Kapd be, Gallagher // Carl Gallagher F.F.//

4.

       2 hét telt el mióta Fiona felajánlotta, hogy maradjak náluk, amíg elcsendesednek a kedélyek. Anyám dílere 2-3 naponta erre jár, gyanítom még mindig nem kapta meg a pénzét. Apropó a szüleim. Szerintem nem meglepő, ha azt mondom egyszer sem kerestek hogy hol vagyok. Nos, a lényeg, hogy törődnek velem.... 

      És hogy milyen volt az elmúlt időszak a Gallagher házban? Káosz, káosz ja és még több káosz. Debbie és Fiona napi szinten összebalhéznak Debs terhessége végett, és amiatt, hogy Fiona miért nem akarja megtartani a saját babáját. Ian befordult magába és senkivel nem hajlandó beszélni, Mickey pedig aggódik miatta ezért most ő is itt csövel. Lipet alig látjuk, az egyetemen van, nem sokat jár haza. És Carl. Azt sem tudom vele hol kezdjem?! Pár napig tényleg úgy viselkedett velem szemben, mint régen. Nem játszotta meg magát, nem használta a kamu feka vagyok akcentusát, tényleg olyan volt minden mit mielőtt javítóba került. Boldog voltam, aztán mint derült égből villámcsapás, ismét levegő voltam Carl szemében. Nem igazán értettem először miért, viszont mikor tegnap este Dommal jött haza, megértettem. Már nem én vagyok az akire Carlnak szüksége van. Az éjszakát a kanapén ülve végig sírtam, és azon agyaltam vajon én rontottam el valamit? Tudom, hogy csak barátok vagyunk vagyis inkább voltunk, de akkor sem értem és nem is érdemlem ezt a bánásmódot.
Gondolataimból az ajtó nyitódása zökkentett ki. Arra fordítottam a fejem és Frank lépett be.
-Mi az istent keresel még fent ilyenkor?-torpant meg az ajtóban és kérdőn nézett rám.
-Nem tudok aludni.-vontam meg a vállam és rágyújtottam. A cigis dobozom Frank felé nyújtottam aki leült mellém és kivett egy szálat.
-Had találjam ki. Itt alszik Carl új nője, igaz?-gyújtotta meg a saját cigarettáját.
-Itt, de nem ez bánt a legjobban.-fújtam ki a füstöt. -Hanem az, hogy mióta van neki Dom, én megszűntem létezni számára. Pedig én voltam mellette mindig, nem ő! És kurvára fáj, hogy Carl ennyi év barátságot csak úgy a kukába tud dobni egy csaj miatt. Érted Frank?-sóhajtottam és éreztem, hogy könny szökik a szemembe.
-Szóval féltékeny vagy.-bólintott én pedig összehúzott szemmel néztem rá.
-Ez nem igaz.-Ráztam meg a fejem. A szívem mélyén pedig tudtam, hogy igaza van, de azt neki nem kell tudni.
-Emma, kicsi korod óta ismerlek. A szüleid pár napos korodban már Fionára bíztak, azóta szinte minden nap jársz ide. Szerintem mind a ketten tudjuk, hogy miért is zavar ennyire Dom téged.-paskolta meg a vállam és egy gyengéd mosolyt küldött felém.
-Nem akartam beleszeretni.-suttogtam és az ölembe hajtottam a fejem.
-Én sem akartam Monicaba, és nézd meg mi lett a vége.-ezen elnevettem magam és felnéztem Frankra.
-Ne mond el neki.
-Lakat a számon.-húzta el a kezét a szája előtt, mintha egy cipzárt húzott volna össze.
-Kössz Frank.-mosolyogtam rá.
-Nincs mit kölyök. De most már nyomás, én is leakarok feküdni.- célzott arra, hogy éppen az "ágyán" trécselünk.
Frank nem egy minta apa, de még így is jobb apám volt mint a sajátom valaha lenne. Frankkel néha vannak jó pillanataink, szoktunk olykor olykor beszélgetni, szerintem már ő is úgy tekint rám mintha hivatalosan is Gallagher lennék. 

     A szobába vissza menve az ideiglenes helyemre, azaz Lip ágyába feküdtem. Egy utolsó pillantást vetve Carlra és Domra sóhajtottam egyet és a fal felé fordulva próbáltam meg elaludni.