Please, Teacher! (JiKook)

Kínos

Fel sem ébredtem másnap délig, és mikor kinyitottam a szememet és realizáltam, hogy mi történt előző este, pírba szökött arcom és most egészen máshogy nézek Jungkookra, mint eddig. Noha tudtam, hogy szeret engem és egy kapcsolatban vagyunk, mégis a tegnapi romantikus együttlétünk éreztette velem először igazán, hogy az övé vagyok. 

Mivel Tanárom nem ébresztett fel, kikövetkeztettem, hogy valószínűleg leigazolja a napomat mivel lett volna egy csomó órám ma, mondjuk pont könnyűek, szóval nem maradok le sok mindenről. Viszont fakt is lett volna, amin elvileg kötelező megjelenni de most tanácstalan vagyok. Eléggé lelombozott amit Jungkook mondott a tanárról, én teljességgel tiszteltem és felnéztem rá, csalódott vagyok, hogy ugyanolyan, mint bárki más. 

Így eldöntöttem magamban, hogy nem érdemli meg jelenlétemet ezért egész nap Jungkook lakásán lustálkodtam. Komótosan lefürödtem és tanárom ruháiba felöltözve kezdtem el valamiféle ennivalót varázsolni magamnak. Nem sokkal később már hallottam Jungkook kocsijának a hangját ahogy leparkol, így tudatosítottam magamban, hogy jó rövid napja lehetett. 

- Szia! - köszönök tanáromnak.
- Szervusz, Édesem. - ad egy puszit fejemre. - Mit főzöl? 
- Csak zöldséget. Fogyni akarok egy kicsit. - kapcsolom le a tűzhelyet.
- Minek? - pakolja le a cuccait. 
- Hirtelen fellángolás. - rántom meg a vállam. - Lenne ma faktom.
- És? 
- Szerinted bemenjek? - nézek rá kérdően.
- Legszívesebben azt mondanám, hogy nem. De azok kötelezőek, még én sem tudom leigazolni. - mondja.
- Komoly? Pedig abba voltam, hogy egész nap nem csinálok semmit. - duzzogok.
- Én abba voltam, hogy egész nap szexelünk, de az élet nem habostorta. - ül le az asztalhoz tovább dolgozni, mire én elkezdek készülődni, hiszen indulnom kell akkor. 

Még szerencse, hogy pakoltam tegnap ruhákat, mivel most nem lenne mit felvegyek. Egy sima szaggatott farmert vettem fel egy fehér feszülős pólóval, majd fogva táskámat amibe csak egy füzet volt már indultam is. Alaposan elköszöntem Jungkooktól és hevesebb léptekkel szedtem magam mivel eléggé késésben voltam, mint a múltkor, és már nagyon gáznak érzem. 

Már a terem felé siettem, viszont így is késtem öt percet amit remélem elnéz nekem ismételten a tanár, majd egy illedelmes kopogás után beléptem. Természetesen nem szólt semmit, csak intett, hogy üljek le, én pedig annak ellenére, hogy most másmilyen lett a szememben, a tárgyát ugyanúgy szeretem, ezért minden figyelmemet magyarázatára összpontosítottam. 

Hamar eltelt ez a pár óra, amit most is eléggé élveztem így eszembe se jutna itt hagyni. Viszont ha hazaértem alaposan nekiállok a mateknak is, mivel igaza van Jungkooknak. Nagyon elhanyagoltam és bukásra állok, de most megmutatom neki!

Merengésemből tanárom hangja ébresztett fel, és amint realizáltam, hogy pakol, körbenéztem és már senki nem volt a teremben, csak mi. Kapkodva kezdtem én is a táskámba dobálni tollaimat, majd amint felálltam, megszólalt a velem szemben levő:

- Valami gond van, Jimin? - kérdezi jelentőségteljesen. 
- Nincsen. - lepődök meg. - Miért gondolja?
- Csak nagyon el vagy merengve. Késel az óráimról, nem csinálod meg a házid... - utal arra, hogy mára teljesen elfelejtettem egy komplett feladatot megcsinálni, ami nem szokásom. 
- Ohh, elnézést Tanárúr. - kérek tőle bocsánatot.
- Ha valamit szeretnél megbeszélni velem, tudd, hogy nyitott vagyok egy csevejre. - mondja sokatmondóan, mire az igazságérzetem nem enged nem megszólalni.
- Hát...azt hiszem az nem lenne jó ötlet. - próbálok nem szemeibe nézni.
- Miért? - húzza fel szemöldökeit. 
- Mivel...tudok róla, hogy mit gondol rólam a Tanárúr! - vörösödök el ahogy felhozom ezt a kellemetlen témát. Láthatóan meglepődik, mint akinek fogalma sincs miről van szó, így leveszi táskáját válláról és már teljességgel rám figyel.
- Mit gondolok rólad? - kérdezi kíváncsian.
- Hát...tudja. - tördelem ujjaim.
- Őszintén fogalmam sincs. - teszi karba kezeit. 
- Tudom, hogy megjegyzéseket tett a fenekemre! És kicsit zavar, mivel én felnéztem önre és nagyon szeretek az óráira járni, de így kellemetlen nekem. - vágódik ki belőlem az őszinteség. Namjoon csak nagyra nyitott szemekkel néz rám hosszú másodpercekig, majd egy jóleső kacagásban tör ki, én pedig furcsállva nézem.
- Ezt meg ki mondta neked? - kuncog tovább.
- A-azt nem mondhatom el. Titkos besúgó. 
- Akkor üzenem a titkos besúgódnak, hogy teljességgel hetero vagyok. - röhög tovább, majd újra vállaira vette táskáját. - Téged pedig ezután is várlak óráimon. - érinti meg vállamat, majd ezzel ki is ment a teremből, hátrahagyva engem, vér vörös fejjel. 

Jungkook...ezt a pondrot!!! Ezt még megbánja. Dúlok-fúlok dühömben és sietve megyek lakása felé ahol alaposan kioktathatom. 

Hazaérve hevesen becsapom az ajtót mire felhúzott szemöldökkel néz irányomba miközben a kanapén szürcsölgeti kávéját, vagy teáját, bánom is én!
- Te utolsó gyökér! - kelek ki magamból, mire fogalma sincs mi bajom van. - Azt hazudtad, hogy a kémia tanár megbámulta a seggem!
- Ohh hoppá. - teszi le bögréjét. 
- Ne hoppázzál itt nekem! Teljesen leégettem magam előtte! 
- Nem gondoltam volna, hogy elmondod neki. - húzódik pimasz vigyorra szája. - Ez halál ciki lehetett. - kezd el röhögni. 
- Benned semmi empátia nincs! 
- Tényleg nincs. - mondja lezseren majd feláll és elkezd felém jönni. - Cuki vagy mérgesen. 
- Haragszom rád jelenleg. - teszem ki kezeimet magam elé, hogy ne tudjon közelebb jönni.
- Ugyan Édesem! Csak féltelek, ezért találtam ki. Nem jutott eszembe más, amiért megutáltad volna.
- Persze, hogy nem, mivel ő az egyetlen normális tanár ebben az iskolában! - zúzok el mellette azzal a címszóval, hogy fürdeni megyek, Jungkook pedig hagyott kicsit dühöngeni. Magamban forrtam ahogy engedtem a kádba a vizet, még egy fürdőbombát is beleraktam, csakhogy relaxáljak. Ha pedig lenyugodtam, kitalálom a méltó büntetést, ezúttal pedig Jungkook kapja.