MGL- az elnyomott szerelem

2.

— Kibaszott Mrs. White — morogtam magamnak, hátha Cassie is meghallja, de ő rám sem hederített. Így hát folytattam — Azért nagy szerencse, hogy együtt leszünk nem, cica? ;)

— Kussolj már, Mina.

Cassie álmaim nője. Csak úgy csurog utána a nyálam, már csak ha rá gondolok! Életemben megszámlálhatatlan mennyiségű pinát nyaltam már, és nekem pont az az egy kell, aminek még csak a közelébe sem kerültem. Ilyen a te szerencséd, Mina.

Éppen, mikor a terem felé haladtunk megcsörrent a csengő, és hátulról elkapta Cassiet az a hülye gyökér, ecsethajú Connor.

— Hallottam balhét csináltál, szívem — Connor kajánul vigyorgott Cassiere, és megcsavargatta szőke fürtjeit. Megforgattam a szemem. Felfordul a gyomrom, ha erre a díszbuzira kell néznem.

— Nem én voltam! Mina kezdte már megint az egészet!!!

— Ugyan édes.

Megejtettem egy féloldalas mosolyt és Connor arcába mászva folytatom mondandómat.

— Örülhetsz te díszparaszt, a barátnőd mostantól jó kezekben lesz. És jó ujjakon ;D.

Cassie erre sikítva lökött el Connor mellől, az a szőke talpnyaló pedig értetlenül nézett rám. Jót szórakozva intettem egyet nekik, Cassienek dobtam egy puszit és a terembe visszasiettem, hogy magamhoz szoríthassam a hőn áhított deszkámat.

— Hiányoztál anyucinak, kisbabám.

A folyosón levágom a deszkát, ráugrom és végiggurulok a csempézett padlón. Jerry, a gondnok és portás egy személyben már amikor meglátja szép fekete bőrömet nyitja a száját, de hamar elintézem az öreget.

— Leszarom Jerry, hiába ordítasz, egy fekete nőnek ne mondd meg mit csináljon!! >:(— és beintek neki egyet.

— Hű anyukám ez aztán az oltáska!

Zack kacagva nyújtja kezét egy pacsira, én pedig hanyagul csapok bele tenyerébe.

— Na, mivan? Hol van az én adhds haverom? — kérdezi, én pedig levágom mellé magam az egyik kipárnázott székre.

— Nincs semmi értelme élni. Soha nem fogok tudni Cassie bugyijába jutni, érted?

— Értem haver. De most akarod feladni? Pont most? — kérdőn nézek rá, Zack pedig hátradőlve löki meg a vállamat — Mindenki tudja már, anyukám. Megy büntibe a stréber meg a pinanyaló fekete!! xD

— Ne is mondd. Úgy meghódítom, hogy az a hülye Connor csak néz majd!

— Ezaz bro ez a beszéd! — Zack feláll és deszkáját tologatva visszafordul hozzám — Ma jössz zörreni egyet a parkban? Sok jó csinibaba lesz ott.

— Még meglátom.

Zack beanijét a fejébe húzva int és elgurul a következő órájára. Nekem pedig végre szabadulás van a börtönből!

Tiszta depis voltam amikor hazaértem. Semmi kedvem nem volt Connorral és a csürhével deszkázni most, amihez amúgy mindig van kedvem. Ilyenkor valahogy elhagy az ADHD-m és lemegy az energiaszintem.

— Csá muter — anyámat oldalba lököm, mire ő szúrós tekintettel néz rám.

— Hagyd már abba ezt a parasztságot!!! >:( Nem vagy te fiú hogy így viselkedj!!!

— Honnan tudod? Lehet ma éppen fiúnak érzem magam — vállat rántok és lepacsizok a faterral.

— Szevasz kölyök! Ma gurulsz egyet a Beccával?

— Ki az a Becca?

— Becca a deszkám anya, már százszor elmondtaaaam!! — szememet megforgatva rivallok rá anyámra. Nem hiszem el, hogy a mai napig nem tudja megjegyezni az én édes drága tündérbogyó négykerekűmnek a nevét. Szerintem ez traumát okozott nálam, de hiába mondtam nekik, hogy szeretnék pszichológushoz menni, nem engedtek. >:(

A szobám ajtaját becsapom magam után, és nekilátok azon nyomban a kedvenc napi tevékenységemnek; és nem, itt nem a maszturbációra gondolok. A fiókom legmélyéről előszedem a naplómat, amin a kedvenc matricát is rajta virít. Hatalmas csöcsök.

Kiropogtatom a nyakam (ilyenkor mindig ultra kúlnak érzem magam) és felveszem a kedvenc, unikornisos tollam. Ha-ha. Egy deszkás fasza csajnak unikornisos tolla van.... Vicces az élet, nem?!?!?!!!

— Kedves naplóm! — bazsalyogva írom le a füzetbe amit hangosan is kimondok.

Sajnos csak úgy tudok írni, ha közben hangosan mondom is. Már csak ilyen ez a deszkáslány élet..... :( Mindenki azt hinné, hogy tényleg egy kemény csaj vagyok, de a felszín alatt egy érzékeny, kissé analfabéta kislány lakozik. :((((

— Ma sem sikerült becsempésznem Cassiet a szertárba — a tollamat a számnak ütögetve gondolkozom, mit is írhatnék még. Visszalapozok a füzetben és beleolvasgatok a régi jegyzeteimbe.

Kedves naplóm!
Cassie ma sem vett tudomást rólam.

Kedves naplóm!
Az a köcsögduda Connor Cassie dudáit fogdosta. NEKEM KELLENE A DUDÁKAT FOGDOSNOM!!!

Kedves naplóm!
Cassie ma azt mondta, hogy takarodjak már el innen mert megkeserítem az életét mindennap :> olyan kedves lány úgy szeretem!

Fülig ér a vigyorom ahogy ezeket olvasom. Aztán hirtelen eszembe jut az ötlet — MEGVAN!

— MEGVAAAAN!!! — a nyelvemet picit kidugva gyorsan körmölni kezdek — Ezentúl 1 kerek hónapig az én cicababámmal fogok tanulószobán ülni!!!! Hát van ennél szebb élet? Garantálom, hogy nincs.

Apró betűkkel a végére odaillesztem:
— El fogom hódítani és ha akarja ha nem fülig szerelmes lesz belém. És akkor majd jöhet a digidugi pifipofi :P

— Mina, hajlandó lennél elrakni Angelinát?

— ANYAAAA! MÁR MONDTAM HOGY BECCÁNAK HÍVJÁK, HÁNYSZOR KELL MÉG ELISMÉTELNEM MAGAM? — szemeimet erősen megforgatom de mielőtt elindulnék lefelé anyámnak ezredjére is elmagyarázni a dolgokat (tisztába rakom), azelőtt becsukom a naplómat. A rajta lévő lakatot bezárom, az apró kulcsot pedig a nyakamba akasztom. Furfangos, mi? ;D