Az élet csodái - Mason Mount ff.

III. Több, mint barátság?

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem.

Édesanya🥰

Anyu: Jó reggelt kislányom!

Én: Szia anyu!

Anyu: Mi van veletek?

Én: Minden okés. Veletek mizujs?

Anyu: Édesapád éppen nyírja a füvet a kertben, én meg főzök. Hallottam megnyertétek a mérkőzést!

Én: Igen, igen. Tovább is jutottunk!

Anyu: Nagyon ügyesek vagytok, gratulálok! Hol és mikor lesz a következő mérkőzés?

Én: Jövő héten csütörtökön, Nizzában.

Anyu: Akkor sok sikert, szurkolni fogunk, de addig úgy is hívlak!

Én: Köszönjük! Viszont mennem kell, vigyázzatok magatokra!

Anyu: Ti is, puszi!

Visszaraktam a telefonomat töltőre, majd elterültem az ágyamon. Viszont nem sokáig pihenhettem, mert készülnöm kellett edzésre. Felkaptam egy sötétkék rövidnadrágot, illetve egy  fehér sportmelltartót. Egy hosszú Nike zoknit is felkaptam, arra pedig a Nike cipőmet húztam.

-Jó reggelt! - értünk ki egyszerre a nappaliba Orsival.

-Jó reggelt! - mosolyogtam.

-Nem ugrunk be gyorsan a Starbucksba? Nincs kedvem reggelit csinálni. - húzta fel cipőjét.

-De, úgyis útközbe esik! - bólogattam.

Felkaptuk a táskáinkat, majd elindultunk. Szerencsére a Starbucks három utcányira van tőlünk, így nem kell olyan sokat sétálnunk. Vettünk kettő karamellás frappuccinot, illetve én egy tojásos sonkás bagelt, Orsi meg egy fahéjas tekercset.

-Megérkeztek a Bajnokaink! - mosolygott ránk az egyik srác.

-Szia Olivér. - pacsiztam le vele.

-Hali. - pacsizott le Orsival is.

-Nem edzünk ma egymás ellen? Geri is mindjárt jön. - adta az ötletet.

-Én benne vagyok! - mondta Orsi.

-Én is. - értettem egyet.

Gyorsan bemelegítettünk, majd csak Gergőre kellett várnunk, ki nemsokára meg is érkezett. Lejátszottunk egy meccset, amit ők nyertek meg 2-0ra. Hát igen. Látszik, hogy ők lettek a férfi párosoktól a bajnokok, az ATP World Tour Finalsban.

-Hát ha tovább juttok Franciában az WTAra, akkor keményebben kell edzenetek! - mondta Gergő.

-Igen, tudjuk! - feleltem. - De valószínű nem fogunk bejutni! - vontam meg a vállaimat.

-Én látok rá esélyt! - felelte Olivér, mire felnevettem.

-Luca. - szólt nekem Orsi.

-Hm? - néztem rá a lányra.

-Ádám. - bólintott a kerítés felé, ahol az említett fiú nézett minket.

-Na mi van kislány, van palid? - szórakozott Olivér.

-Vicces vagy! - mondtam szarkasztikusan. - Hát te? - futottam a fiúhoz.

-Gondoltam eljövök és megnézlek titeket! - mosolygott. - Ma nincs kedved átjönni hozzám? - kérdezte.