Végtelen Visszhang [Befejezett]

How do I find you?

Zsombor

2023.07.26 - Szerda

9:50

Nem hazudott, mikor azt mondta, hogy hibernálni szeretne. Hosszú volt a turné és csak akkor érezte meg igazán a hatását, mikor hazaérve bezuhant az ágyába és semmi ereje nem volt kikelni onnan. A csoportba pedig azóta is folyamatosan érkeztek az üzenetek. Képek a turnéról, az utazásról, beszámolók, hogy ki mit csinál éppen, tisztára mintha egymásra függtek volna. De azért ő is küldött üzeneteket, nem tudott kimaradni a dologból.

Viszont már a hétfői napon lemondott a végtelen alvásról, helyette pedig olyant tett, aminek tudta, hogy már régen ideje lett volna, viszont eddig még nem szánta rá magát. De kezelésbe kellett vennie a dolgokat, mert nem folytathatta ugyanúgy, mint eddig. Ha nem tudta, hogy hogyan fog érezni a koncertek után, akkor hogyan mehetett volna fel a színpadra és élvezhette volna igazán azt, amit csinált? Így hát kissé nehéz döntésre jutott és elhatározta, hogy végre segíteni fog magán. Vagy inkább segítséget kér.

Így hát szerda reggel egy váróteremben ült, kissé szorongva, de büszkén magára, amiért megtette az első lépést és szerzett egy időpontot. Eleinte eszébe jutott, hogy talán szólnia kéne valakinek, legalább Petinek vagy valami, viszont végül úgy döntött, hogy ez olyansmi, amit egyedül kell megtennie. Egyedül kell szembenéznie a problémáival.

Az első konzultációjáról kissé összezavardova, viszont ugyanakkor megkönnyebbülve lépett ki. Beszéltek az alap problémáról, meg az érzéseiről és arról, hogy hová szeretne eljutni a terápia által. Úgy érezte, hogy végre van egy cél és lehet jobb. Ő pedig nem is szeretett volna semmi mást, mint hogy mikor eljön az ideje, újra úgy érezhesse magát a színpadon, mint a legelején. Balaton közben csak online tudta volna folytatni a terápiát, így inkább abban egyeztek meg, hogy majd utána kezdik el rendesen. Addig meg majd lélekben készül rá.

Viszont még volt valami, ami kérdésessé tette a napját. Nem volt biztos benne, hogy miért egyezett bele, azonban Giorgio addig győzködte, míg belement az egészbe. És abban a pillanatban már nem volt visszaút, bár szívesen menekülőre fogta volna a dolgot. Viszont a fiú megígérte, hogy nem fogja megbánni és remélte, hogy tényleg így lesz. Talán nem fog ártani, ha ő is elmegy egy randira. Hiszen nem tagadhatta, hogy kissé irigy volt a barátai virágzó szerelmi életére. Egy randiba még nem fog belehalni, maximum eldönti, hogy nem akar többet és kész. De hiba lett volna kihagyni a kínálkozó lehetőséget.

És ha már úgyis belement a dologba, akkor az a fair ha megpróbálja a legtöbbet kihozni belőle. Ki tudja? Talán még a végén tényleg rátalál a szerelem.

18:03

Késésben volt. Hatra beszélték meg a találkozót, de elkéste a buszt. Talán nem kellett volna annyiszor átöltöznie. Végül viszont egy fekete-fehér kockás nadrág és egy lenge fehér ing mellett döntött. Gondolkodott rajta, hogy ruhát vegyen fel, de nem akarta megkockáztatni, egyelőre nem. Viszont ez a szerelés is önazonos volt, de kissé visszafogottabb stílusban. Biztosabb egy első randira. Végülis nem tudott semmit a srácról, azon kívül, hogy ismerik egymást Giorgioval, még azt sem tudta, hogy egyáltalán honnan.

A buszról leszállva szaporán szedte a lépteit. Nem akart sokat késni, az első benyomásnak úgyis lőttek már. A srác a kávézó előtt álldogált és adott egy pillanatnyi időt magának, hogy szemügyre vegye. Szőke, akarattal kócos haj, átlagos magasság, tetkók mindenhol. Egyszerű fehér pólót és fekete farmert viselt. Nem egy rossz látvány, állapította meg, majd amolyan "vágjunk bele" sóhajjal megközelítette.