Maneater

1.Fejezet

Figyelem! A fejezet folyamatos javítás alatt is állhat, ennek figyelmében kedveskedjenek olvasni!:)

Lady Gaga-Bad Romance

A citrom enyhítette a torkom égését a rajta leguruló tequilatól. Nem tudom hányadik körnél tartunk ma este, de nyelvem egyre nehezebben forog a számban beszéd közben, ami problémát jelent egy karaoke bárban, főleg hogy Sophie már bejelentett minket mint következő "fellépők", amivel nincs is baj, szeretek énekelni, néha még tudok is, egyedül, otthon. De annyira nem izgattam magam a dolgon, megvolt a kezdő löket ahhoz hogy elég önbizalmat szerezzek ahhoz hogy kiálljak az elé a pár ember elé akik még itt voltak. Hajnali fél kettőt ütött már az óra ilyenkor, ami azt jelentette hogy fél óra volt vissza zárásig, szóval szerencsénkre ilyenkor már a pultosokat se érdekelte annyira hogy milyen korosztálynak adják ki az italokat, de persze így is kiválasztottuk valószínűleg az egyetlen bárt Jacksonville-ben ahol a korunk-beliektől is elkérik a személyit. Én idén év elején töltöttem be a 18-at, de eddig egyik szórakozóhelyen se kérték el tőlem a személyit. Soph mindig bízik abban hogy egy kis mellbedobással sikerül kikérnem az italainkat hogy ha bulizni megyünk, és általában mindig sikerül is.

-Na még egy kört? -szólt Charley a felénk. Ő és James volt a két fiú aki eljött ma velem es Sophival. Általános iskolás korunk óta ismerjük egymást Charley-val, James-et pedig még ő mutatta be nekünk miután már mind a hárman elmentünk gimnáziumba. Azóta bárhova megyünk mindig jön ő is velünk, de nem zavar minket, jó társaság, főleg ilyen bulikon.

Mire megindultunk volna, az este vezetője, akinek láthatólag semmi kedve nem volt még kihúzni a munka idejének vissza maradott perceit, szólt nekünk hogy mi jövünk és válasszunk zenét, mivel hogy az elmaradt amikor feliratkoztunk. Lady Gaga-tól a Bad Romance-re esett a választásunk, aminek nagyon örültem mert legalább tudtam a szövegét, és még szerettem is. Már az első perctől nem tudtuk komolyan venni az egész előadásunkat, de legalább hoztunk egy kis jó kedvet a közönségnek is, ami így hajnali 3 órát közelítve kezdett ellapulni.

Elszórakoztuk az egészet, de jó érzés volt újra énekelni. Hangszeren jobban szeretek játszani mint énekelni, de néha jó érzés kiengedni a hangomat. Hála istennek Sophie francia tudásával megmentette a zene francia részét is, bár nem lett volna nagy égés kihagyni azt a pár sort. Mire a három és fél perces zene végére értünk, az emberek már tapsoltak, közöttük a barátaink is állva.

-Ez az csajok, még a végén sztárokat csinál belőletek ez a hely! -pacsizott le velünk James, aztán Charley is.

-Könyörögni fogtok hogy osszuk meg a hírnevünket veletek ha már ott fogunk tartani. -kacsintottam rájuk.

-Valami hosszút kikérhettetek volna legalább amíg mi szórakoztattuk az embereket. -gondolt az italra Sophie. Mindketten kiszikkadtunk már.

-Majd én hozok valamit. -ajánlottam fel előre a jólelkűségemet, mivel tudtam hogy úgy is én leszek elküldve az idomaim miatt. Négyünk közül még senki sem töltötte be a 21-et, ami a felnőttkort jelenti már Amerikában, ezalatt ugye bár nem adják ki az alkoholt. Így hát megindultam a szűk kivágott ruhámba a bárpult felé. A fiatal baristát leváltotta egy 40-es éveit járó őszülő hasas férfi.

Gyűrűs ujján jegygyűrű-vel persze. Szuper.
Négy koktélt kértem a legjobbakban reménykedve, például abban hogy ő is a társadalom legaljára tartozik aki csalja a feleségét vagy valami. Persze senkinek se kívántam ilyet, de nekem most jól jönne.

-Személyi?

Pompás.

-Sajnos az most nincs nálam. -próbáltam feszültséget elnyomva magamba válaszolni. Úgy éreztem magam mint aki hirtelen megszabadult volna az alkohol hatásától.

-Akkor nincs ital. -tért vissza a törölgetéshez amit elkezdett mielőtt idejöttem.

-Ugye tudja hogy Európában már 18 felett kiadják az alkoholt? -mondtam már teljesen reménytelenül, mivel mi nem Európában vagyunk.

-Akkor még szerencse hogy Amerikában vagyunk. -válaszolt rám se nézve.

-Magas borravalóval se adja ki? -rebegtettem meg a hosszúra kifestett szempilláimat miközben a pultra könyököltem a legszebb mosolyommal.

-Esetleg segíthetek valamiben? -csusszant felém egy körülbelül velem egy idős fiú.
Helyes, szép férfi, és magas. Már csak a test tartásából érezhető volt a hatalmas önbizalom ami áradt belőle. Ha ő állna a bárpult mögött, már a koktélainkat szürcsölgethetnénk boldogan.

-Csak ha betöltötted a 21-et. -nem tudtam őt hova rakni, nagyon ismerős arca volt, de fogalmam sem volt hogy honnan.

-Idén leszek 20 -szántotta végig ujjait sötét haján- mondd, mit szeretnél inni szépségem. -villantotta meg ő is a mosolyát, csak ő nem a pultos felé.

-Hát akkor sok sikert, 4 Pina Colada lenne. -erre ő intett a pultosnak és leadta a rendelésem.
És a barista nem kért személyit.

-És a személyi?-húztam fel a szemöldököm mérgesen. Hogy lehet valakinek ilyen mákja főleg úgy hogy előtte kérték el a személyit valaki mástól? Én is Szívesen kikerültem volna ezt a helyzetet.

-Én vagyok a hely tulajdonosa.-húzta ki magát büszkén a Mr.Magas és sötét.