Párhuzamok

27. rész

1994 nyarának legjobban várt és legizgalmasabbnak ígérkező eseményének a Kviddics Világkupa bizonyult. A Föld minden országából nagy számmal érkeztek a boszorkányok és varázslók, hogy bíztassák kedvenceiket.
Chloé Rouge-nak aurorként a kezdetektől fogva jelen kellett lennie a rend fenntartása érdekében, és emiatt a gyerekei is ott töltötték a szünidő nagy részét. Fannynak, akivel a fél Roxfort cserélt volna, nem sok kedve volt minden nap meccseket nézni, a két kisebbnek már annál inkább. Azt is kihasználták, hogy nekik ingyen járnak az üdítők és a sokfajta finomság.
Franciaország hamar kiesett a selejtezőből, és Anglia sem maradt sokáig játékban, emiatt Fanny lelkesedése még jobban alábbhagyott. A többi nemzet csapatairól nem sokat tudott.
Napközben főleg olvasással ütötte el az idejét, esténként pedig ki-kijárt a mérkőzésekre, de leginkább csak az édesanyjával beszélgetett. Chloé, amióta megtudta, hogy gyermekei találkoztak apjukkal, beszéltek is vele, sőt üzenetet hoztak a számára, egyre többször mosolyodott el különösebb indok nélkül. A fülében csengtek Sirius sorai: "Alig várom, hogy végre téged is láthassalak, és a karjaimba zárhassalak", és hogy máshogy zárhatta volna a mondatot, mint "szépségem"? Feléledt benne egy gyerekes elképzelés - amit nem tudott elnyomni-, hogy minden egy csapásra rendbe jöhet, és hamarosan egy családként élhetnek. A remény átragadt a White-Black gyerekekre is, és nem telt el nap, hogy legalább egyszer ne hozták volna szóba a dolgot.

Fanny az egyik délelőttöt kivételesen a pálya közelében töltötte, mert édesanyjának segített. Amíg Chloé egy gyanúsnak tűnő csoportot ellenőrzött lent, ő addig a lelátón ülve figyelte, ahogy az ír csapat bemelegít, majd játszani kezd. Hamar szemet szúrt neki - nem is annyira a fiú, mint a tény - hogy az egyik játékos egész fiatal, húsz év körüli lehet. Annak a bizonyos fiúnak pedig az szúrt szemet, hogy lentről egy csinos, fiatal lány tartja szemmel őket. Az edzés közötti szünetben nem gondolkozott el kétszer azon, hogy odarepül hozzá.
-Nem csoda, hogy jól megy ma a gyakorlás, ha egy ilyen lány figyeli a repülésem pillanatait-jegyezte meg, le sem szállva a seprűjéről.
Fanny elmosolyodott, de egyből észrevette, hogy a fiú stílusa nem kicsit fellengzős, valamint azt is gyanította, hogy nem egy lánynak elmondaná még ugyanezt.
-Kétlem, hogy sok vizet zavar a jelenlétem-válaszolta, nem hidegen, de távolaágtartón.
-Zavar? Éppen ellenkezőleg! Nagyon is kellemes.
-Akkor úgy érzem, jobb, ha megyek. Így azt is szokhatod, milyen lesz a meccsen.
-Értsem úgy, hogy a szerencsehozó tündérem nem lesz itt holnap, hogy megnézze, ahogy továbbjutok?
Fanny felvonta a szemöldökét ennyi indokolatlan magabiztosság hallatán. Olyan érzése volt, mintha egy fiatal Gilderoy Lockhartot látna; egy kicsit talán kevesebb önimádattal, és így több rajongással a "csodálói" iránt.
-Értsd, ahogy jónak látod.
Az ír csapatkapitány "Felszállás!" kiáltásának a lány hálát adott.
-Akkor talán itt leszel?-villantott egy széles mosolyt a fiú.
-Talán-vont vállat Fanny egy apró mosollyal.
Amikor a hajtó felszállt, a lány megrázta a fejét, és akaratlanul is Fred Weasleyvel képzelte el ezt a beszélgetést. Nem meglepő módon kedvére valóbb lett volna, ha úgy történik.

Chloé végül pár hét után belátta, hogy nagyobbik lánya, bár nem panaszkodik, nem ilyen vakációról álmodott, így egy gyors levélváltás után bejelentette az örömhírt: Mrs. Weasley boldogan a szárnyai alá veszi az ő imádott "kis drágáját", akár egész nyáron.
-De a döntőre azért visszajössz?-kérdezte Florence a nővérét.
-A Weasleykkel együtt érkezek majd-biztosította róla.
Fanny a vacsorát már az említett családnál töltötte, vidám beszélgetések, hangos nevetések közepette. Még az sem zavarta, hogy ezt Percy minisztériumi beszámolói néha-néha megzavarták; ezerszer szívesebben hallgatta, mint Ludo Bumfolt narrációját a kviddicskupán, bár a családnak ezt sosem vallotta volna be.
A döntő előtt pár nappal a Weasley család néhány tagja Harryt készült elhozni a Privet Drive-ról. Fanny elfogadta a felajánlott lehetőséget, hogy csatlakozik a "mentőcsapat" tagjaihoz, többnyire azért, hogy oldhassa a feszültséget. A terv elméletben remekül hangzott: Fanny Percy segítségével elhopponál Little Whingingbe, és mugli módon gyalog közelíti meg Dursleyék házát, hogy aztán elbűvölő modorát használva felkészítse őket Fred, George, Ron és Mr Weasley jövetelére. A lánynak azonban itt már akadtak kétségei. Harry elbeszéléseit alapul véve sejtette, hogy még az ő bája is kevés lesz egy olyan család megnyeréséhez, akik ennyire teljes mértékben racionálisak és mugli-beállítottságúak. Másrészt úgy érezte, ő sem lesz képes sokáig kedves maradni azokhoz, akik olyan kegyetlenül bánnak a kereszttestvérével. Ellenkezni azonban nem volt módja vagy ideje, és nem is akarta húzni az időt.