Levelek a barátomhoz

Vannak nehéz napok

Tudod, most úgy fejbe vágnálak egy párnával, hogy észrevedd, nincs minden rendben kettőnk között. Nem tudom tagadni, hogy mennyire elkeserített, és elszomorított a jelenlegi helyzetünk. Nem emlékszem, hogy korábban is így volt-e ez, de most nagyon rossz. Fáj és fáj és fáj. Te ragyogod be az életemet. Szükségem van rád. És állításod szerint, neked is szükséged van rám. Azt mondod, érdekel mi van velem. Azt kérdezed, hogy vagyok, de a választ nem nézed meg. Így nem lehet egy kapcsolatot fenntartani. Nem kell hogy beszélgessünk, ha elfoglalt vagy. De akkor ne kelts bennem reményt, hogy tudunk beszélni, ha utána nem válaszolsz. Órákat várok a rövid egyszavas válaszaidra. Szeretlek téged, és nem akarok fájdalmat okozni neked. Mégis azt érzem, hogy ezzel temérdek apró tű szurkodná a szívemet. Miért?
Elkeseredett vagyok, mert azt mondod segítenem kell neked, meg ki akarsz használni, de ezek mind csak szavak. Semmilyen tettet nem látok emögött, így lassan már nem is tudok reménykedni ilyenben. Viselkedj úgy, mintha érdekelnélek!
Nem tudom mi lenne nélkülem. A lényem része vagy, hozzám tartozol szinte. El se tudom képzelni a világomat nélküled. És nem is akarom. Kérlek, maradj a világomban!