Végtelen Visszhang [Befejezett]

Baromi nagy kár

Zsombor

2023.08.06 - Vasárnap

10:07

Már napok óta beszélni próbált Bálinttal, a fiú azonban egyszerűen elérhetetlenné tette magát. Ha nem lógtak együtt az egészen, vagy dolgoztak, akkor folyamatosan egyedül kuksolt a próbaterembe és a már számtalanszor említett dalon dolgozott. Zsombor nem tudta megérteni, hogy miért. Hiszen hetekig ott voltak még. Semmi értelme nem volt egy random számmal foglalkozni, amit még legalább csak meg sem mutatott senkinek. Arra még bőven kerül majd idő.

Viszont legalább végre hallhatta ő is a számot, ami az ígéretek ellenére nem került fel a cloudba. A szobába érve mindenki ott volt már, kivéve Bálintot. A hangulat nem volt feledtébb vidám. Attila idegesnek tűnt, Giorgio olyannak, mint aki felgyújtaná az egész világot. Barni és Peti pedig, bár ők láthatóan jó elvoltak, azért érzékelték a feszültséget és csak csendben dumáltak egymás között. Zsoma felvette a gitárját, gondolva, hogy legalább ellenőrizze a hangolást. Még húsz percet vártak, mire Bálint bezuhant, reggelinél sem látták.

Szemei alatt sötét karikák, felpuffadt szemek, összezuhant tartás. Egy pillanatra azt hitte, hogy rosszul van vagy történt valami. Azonban Bálint úgy viselkedett, mintha nem lenne semmi. Köszönt, majd leült a billetyűk mögé és megszólalt:

- Tudom, hogy nem töltöttem fel a számot a cloudba, de nem akart menni a wifi - Zsombor értetlenül nézet rá, a wifi tökéletesen működött. - De ha az úgy oké, akkor most lejátszom és akkor onnan dolgozhatunk.

- Erre kíváncsi vagyok már nagyon - húzta ki magát Barni öleléséből Peti.

És Bálint játszott, Zsombor pedig nem tudta levenni róla a szemét. Az egész kisugárzása érzelmeket tükrözött, olyan mélységben, ahogy talán még sosem látta őket. És a dal gyönyörű volt. Egyszerre fájdalmas és boldog, pont úgy, ahogy maga a szerelem. Mindenki őszinte meglepődéssel hallgatta. Peti és Barni pedig valamiért Zsombor arcát fürkészték. Egy pillanatra úgy érezte...nem tudta mit érez. Viszont tudta, hogy Bálint egy rohadt zseni.

Ez pedig abszolút bebizonyosodott akkor, mikor kifejtette, hogy milyen hangszerelésre gondolt és hogy mit írt meg ezekhez. Csodálata a fiú fele minden pillanattal csak nőtt. Mindigis tehetségesnek gondolta, viszont mégis minden egyes alkalommal hozzátett valamit. Nem beszélve a személyiségéről és a kinézetéről. Egy pillanatra lehúnyta a szemét és magában nevetett azon, hogy hogyan nem vette észre eddig? A tökéletes pasi ott állt, vagy ez esetben ült, előtte végig.

- Szóval? - kérdezett rá Bálint, reakciókat várva a dalra, pillantása pedig kissé elidőzött Zsomboron.

- Szerintem nagyon jó - válaszolta ő. - Alig várom, hogy megcsináljam a gitárszólót. Meg a dalszöveg is tetszett, rengeteg érzést vált ki az emberből. Büszke lehetsz rá.

- Ja, a szöveg az nagyon jó. - mondta Barni, majd pillanatnyi hezitálás után hozzátette - Öhm, nagyon őszinte meg hogy is mondjam... Részletgazdag.

- Én már hallottam, de azért még egyszer elmondom, hogy kurva jót írtál - mosolyodott el Ati is.

- Igen, nekem is nagyon tetszik, Bálint. Látszik, hogy sokat dolgoztál rajta, meg tudod. Klassz a téma - tette hozzá Peti.

Az egyetlen, aki semmit nem fűzött hozzá, az Giorgio volt. Ő látszólag a gondolataiba mélyedve ült és semmi jelét nem adta annak, hogy megszólalna vagy esetleg Bálintra nézne. Zsoma kezdte sejteni, hogy valami történt közte és Bálint között és semmiképp sem egy pozitív jellegű dolog.