Hírnév után (SzJG ff)

7.

Tegnap a két fiú későn távozott tőlünk, nekem pedig, nem nagyon volt ellenemre az egész. Békésen tudtam olvasni a Zabhegyezőt, ami a lényeges volt számomra. Szóval sok vizet nem zavartak a srácok.

Most jelenleg reggel van, amit azzal indítottam, hogy elvégeztem rutinom.Szokásos mosakodással kezdtem, utána felkaptam egy szürke kapucnis pulóvert és egy fekete nadrágot. Hajam kifésültem, és hagytam vállamra omlani.
Sminket se bonyolítottam túl. Egyszerű szempillaspirált használtam, és ajkaimra szájfényt helyeztem.
Mindezt csendesen, mivel nagyiék szokás szerint sokáig aludtak még.

Ezután lementem konyhába és megettem a még este elkészített reggelimet. Utána felkaptam kabátom, majd convers cipőm amit már a folyosón végeztem.

Kis idő elteltével idegesen néztem körül, de látó szemszögbe nem láttam bátyámat. Lassan menni kellene.
Nem sok percbe telt meguntam, hogy csak várok, megindultam szobája felé.

Kopogtam, de senki se jött ki, arcomon kisebb félelem terült szét, amit az váltott ki, hogy lehet még alszik.

Félretettem az illemet, hogy nem mehetnék be engedélye nélkül. Beléptem a szobába,ahol az a meglepetés fogadott, hogy senki se tartózkodott bent. Végig gondoltam a dolgot leesett, hogy nem várt meg. Azért szólhatott volna bár, utólag kár idegeskedni emiatt.

Legyintettem egyet, mert nem szándékoztam hisztit csapni emiatt.
Én úgyis Virággal terveztem menni, aki nagyon közel került hozzám ezalatt az öt nap alatt.

Eszembe is jutott, hogy már lehet kint vár. Mivel nagyiék még pihentek, hangzavart nem csapva, táskám vállamra helyeztem, és távoztam a házból.

Meglepetésemre a kapu előtt senki se várt.Hol van Virág?
Ez jutott először eszembe mikor körbe tekintettem.

Elővettem telefonomat válasz reményében, ahol szerencsémre értesítéseim között pihent barátnőm üzenete.

Virág Bencze:Ma nem megyek. Bocsi:(

Hm, vajon mi baja lett pénteken?

Értetlenül álltam a dolog előtt, de logikusabbnak tartottam, ha rá kérdek.

Reni Rentai :Baj van?

Miután elküldtem üzenetet, útnak is indultam, választ már nem vártam meg.

A tíz perces útból, csak hármat tettem meg egyedül. Összetalálkoztam Cortezzel, aki ma is helyes volt . Fekete haja keksze kúszán állt, sötét színű dzsekit és egyszerű farmert viselt ami szintén kiválóan állt rajta. Öt nap alatt nem döbbentem meg már. Csak a szokásos kellemes látványnak tartottam.

Először magam is meglepődtem az agymenéseim miatt, de lányból vagyok, és megengedhetem magamnak, néha a bámulását, de persze szigorúan észrevétlenül.

- Hát te? - zökkentett ki Cortez.

Gondolom arra akart utalni öt nap alatt egyszer se találkoztunk suliba menet.

- Öh, iskolába megyek? - kérdeztem vissza zavartan.

- Leesett. - bólintott. - Akkor már  megyünk együtt ? - ajánlotta fel egy pimasz mosollyal.

- Nyilván. - válaszoltam, de azért kissé lelkes voltam társasága miatt , amit igyekeztem  tudtára nem adni.

Az agyam azt mondta, hogy csak öt napja láttam először, és nem is ismerem rendesen. A szívem, pedig, hogy ez az egész nem bűn.

- Bátyád? - érdeklődött rá,megtörve a csendet.

Közben lassú léptekkel elindultunk a pokol felé amit giminek hívnak.