𝐍𝐞𝐯𝐞𝐫𝐭𝐡𝐞𝐥𝐞𝐬𝐬 | 𝑱𝒖𝒏𝒈𝒌𝒐𝒐𝒌 |

Prológus

Kis Dézi vagyok. Egy átlagos 17 éves lány.
Anyukámmal, Vikivel élek egy családi házban, egy faluban. A gimiben csak egy barátom van, aki tényleg nagyon megbízható barát. Az ő neve Beni. Kiss Benjámin. Majdnem ugyan az a vezeték nevünk...

Nemrég anyumnak megszűnt a munkahelye, ezért most kicsit meghúztuk magunkat, amíg nem talál új munkát.

Most már nyár vége van. Nem mentünk a nyári szünetben sehova, mert mint már említettem kifogytunk a pénzből. Egész szünetben segítettem anyának, hol az önéletrajz írásban, hol az öltözködésben, amikor már éppen úgy alakultak a dolgok hogy behívták egy céghez elbeszélgetésre. A bökkenő csak az volt, hogy sehova nem került be eddig.

Most szombat este van.

Mint mostanában mindig, így most is a nap hátralévő részében állások után kutattunk több kevesebb sikerrel.. de azt hiszem inkább az utóbbival...

-Nem hiszem el.. Pont azok a helyek nem érdekelnek téged, ahova még esélyes is lennél, hogy bekerülj.. -idegeskedtem, mert már egy órája bújtuk a konyha asztalnál a laptopomat.

-Nem tehetek róla. Ha már így alakult, akkor legyen jó helyem a következő irodámban. -magyarázkodott nekem anya.

Én csak fáradtan sóhajtottam egyet és átmentem egy másik álláskereső oldalra.

Folyamatosan nézem én is őket, mert majdnem minden nap raknak fel új hirdetést és már tényleg kezdünk elszegényesedni.

-Na, nézd! Újabb hirdetések! -örültem meg ennek, habár tudtam, hogy anyának semelyik sem tetszene..

-Lássuk mik azok... Egy cipőboltban eladó. Aztán virágkötő.... meg... -és itt megakadt. -Tesi tanár a sulitokban?! -szaladt fel a szemöldöke.

-Ha jót akarsz magadnak, oda ne menj! -tanácsoltam.

-Na jó... akkor még van itt olyan hogy logisztika egy alkatrészt árusító cégnél.. Jó ez tetszik, ehhez beadom a jelentkezést. -mondta határozottan, és már csatolta is az önéletrajzát.

-Várj, anya! Ehhez is add be! - néztem tovább a munka lehetőségeket.

-Miért? Mit tálaltál még? -kíváncsiskodott.

-Hát valamilyen ázsiai cég nem rég jött ide a városba, aztán kevés az alkalmazott, valamilyen programszervező cég... legalább is ez van ide írva. -mutattam a képernyőre.

-Wow! Azonnal küldjük el ide is a jelentkezésemet! -parancsolt inkább magára, mint rám.

Ezt követően elköszöntem anyától és felmentem lezuhanyozni, fogatmosni és az esti dolgokat elvégeztem és bementem a szobámba, mivel este nyolc múlt.

Ilyenkor mindig rengeteg gondolat szokott cikázni a fejemben.

Nagyon magányosnak érzem magam.

Beninek, a legjobb barátomnak van egy 2 évvel idősebb szintén fiú testvére. A neve Max. Egyszer-kétszer összefutottam vele, amikor náluk voltam, mert átmentem suli után hozzájuk és nagyon hasonlítanak egymásra.

Sötétbarna haj, sötét, már már fekete szem, alig látható szeplő az arcukon, nem is barna, de nem is fehér bőr, mind a ketten izmosak a korukhoz képes és nagyon okosak, de én csak Benit ismerem közülük és róla elmondhatom hogy szeret benne lenni a hülyéskedésekben.

Hát igen.... nincs is jobb annál, minthogy egy unalmas nap után, éjjel, a szobámban ülni az ablak előtt, bámulni a csillagokat magányosan, és a legjobb barátunkon, illetve a testvérén gondolkzoni...

Így hát befeküdtem inkább az ágyamba és ezzel a gondolattal aludtam el..

Köszönöm, hogy elolvastad!