Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

23. rész A család

Igen, ez egy olyan szájbarágós, háttérsztoris rész lesz. Szóval, ha akarod skippeld, de ha érdekel, tessék, itt egy kis háttérsztori rólam. Mint ahogy sokszor előjött, anya Hokota polgármestere, és ha őszinte akarok lenni, ez nálunk családi hagyomány. Miért is? Kering egy legenda a városiak körében évszázadok óta, egy városi legenda, szó szerint, hogy amikor Japán szétesett a 15. században, ősünk, egy szamuráj, felhagyva a szabályokkal, hazajött, és eladta a kevés családi földet, hogy fegyvert vegyen a hollandoktól, és kiképezte a környékbeli lakosságot. Lett is egy tűzfegyverekkel feszerelt "városvédő hada". Igazából ez egy baromi erős rablóhad. Ment is lopko Még Oarai-t is fosztogatták, ha éppen megsértették őket. De amikor Japán újra kezdett megszilárdulni, a Hokota helyén álló településeken visszaállt a régi kerékvágásba. Azóta tisztelnek itt minket, és ez így beidegződött Hokota közösségébe. Miután a Meidzsi-restauráció bevezette az önkormnyzati rendszert, és létrejött a mai Hokota, azonnal megválasztották az ükapámat polgármesternek. Soha nem veszítettünk azóta választást. Dédapa az első világháború előtti két hétben vette át a stafétabotot, de őt elvitték Tsingtao ostromában harcolni. Aztán jött a II. világháború. Dédapa pilóta lett, és "belezuhant" egy amerikai cirkálóba 1945 januárjában. (Írói kiszólás: Elnézést kérek a japán történelem pontatlan bemutatásért, mentségemre szóljon, ez egy fanfiction.) Aztán jött nagyapa, akit éppen, hogy elkerült a háború, hála annak, hogy csak a kapituláció utáni novemberben lett 18. Ő kormányzott egészen 13 évvel ezelőttig, amikor visszavonult, és jött anya. Tudnillik, hogy nem volt fia nagyapának, de volt két lánya, anya és Kyoko, a nagynénim. Eredetileg nekem szánták a politikai karriert, csak a lámpalázam miatt csak második vagyok a listán. Éppen a kiszemelt örökös Mio, Kyoko lánya, aki tavaly augusztusban született. De minek mesélek itt a családi hagyományokról? Ez a rész arról fog szólni, hogy mi történt nagyapa születésnapi buliján. Szóval eljött a nap. November 18. Idén szerdára esett, szóval kivettem egy szünnapot. Még előző nap elhagyom a hajót, és elindulok a szárazföldre. Úgy fél kilenc környékén megjelenek egy négycsillagos hotel előtt. Minek megyek hotelbe? Senkinek sem szóltam, hogy jövök, mindenki úgy tudja, hogy a hajón vagyok. Így most egy hotelben fogok aludni. Másnap reggel felkelek, és kint várok, hogy megjelenjen egy fekete autó. Beszállok, és meglátom, hogy a volán mögött Sándor van.

-Maga jött?-kérdeztem.

-Engem küldtek. De biztos jó ötlet ez, kisasszony?-érdeklődött Sándor.

-Ahogy látom, tudja a tervet. Csak csináljuk, szerintem biztonságos ez-biztosítottam.

Kimegyünk Hokota szélére, ahol Sándor elővesz egy méretes ajándékdobozt, amibe gyorsan belebújok. A dobozt valahogy visszarakja a csomagtartóba, és elhajt a családi kúriához. Itt leszögezem, én és a szüleim a polgármesteri házban lakunk, de ott van a kúria, ahol nagyapa és Kyokoék laknak.

-Akkor csak rakjam ki a kisasszonyt az ajtó elé és csöngessek?-kérdezte Sándor.

-Igen-mondtam.

Sándor megcsinálja, és erre kijön Kyoko.

-Ebrin családi kúria, mit szeretne?-nyit ajtót Kyoko.

-Tiszteletes Ayumi Hakaga kisasszony küldi ezt a szerény ajándékot a nagyapja születésnapjára-magyaráz Sándor.

-Köszönjük, viszlát. Üdvözlöm az unokahúgom-vitt be és zárta be az ajtót Kyoko.

-Viszontlátásra-ballagott el Sándor.

Egyenesen odakerültem az ajándékok közé, a konyhába. Éppen anya készíti elő a tortát.

-Egy szelet apának egy szelet anyának, egy szelet Kyokonak, egy szelet a férjének, mi is a neve, egy szelet Mionak, egy szelet nekem, egy szelet a férjemnek. Ez így hét. Inkább legyen páros, az egyszerűbb. De kinek adjuk a nyolcadikat? Hagyjuk meg Ayuminak, hátha idejön-számolt anya.

-De kedves-gondoltam.

-Ekkor anya kimegy a tortával a nappaliba, és átviszik az ajándékokat is.

-Boldog szülinapot apa!-mondták a testvérek.

-Köszönöm-ölelte meg mindkettejüket nagyapa.

Miután szemügyre vette a tortát, Kyoko érdeklődni kedzett.

-Miért nyolcfelé vágtad? Hiszen csak heten vagyunk!-kérdezte gunyorosan.

-Hátha Ayumi is hazajön-válaszolt anya.

-Azt hiszed, hogy a lányod idetolja a képét, amikor fontosabb neki a sulija, mint a családja? De ajándékból küldött egy extravagánsat-sérteget Kyoko.

-A te lányod se lesz más!-vágott rá anya.

-Hagyjátok abba lányok! Inkább hagyjuk a papát ajándékot bontani!-mondja nagymama.

-Igen, anya-mondták anyáék.

-Melyik ajándékot szeretnéd kibontani?-érdeklődött nagymama.

-Azt a nagyot-mutatott búvóhelyemre nagyapa.

-Az unokádét? Hozzátok ide!-parancsolt nagymama.

Óvatosan odavittek nagyapához, (ráraktam a törékeny matricát a dobozra) és mikor nagyapa levette a csomag tetéjét, kibújtam.

-Boldog szülinapot, papa!-öleltem át az ünnepeltet.

Szegény nagyapa majdnem szívrohamot kapott, mikor meglátott. Kyokón látszott, hogy meglepődött. Nagyon.

-Megmondtam!-mondta anya.

-Ayumi!-vett szemügyre nagyapa.

-És még azt hittétek, nem jövök, pedig itt vagyok tegnap óta!-mondtam.

-De hol aludtál? Az utcán?-aggódott apa.

-Nem. Kivettem egy hotelszobát. De egyébként itt az igazi ajándék, papa. Egy limitált kiadású Jokoszuka MXY-7 Óka modell. Sok japán modellweboldalt nyálaztam át érte-nyújtottam át a dobozt.

-Végre teljes a kollekció...-kezdett sírni nagyapa.

-Oh. Nem akartalak megbántani. Tudom, hogy a dédi-ekkor nagyapa megállított-Ne bánkódj. Tudom, hogy jót akartál.

-Na, mindegy, melyik ajándék legyen a következő?-kérdezte nagymama.

Az ajándékok kibontása után tortázás, majd a nap maradék részében a kis családdal együtt töltöttem a napot. Jó mulatság volt. De nekem is el kellett köszönni. Este visszaültem a fekete autóba, és visszahajókáztam a Horthyra. És itt van a rész vége. Viszlát!

Sziasztok! Ez a második GuP fanfictionöm huszonnegyedik része. Ha tetszik, likeold, ha ötleted van, kommentelj. Ja, és sok köszönet Benivoknak!