Egyeskék.

Féltékeny

-Hol voltál?- hallom meg a koránt sem kedves hangvételű kérdést a nappali felől, abban a pillanatban, hogy belépek a lakásba.

-Edzésem volt Lou.- válaszolom, miközben leveszem magamról a cipőmet. Ő is tudja, hogy minden második reggel edzeni megyek. Érzem, hogy ebből vita lesz, pedig már annyiszor megbeszéltük.

-Egészen pontosan másfél órával ezelőttig volt edzésed.- jegyzi meg gúnyosan.

-Lou..- sóhajtok, majd belépek a nappaliba. Egy bő farmerben terpeszkedik a fotelben, felső testét semmilyen ruha nem borítja, egyik keze az álla alatt, míg másik a karfán pihen. Ujjai idegesen dobolnak a bőr anyagon és izzó szemekkel néz fel rám. 

Veszek egy mély levegőt és próbálom nem mutatni, hogy mennyire felizgat ez a látvány, mert jelenleg egy vitában vagyunk, de nagyon nehezen megy, tekintve, hogy mocskosabbnál mocskosabb gondolatok lepik el az agyamat másodpercek alatt. 

-Még egyszer megkérdezem. Hol voltál?- kérdi újra és a hangját alig ismerem meg olyan mélyen cseng. 

-Elmentünk kávézni edzés után.- válaszolom, mert felesleges tagadnom, valahogy úgy is megtudja, más nem a rajongók TikTokjáról. Ott semmi nem marad titokban és előbb-utóbb minden egyes mozzanatom a közösségi médián landol. 

-Kávézni?- emeli meg a hangját.

-Lou kér..-kezdeném, de folytatja. 

-Braddel ugye?- vészjósló a hangneme és nem tudom, hogy hogyan hozzam vissza ebből az idegállapotból. 

-Lou, ő az alkalmazottam. Muszáj volt egyeztetnünk a következő heteket.- magyarázom és lassan közeledek felé. Nem félek tőle, hogy bántani fog, hiszen sohasem tenné, de tartok tőle, hogy mi fog történni. 

-Ő az alkalmazottam.- ismétli meg gúnyosan a hangomat utánozva.- Direkt kértem, hogy ne tölts vele több időt, mint amit muszáj, főleg, hogy nem lehetek ott. - vitatkozik tovább.

-Rosszul esik, hogy nem bízol bennem.- vetem oda neki én is már feszülten. 

-Vetkőzz!-utasít.

-Mi?- kérdem először értetlenül, mert hirtelen ért a hangulat váltás. 

-Lassan, hogy mindent lássak.- morogja és lejjebb csúszik a fotelben, majd izzó kék szemeit rám vezeti. 

Lassan simítok végig a felső testemen és úgy érem el a nadrágom korcát, végig az ő arcát figyelve húzom le magamról a bő gatyát. Louis rezzenéstelen arccal vezeti végig a tekintetét a testemen, de nem tudom leolvasni az arcáról, hogy most mi jön. Ebből még lehet egy nagyon jó szex vagy egy kegyetlen szenvedés számomra. Mindent megteszek, hogy az előbbi következzen be. 

Ledobom a nadrágot magamról, majd az alsót is egy könnyed mozdulattal távolítom el és lassú, kecses léptekkel indulok el felé. Mikor elé érek érdeklődve tekint fel rám és várja, hogy mi fog történni. Jobb lábamat emelem a fotel karfájára, majd a feje mellett megtámaszkodva húzom fel a bal lábamat is és lovagló ülésben helyezkedek el vele szemben.

-Mit csinálsz?- kérdi recés hangon az arcomat nézve, de még mindig mozdulatlanul. Farkam már félig merev állapotban ér hozzá a nadrágjához, pedig még senki hozzá sem ért. 

-Azt nem mondtad, hogy hol vetkőzzek le.- mondom halkan, majd végigsimítva a felsőtestemen, hátradöntött fejjel nyúlok a pólóm aljához. Louis egy halk morgást enged ki, de még mindig nem ér hozzám. Áthúzom a fejemen a pólót, de nem állok meg a mozgásban. Meleg tenyeremet vezetem a hajamba, majd a nyakamon végigvezetve kényeztetem a mellkasomat. Louis tekintete el sem szakad a mellkasomon mozgolódó kezeimről. 

