A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

78. Miniszteri teázás

Hermione elég komornak tűnt, ahogy bevágódott mellénk a boxba. Őt követte Vitrol, és kisvártatva érkezett még Luna Lovegood is.
Lunát nagyon kedveltem, hatalmas humora volt, bár nem mindig voltam róla meggyőződve, hogy nem gondolja-e komolyan, amiket viccként fogok fel.
Ez egy kicsit megijesztett, de ezt leszámítva ahogy megismertem a DS edzések alatt, olyanná vált számomra mint egy kishúg.
Ezúttal sem csalódtam benne, kellemes, nyugtató hangján éppen azt magyarázta nekünk, hogy az alkoholnak sok negatív hatása van a szervezetre, ráadásul vonzza az úgynevezett mürmülő* pukmányokat, közismertebb nevén a murmucokat, amik előszeretettel férkőznek be a füleden át a vérkeringésedbe, míg el nem jutnak az agyadba és a szívedbe, és ott fejtik ki kártékony hatásukat.
Azt, hogy ezek a pukmányok pontosan mit is csinálnak nem fejtette ki, de mielőtt Rita Vitrol vagy bárki más le tudta volna hurrogni, azt még megtudtuk, hogy a murmucok szemmel szinte láthatatlan, szárnyasnak látszó lények, viszont valójában csak négy, pici lába van mindnek, amikkel olyan gyorsan szalad, mintha repülne.
- Te jó ég! Honnan veszel ennyi maszlagot? - horkantott fel az újságíró, miközben az ő kupájában sokkal több alkohol volt, mint általában lenni szokott. Cedric és én csak néztük, ahogy kihozták neki a vajsört, és a Lángnyelv Whiskyt, majd egy pillanat múlva összeöntötte a kettőt. - Ez mind kitalált butaság!
- Miss Vitrol! - csattantam fel. - Ne próbálja meg sértegetni Lunát, mert nem állok jót magamért.
Néma, gyűlölködő pillantással mért végig.
- Ugyan mit tudsz te velem tenni? - megengedett magának egy örömtelen kacajt.
- Nos... - közelebb hajoltam hozzá, mert nem akartam, hogy mindenki tudja. - Éppenséggel intézhetek önnek egy cellát az Azkabanban. Elég zabosak rám, de Mr Caramel talán hajlandó megbocsátani, ha egy bűnözőt a kezére juttatok- megvártam, míg kicsit elsápad, majd hátradőltem. - Pontosan tudja, hogy mit gondol rólam a minisztérium.

