináltátok? - Lepődik meg Madách.

- Nils. - Mondja egyszerre a két nő.

- Te meg a ludad Selma. - Kuncog egyet Madách.

- A kávézóban. - Mikor Fyodor hirtelen megszólal mellettem a többiekkel együtt én is meglepetten pillantok rá. - Úgy állította be, mintha véletlen lenne az egész, mintha csak bizonyítani akarná a saját igazát... - Magyarázza, ahogy összehúzza a szemeit. - Mikor döntötte el, hogy le akarja elemezni az én képességemet is? - Teszi fel barátom a kérdést, mire Madách Imre ajkain megjelenik egy baljós mosoly, de nem csak a szája mosolyog, hanem az egész arca.

- Amikor megtudtam, hogy Yokohamában tartják börtönben. - Jön a válasz, olyan hangnemben, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.