Lassan haladok lefelé a hasamon, de már nagyon azt akarom, hogy ő érjen hozzám. Minden porcikámmal arra vágom, hogy kényeztessen engem. Csípőmhöz érve haladnék egészen a farkamig, de egy erőteljesebb morgást kapok, egy apró fejrázással, amiből egyből értem, hogy nem érhetek magamhoz. 

-Kérlek Lou.- nézek rá könyörgően, mire gonosz mosolyra húzódik a szája. 

-Nem érdemled meg.- morogja, mire lehunyom a szemem, mert felmegy bennem a pumpa.

-Oké, akkor megoldom én.- morgom, majd leszállok az öléből és az ajtó felé veszem az irányt.  A küszöböt nem tudom átlépni, mert megragadja a csuklómat, majd a következő pillanatban az ajtónak csattan a meztelen fenekem. Időm sincs reagálni, mert a nyelve már követelőzően jár a számban, esélyt sem adva nekem veszi el amit akar. 

Kezeimet a nyaka köré fonom és megindítom a felsőtestén, majd erőn marok bele a csípőjébe és rántom magamhoz, addig is enyhülést kapva a farkamnak. 

-Térdelj a kanapéra.- morogja és elállja az utat az ajtóban, hogy még véletlenül se menjek el, nem mintha el akarnék. Teszem ami kér és a kanapé végébe helyezkedve támaszkodok a karfára, ezzel teljesen feltárva magamat neki.- Kibaszott szexi vagy baby. -morogja és hallom ahogyan ledobja magáról a nadrágot. - Nem benned nem bízom.- folytatja és mögém térdelve puszilja meg a fenekemet. -Hanem bennük.- érinti ajakit a másik felére.- Azokban, akik mind téged akarnak.- morogja és végig simít a gerincemen.

-De én csak téged akarlak Lou.- nyögök fel, hátranézve rá. Hajamnál fogva ránt fel magához és hátra fordítva a fejemet, éhesen tapad a számra. Nem szalasztok el egyetlen pillanatot sem, hogy érezzem az ízét. A cigit keveredve a mentolos rágóval. A kedvencem. 

Másik keze már a bejáratomnál ügyeskedik. Az elmúlt napoknak hála sok felkészítésre nincs szükségem. Már bennem is van két ujja, minek következtében fel kell nyögnöm, majd mivel másik kezével ő engem tart magához közel, így én nyúlok le mögém és pumpálok párat az egyébként merev farkán. 

Louis hirtelen adja hozzá a harmadik ujját, de nem kell sokat tágítania vele, amit ő is érez. Nyakamnál fogva nyom vissza előre, hogy beillessze magát és lassan tövig merüljön el bennem.

-Ah édes istenem.- nyögök fel, amikor végre megérzem a az élvezettel vegyülő feszítő érzést, amit csak ő tud nekem okozni.

Pár lassú lökés után, tempót növelve csapódik belém, közben édes semmiségeket suttogva a hátamba. Imádom ezt, imádom őt. Úgy tudja uralni a testemet, ahogyan senki, még én sem. Jobban tudja, hogy mire van szükségem mint én magam. Hajamba markolva ránt fel újra magához, hogy nyelvével is az őrületbe kergessen. Erősen kapaszkodok a nyakába, amíg ő egyik kezével a mellkasomat, míg másikkal a farkamat fogja közre. Nem kell már sok, hogy robbanjak.

-Csak az enyém vagy Hazzy.- nyögi a nyakamra.

-Igen, igen Lou.- nyögök, zihálva.- csak..csakis a tiéd.-kiáltom, miközben remegve lövellem tele a bőrkanapé karfáját. Louis mögöttem pontosan ugyanezt éli át és meleg nedvével tölti ki a fenekemet. Hangosan lihegve, zihálva próbálunk magunkhoz térni, miközben Louis magához húzva engem fekszik el a kanapé tiszta részén. 

-Szeretlek Hazz.- motyogja a hajamba halkan, mire az én szívem nagyot dobban. Nem mondja sokszor, de olyankor mindig a fellegekben járok. Tudom, hogy így van, mindig érezteti, de a kimondás egy másik dolgok, amit csak ritkán kapok meg. 

-Mindennél jobban szeretlek Lou.- csókolok bele a nyakába.