Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[5]

És hát elérkezett az a nap, amit nagyon de nagyon nem vártam. Vagyis hát... Nyilván szerettem volna tanítani meg ilyenek, de féltem nagyon.
Kikeltem az ágyból, és kerestem valami értelmes ruhát, ami tipikus "tanár vagyok" szettnek sikerült. Ing, nyakkendő, valami elegánsabb kardigán, egy viszonylag normális nadrág, és egy átlagos cipő. Felvettem a szemüvegem, valamint a táskám, és már indulásra készen voltam. A konyhában összefutottam a lányommal, aki az egyetemre rohanva itthon hagyta a reggelijét. Gondoltam én is összedobok valami ehetőt, hogy ne pusztuljak azonnal éhen. Megigazítottam gyorsan a hajam, valamint ellenőriztem a karkötőm amit Jinnitől kaptam valamelyik születésnapomra, és már el is indultam.

Az egész busz út alatt stresszeltem, hogy milyen lesz az iskola, a diákok, a munkatársaim, a főnököm... A lehető legtöbb szituációt lefuttattam az agyamba ami megtörténhet, és hát ez arra volt megfelelő, hogy ne vegyem észre, hogy már leszálltam, és az iskola kapujában vagyok. Ettől ha lehet még idegesebb lettem. Félve mentem be az új munkahelyemre. A portás mosolyogva köszönt, és eligazított, szóval megtaláltam a tanárit.

- Jó napot! - köszöntem az ajtón belépve, és meghajoltam. Mindenki visszaköszönt, de nem tettek mást. Kivéve egy valakit. Egy helyes, szőke férfi mosolyogva intett nekem.

- Gondolom Choi Soobin. - lépett mellém. Bólintottam, mivel tudtommal Soobinnak hívnak, méghozzá Choi Soobinnak. - Christopher Bang vagyok. De inkább Chan. Bang Chan. - mutatkozott be illedelmesen. - Az lessz a te asztalod. Az enyém mellett. A fiókban, és a gépen az órarended. Gondolom nem kell elmondani hogy hogyan működik a számítógép, mivel matekos vagy. Ha kell segítség, csak szólj. Ma a tiéd vagyok. Az összes órám elmarad azért, hogy segíthessek. - mosolygott rám.

- Köszönöm Christopher. - ültem le a helyemre.

- Csak Chan. És bocsi hogy tegezlek, de nagyon nehéz magázódom... Ausztrál vagyok. Angol tanár.

- Aham... - motyogtam. Nem nagyon figyeltem rá. Az órarendemet néztem. Első órában, rögtön bedobnak a mély vízbe. Tizenkettedikesek... - Chan. - fordultam felé. - A tizenkettő C-be jár Choi Beomgyu? - kérdeztem a szemébe nézve.

- Igen. Az én Jeonginnemmel együtt. - mosolygott. - Várj... Vedd úgy hogy nem mondtam semmit. Ha negtudják, kirúgnak. - suttogta.

- Oké... És megtudhatom hogy merre a 12c? Lassan csengetnek. - néztem az órámra.

- Persze. - vezetett el odáig. Pont csengőszóra az ajtó előtt álltam. - Az órád után várlak a tanárniban. Persze ha nem csinálnak ki addig.

- Ez bíztató. - motyogtam magamba, mivel Chan akkor már magára hagyott. Kicsit idegesen léptem be a terembe. Szerencsére azonnal megláttam Beomgyut, aki rám mosolygott. A második ember akit észrevettem, az Lily az elsősorba. Kicsit meglepődtem... - Jó napot. - köszöntem kedvesen, majd a tanári aztalhoz mentem. A diákok megvoltak szeppenve. - Choi Soobin vagyok, harmincnégy éves.  Mától itt tanítok nálatok. Matekot és fizikát oktatok az iskolában. Valami kérdés? Vagy bemutatkoztok? - kérdeztem mosolyogva. Három kéz automatikusan a levegőbe emelkedett. Tipikus... Mind a három lány volt. - Oké... Mielőtt kérdeztek bemutatkoznátok? - mosolyogtam az osztályra. - Okés... Akkor kérdezz te elsőnek. - mutattam rá az első sorban, az ablak mellett ülő lányra.

- A nevem Ning Yizhuo, Ningning. Kínában születtem, és tizenhét éves vagyok. - mosolygott rám aranyosan. - Az lenne a kérdésem, hogy házas-e?

- Számítottam erre a kérdésre. - motyogtam halkan. - Hát... Most jelenleg nem vagyok házás, és mielőtt megkérdeznétek, nem vagyok párkapcsolatban. - válaszoltam meg a kérdést. - Kövi? - kérdeztem kedvesen.