Ismételten kacagott. Félelmetes nő volt, az volt az érzésem soha ilyen alakkal nem találkoztam még. A tavalyi énje, bár sosem gondoltam volna ezt lehetségesnek, jobban tetszett.
- Granger, minek hoztad ezt a nőt ide? - vágott közbe Cedric, mielőtt reagálhattam volna bármit is a szavaira. - Tavaly is csak ártott nekünk.
- Most viszont lehetősége lesz jóvátenni valamit a káoszból, amit elindított. Viszont még meg kell várnunk Harryt. Éppen Cho-val randizik - Unokabátyámnak a torkán akadt a vajsör ennek hallatán, de csak összenéztünk.
- Szegény fiú - sóhajtottunk patetikusan. - Merlin nyugosztalja.
- Ti is ugyanolyan éles nyelvűek vagytok - kotyogott közbe Vitrol. - Még talán hasznát is vennék neked az újságok. - Éles állával felém bökött.
- Meg még mit nem! - horkantottam. Annyi lélekjelenlétem éppen volt, hogy ne mondjam azt, én is szentelhetem az életem a teknősbéka tenyésztésnek, mivel annyi vagyon szakadt rám, hogy dolgoznom se nagyon muszáj hátralévő életemben. - Nem leszek egy ilyen ostoba firkász.
- Ó, ebből egy rövid, de ütős cikket össze tudnánk már hozni! A Trimágus Tusa kétes hírű nyertese az újságírók ellenszenvéről nyilatkozva...
- Nem nyilatkoztam - jelentettem ki hűvösen.
- Nos, én író vagyok. Elsősorban újságíró, de másodsorban rendes író. Ha a jelenlétemben bármit kimondasz, azt felhasználhatom később.
- Ha bármilyen becsmérlő megjegyzést tesz a húgomra, feljelentem - Cedric ezt úgy jelentette ki, mintha az időjárásról beszélne. - Még a tavalyi cikkeinek is nyögjük a nyomát, de azért ne higgye, hogy megfosztott volna minket minden befolyástól - elnézően, tamáskodva nézett farkasszemet a nővel. Ezért imádtam. Amikor ezt az arckifejezést nem rajtam gyakorolta, szenzációs volt.
- Nahát, belőled biztosan jó családapa lesz - jegyezte meg Luna kissé álmélkodva. - Csodálatra méltó, ahogy véded Margaretet, pedig csak az unokatestvéred.
- Köszönöm.
Cedric nem is tudott mást mondani, annyira lesokkolódtunk a hirtelen jött dicsérettől.
A sokkunk viszont nem tartott sokáig, mert az ötödikes griffendéles lány kis híján félrenyelte az italát és kémlelni kezdte az embereket.
- Harry! Gyere!
Integetni kezdett a helyiség túlsó vége felé, Cedric pedig ugyanarra nézve megkönnyebbülten sóhajtott.
- Végre.
A percekig tartó feszült csend végre feloszlani látszott az ötödikes fiú megérkezésével. Vitrol arcára rá volt írva az izgalom, hogy hármunkat, a Tusa résztvevőit együtt látja.
– Milyen korán jöttél! – szólt Hermione, miközben félrehúzódott, hogy helyet szorítson Harry
székének. – Azt hittem, Chóval vagy. Csak egy óra múlva számítottam rád.
– Chóval? – kapott a szón Rita, és Harryre meredt. – Randevúztál?
Közben felkapta a krokodilbőr táskáját, és kotorászni kezdett benne.
– Ha Harrynek száz barátnője lenne, magának ahhoz se volna köze! – ripakodott rá Hermione. –
Úgyhogy rakja el azt a vacakot, de rögtön!
Az említett vacak egy méregzöld penna volt, az a bizonyos pulicerpenna, amivel olyan sok tudósítást írt, sokat a mi kárunkra. Nem szóltam, de csodáltam Hermione éles nyelvét, én magam sem mondhattam volna jobban. Rita olyan arcot vágott, mintha butykornyálat nyelt volna, eltette az írószerszámot; és csattintva becsukta táskáját.
– Miről van szó? – kérdezte a székére zuttyanva Harry, és végignézett az asztaltársaságunkon.
– A prefektus kisasszony talán most már hajlandó lesz minket is beavatni – mondta Rita, és belekortyolt az italába. – Beszélnem azért szabad a fiatalemberhez, ugye? – tette hozzá, Hermionénak címezve.
– Azt szabad – felelte higgadtan a lány.
Ritának ismét felcsillant a szeme, de csak a szája sarkából merte odamorogni Harrynek
– És mondd, csinos a lány?
– Még egy szó Harry szerelmi életéről, és lőttek a megállapodásunknak! – förmedt rá Hermione.
- Egyébként meg igen - mondta Cedric is. Én csak a homlokomra csaptam, bátyuskám jobban tette volna, ha ezúttal csendben marad.
- Ha majd cikket szeretne írni arról, hogy milyen barátnőtípusok vannak, akkor szóljon - én már beszéltem, mikor Rita még csak nyitotta a száját, így rögtön be is csukta. - És ne lásson ebbe szerelmi háromszögeket, kérem.
- Pedig igen érdekes lány lehet, ha ketten is áhítoznak rá.
- Ebből is kitűnik, hogy maga milyen pocsék újságíró! Ha valóban odafigyelne a külvilágra, és nemcsak a szenzációhajhászat érdekelné, akkor tudná kicsoda Cho Chang! - nem bírtam nem megemelni a hangom, majd Hermione felé fordultam. - Tehát miért is vagyunk itt mind a hárman?
- Megállapodást kötöttünk Ritával - kezdett bele bátran Hermione, persze az a tyúk nem hagyta végigmondani a mondatát, és közbevágott.
– Milyen megállapodásról beszélsz, Fontoska kisasszony? Ha jól emlékszem, egyszerűen
iderendeltél engem. De ne félj, eljön még a nap...
Mély, borzongós sóhajjal elhallgatott. Micsoda kiváló színész! Már épp megmondtam volna, de Cedric óvatosan csendre intett. Mintha csak most kezdődne az izgalmas rész.