- Shin Ryujin. - mutatkozott be a lány az utolsó előtti padsorból. - Két kérdésem lenne. Az egyik ugye.. azt mondta hogy jelenleg nem házas... Szóval volt már házastársa? A másik pedig az lenne, hogy: Miért lett tanár? - kérdezett Ryujin egy értelmes kérdést.

- Igen. Volt egy feleségem. Kényszer házasság volt, elváltam, mivel az ex feleségem fűvel fával csalt. - válaszoltam az első kérdésére. - Igazából eleinte nem akartam tanár lenni. Tizenöt éves koromig idol akartam lenni, de akkoriban meggondoltam magam. Nem tudtam mi akarok lenni, és amikor megszületett a lányom, akkor döntöttem úgy, hogy én tanítani akarom őt, és tanárként akarok dolgozni. - néztem a lány szemébe, aki elmosolyodott, majd bólintott. - Van még kérdés? Vagy ez lesz az utolsó? - fordultam körbe. Válaszul páran jelentkezni kezdtek. - Oké.. akkor ez egy kérdezz-felelek óra lesz.

- Tanár úr! - szólalt fel a lány, aki Lily mellett ült. - Huh Yunjin vagyok. És azt szeretném kérdezni, hogy hogyan hívják, valamint hány éves a lánya ha publikus infó!

- Ő is Yunjin, és tizenkilenc éves. - válaszoltam.

- Mr. Choi! - szólalt meg egy fiú is. - Park Sunghoon. - mutatott magára. - A kérdésem pedig az, hogy maga mennyire kemény tanár? - kérdezte kicsit félve.

- Nem tartom magam szigorúnak. - mosolyogtam rá. Sunghoon bólintott, majd halkan beszélgetni kezdett a mellette ülővel.

Sok kérdést kaptam, és sokra is válaszoltam. Amikor már a sokadik kérdést hallgattam végig, ránéztem a karórámra, és akkor vettem észre, hogy még csak negyedóra telt el az órámból. Kicsit meglepődve válaszoltam az akkor feltett kérdésre. "Volt-e házi állatom, és ha volt hogy hívták?" Ezt egy Jeongin nevű srác kérdezte, Beomgyu mellett ült. Róla beszélt Chan is...

Két fiú a hátsósorból felállt, és elindultak ki az órámról. Először nem tudtam mire vélni, de a magasabb fiú arckifejezése alapján, megunta az órám, nem is kicsit.

- Bocs. De ti most hova készültök? - mértem végig a két fiút, akik kérdésemre megálltak, és felém fordultak.

- Nem egyértelmű? Ki az óráról. - válaszolt a magas, fekete hajú.

- És ezt ki engedte meg nektek?

- Én. - válaszolt lazán a srác.

- Na ne haragudj már! - emeltem fel a hangom. - Mi bajod van neked hogy így viselkedsz? - kérdeztem közelebb lépve hozzá.

- Mi bajom... - gondolkodott hangosan. - Bocs Mr. C, de nincs sok köze a gondjaimhoz. - húzta ki magát.

- Amíg az órámon akarod megoldani, addig de. Igenis sok közöm van hozzájuk. - érveltem.

- Oké. Akkor mondjam mi bajom? - kérdezte mosolyogva. Bólinottam. - Maga tudja. - rántott vállat. - Az van hogy már egy ideje áll, és ehhez kell Taehyun segítsége, és ha nem akarja, hogy itt és most az osztály előtt basszam szájba, akkor kienged minket. - nyitotta ki az ajtót, majd a szőkével együtt kilépett rajta.
Meglepődve fordultam vissza az osztályhoz. Beomgyu rámnézett.

- Szokj hozzá Soobin. - mondta halkan. - Nincs olyan diák a suliba aki ne járt volna alatta.. sőt már tanárból is egyre kevesebb... - halkult el - Tud Ő kedves is lenni, csak nem mindig sikerül. Sajnálom hogy így kell megismerned Kait és Taehyunt. - biggyesztette le ajkait, majd a fejét is lehajtotta.

- Kár vagy nem kár... - rántottam vállat. - Így akarta az élet. - ültem le a tanári asztalhoz, és elkezdtem memorizálni a neveket. - Akkor hátul ül az ablaknál Taehyun meg ez a Kai, a falnál Tzuki és Haram? - kérdeztem a két lánytól akik bólogattak. - Kaiék előtt.. Yuki(?) - mutattam rá az egyik lányra, aki bólintott - Okés... Akkor pedig te vagy Seoyoung... - Ő is bólintott....

Az óra végére nagyjából sikerült megjegyeznem a neveket. Szimpatikus volt az osztály... A két jómadár kivételével... 22 normális, 2 engedetlen, szabályszegő. Tetszett a felállás, csak bár ne lett volna az a kettő olyan szemtelen.